Tényleges életfogytiglant kért az ügyész Szita Bence feltételezett gyilkosaira

Jótékonyan elsiklik afölött, hogy bizonyítékok szólnak B. József ellen, inkább arról beszél, amiről védence is: hogy a másik két vádlott próbálta a védencét befeketíteni.

Az ügyvédi perbeszédek a sértetti oldalnak mindig nagyon fájóak, hiszen ezekben a beszédekben az ügyvédeknek olyan dolgokat kell elmondaniuk a vádlottról, amiket a sértettek és a sértetti oldal nagyon nem szeretne hallani.

Az ügyvéd a sok tanúvallomás közül azt a kettőt emeli ki, amelyek valamennyire kedvezhetnek B. Józsefnek. A vadászok, akik a gyilkosság után találkoztak a vádlottakkal azt mondták, nem ismerték fel B. Józsefet. Ezzel próbálja az ügyvéd bebizonyítani, hogy a védence nem volt a helyszínen. A presszós pultos vallomása az ügy szempontjából az ügyvéd szerint sem bír nagy relevanciával, de annyi kiderül belőle, hogy az elsőrendű vádlott a cselekmény napján történt dolgokról nem hazudott. Vagyis, hogy tényleg ott volt a presszóban.

Ahhoz képest, hogy az ügyész mennyire gondosan hivatkozott tárgyi bizonyítékokra érvelésében, a vádlott ügyvédje eddig gyakorlatilag nem mondott semmi konkrétat egy kis ügyvédi hangsúlyeltoláson túl. A tárgyi bizonyítékokat annyival söpörte le, hogy azt mondta, szerinte nem támasztanak alá semmit. Ennél jóval alaposabb ügyvédi perbeszédeket is egy mondattal szokott lesöpörni a bíróság az ítélethirdetéskor. Ha nincs más a tarsolyában, akkor nem lesz nagy meglepetés az ítélet.

Mivel B. József azt állítja, a DNS-minták úgy kerültek a ruhájára, hogy K. József ellopta, majd viszacsempészte azokat, amire az ügyész azt mondta, hogy meglehetősen életszerűtlen, az ügyvéd sem tud más mondani. Látszik az ügyvéden, hogy szenved, valószínűleg nem tudott megfelelően együttműködni a védencével.

Nem bűncselekmény, de bizonyítottság hiányában kért felmentést a védencére B. József ügyvédje. Ezzel vége mára, holnap reggel folytatjuk.