Magyarország teljes keresztmetszete összejött csütörtökön a Duna rekordárvize által fenyegetett Margitszigeten, hogy közös erővel védjék meg. A tűzolók, rendőrök, katonák és polgári védelmisek mellett lelkes civilek sokasága pattant ki a szigetre. Annyian voltak, hogy délután közepe felé már nem engedtek be újakat. "Jöttünk ide, mert itt nem a gazdagok vannak" – utalt három mackós melós a reménytelen Római-partra, de ők se nyertek bebocsátást.
A regisztrációs pont az egyik szórakozóhelyen volt, innen vitték ki a csoportokat az ún. depókhoz (ahol a homokkupacokat zsákba töltik) vagy a nyúlgátakhoz. MI, újságírók csak szigorú rendőri kísérettel nyomulhattunk be. Már a Margit hídnál elképesztő őrültek háza volt: Sarka Katát pillantottuk meg egy percre, amint csini gumicsizmás modellekkel vonulgat, közben az egyik energiaital dudáló-partizó konvoja haladt át a hídon, katonákkal tömött Ikarus állt keresztbe két sávon, repkedtek a kilátogató politikusok nevei, majd befutott egy taxi megrakva gumicsizmával. Miután egy diszkógömbre hajazó bukósisakban elhaladt mellettünk egy riporter, elgondolkoztunk egy pillanatra, mire használják sokan az árvizet.
Nemzetközi brigádok
"Rajta volt a bakancslistán" - mondja mosolyogva egy egyetemista srác, aki egy lánnyal mesélt nekünk arról, miért jöttek ki. A lány beismerte, szereti a szigetet, gyakran jár ki ide, ezért is érezte szívügyének a védekezést. A hármas számú depónál egy nő némi szervezetlenségre panaszkodott, szerinte délután" jön az FCSM [Fővárosi Csatornázási Művek - a szerző], és megmondja, hogy az eddigi zsákokat rosszul raktuk." Két corvinusos fiút az előítéletekre zavartak. Sokan mondták nekik, hogy mivel corvinusosok, biztos kapnak valamit a gátmunkáért, legalább egy ötös vizsgát.
A nemzetközi összefogás jegyében egy angol-ausztrál-finn-új-zélandi csapattal is összefutottunk, akik csak úgy kijöttek gátőrködni. "Because of the beer" ("A sörért") – mondta egyikük, majd nagyot röhögtek a lapátra támaszkodva. Nekik ez volt az első napjuk a gáton, terveztek a Rómaira is kimenni majd, sőt kérdésünkre még a vidéki gátak is felcsillantották a szemüket. A vöröskeresztes önkéntesek a kis homokzsákokat hatalmas Devecserből importált zsákokba töltötték. Itt beálltunk a csatárláncba is, ahol fiatal lányoktól az éltesebb férfiakig mindenféle ember dolgozott. A hangulat jó volt, enni-inni kaptak – mondták.
Az egyik gyógyszergyár létesítményi tűzoltói is önkéntesen jöttek ki. A budai oldalon kisebb volt a meló intenzitása, itt az FCSM-esek dolgoztak egy speciális mobilgáton. Ez két, hosszú, egymás mellé helyezett, vízzel töltött, méter átmérőjű plasztikvirsli volt, ami a szakértők szerint kiválóan megtartja majd a Dunát.
Veszélyben a bogdányi pék
Egy vastag csík jelzi a tahitótfalui tűzvédelmi cég telephelyi épületének falán a 2006-os árvíz magasságát. A telephelyen dolgozó nő szerint akkor egy hónapra le kellett állniuk, hetekig tartott a takarítás az ár levonulása után. A község tótfalui részén néhány házat erődítményszerűen körbevettek homokzsákokkal, de a falu határában látványos körgát is épült. A gáton dolgozók szerint két nap alatt felhúzták munkagépekkel, mostmár a megerősítésén dolgoztak ponyvákkal, homokzsákokkal. Meddig megy fel a víz? – kérdeztük. "A vízügyesek szerint 60-80 százalék az esély, hogy nem csap át" – mondták optimistán. A védekezéssel amúgy elégedettek voltak, a falu összefogott, az önkormányzaté meg minden tisztelet, "mert megvédi a 11-est", az a Duna-menti kulcsfontosságú főutat.
Dunabogdányban a pletykák szerint nagy kitelepítés készült, bár a katasztrófavédelmisek összesen nyolc emberről tudtak, akinek el kellett hagynia az otthonát. Inkább olyan épületek voltak veszélyben, mint a Heim pékség, amit speciális, úszó (és meglehetősen inogó) mólón lehetett már csak megközelíteni. Az aszfaltúton közben látszott, ahogy a folyó milliméterről milliméterre araszol magasabbra. A pékség egyik dolgozója pedig megmutatta, mire lehet számítani: "2006-ban a tökömig ért a víz" – mondta, mi pedig csodálkoztunk a magasföldszinten. Ez az ár egy másik boltos szerint azért volt ijesztő, mert nagyon hirtelen jött. Egy férfi megerősíti: "mire felmentem egy kör homokért, már betöltötték az előző adagot". Aznap nem is tudja, hányszor fordult a teherautóval. Kollegája sommázta a helyiek életérzését: "Szép helyen lakunk, de megvan a hátránya".