Magyarországon sajnos még senki sem forgalmazza Jodi Ellen Malpas könyveit, sőt, egyelőre annak sem látjuk nyomát, hogy lefordították volna. Pedig a világ másik részein már rendkívül felkapottak a hölgy művei, amelyeket a This Man-trilógiaként emlegetnek. (Merthogy ez egy háromrészes sorozat: This Man, Beneath This Man, This Man Confessed.) Igen, sokan azt mondják, hogy ez lesz az új Szürkeötvenárnyalata.
A 33 éves szerző, mint azt a Sunday Times is írja, hatodikos korában felhagyott az iskolába járással, és bár van honlapja, arról nem derül ki, hogy a későbbiekben mivel, hogyan képezte magát írónővé. Apja építőcégében dolgozott, és egészen addig „igyekezett magában tartani a This Man ötletét, amíg lehetetlenné nem vált", hogy kiadja magából. Aztán kiadta, és mint Stephanie Meyer, az Alkonyat-sorozat írónője, vagy E. L. James, a Szürke ötven árnyalata-trilógia szerzője, ő is rövid idő alatt nagyon felkapottá vált. Most mindhárom könyve toplistás. Twittere itt, blogja itt olvasható.
Nemcsak ez (mármint a szerzői kiadásban terjedő elsőkönyv) a hasonlóság közte és az említett slágerszerzők közt: Malpas is arról írt, ami őt felizgatta. Főszereplői Jesse Ward, a jóképű földbirtokos, illetve Ava O’Shea (ugye megvan, hogy E. L. James főhősnőjét Anának hívják?) ifjú belsőépítész, akik rettentő jókat kiviteleznek együtt. Az eredetinek aligha mondható elképzelés elég volt ahhoz, hogy a szerzőt az Amazon erotikus bestsellerlistájának első helyére repítse. Röviden tehát úgy néz ki, ma abban van a pénz, hogy a billentyűzet használatát elsajátító nők hosszasan részletezik a szexuális fantáziáikat. Ne mondják, hogy a Velvet nem szolgáltat a köznek: amennyiben ön nagykorú nő, böngéssze Muffin blogunkat, majd írjon könyveket, és legyen nagyon gazdag!
Na de milyen a könyv?
A kötetek híján azért rossz szájízzel savaznánk a beltartalmat, de a teljes írásművek nincsenek is fent az interneten, idézetek viszont igen. Íme, sírjanak, amíg valaki le nem fordítja. (Ha pedig eszük ágában sincs elolvasni a trilógiát, íme, a harmadik könyv eleje, angolul, vélhetőleg spoileresen.)
- „Egyet árulj el, mielőtt itt hagysz, Ava." Hangjától bizseregnek az érzékeim... Az arca komoly, de így is vonzó. „Mit gondolsz, milyen hangosan fogsz sikoltani, miközben baszlak?"
- „Úristen" – üvöltöm.
„Nem, baby, én vagyok az." - „Örökké gondoskodni akarok rólad" – suttogja, miközben ajkai a halántékomhoz érnek.
- Az ajkaimat csipegeti. „Az első pillanattól tudtam, hogy te vagy az igazi. Az, aki visszahozhat az életbe." „Honnan tudtad?" Beszél. Ki kell sajtolnom belőle mindent, amit csak lehet. Merőn, jelentőségteljesen néz a szemembe. „Mert a szívem újra ver" – suttogja.
- „Ava, tudnod kell, hogy amint megszereztelek, az enyém vagy."
- „Ava, mi a faszért bilincseltél az ágyra?"
- „Mindened kell, Ava. Mondd, hogy mindened az enyém."
…
„Dugj meg" – mondom halkan, ajkaim az ajkain.
„Ó, meg foglak."
Nem elég? Tessék, ünnepelje az alábbi, Romana-regényekre hajazó sorokkal az új halálcsillagot az értelem univerzumában! (Esetleg vesse be őket csajozáskor, a jelek szerint erre van igény, tehát a siker is garantáltnak tűnik. Ha körberöhögik, akkor elnézést, nem szóltunk.)
- „Érzed?“ Tenyereimet kinyitja, a mellére simítja, és ott tartja. „Azért van, hogy szeressen téged, Ava. Túl sokáig volt haszontalan, fölösleges, szükségtelen. Most pedig túlpörög. Boldogságtól duzzad, ha rád nézek. Szilánkokra töri a fájdalom, ha veszekszük. És vadul ver, amikor szeretkezem veled. Talán túlárad a szerelmem, de ez sosem fog változni. Lángoló szerelemmel foglak szeretni, amíg csak meg nem halok, baby."
- „Ha félsz is, nagyon igyekszem, Ava. Már mondtam, hogy túl sokáig vártam rád. Magad vagy a mennyországom. Semmi sem vehet el tőlem. Semmi."
- „Fájdalmasan szép vagy, és teljesen az enyém. Csókolj meg.“