Rokkantként akar élni egy egészséges nő

2013.07.21. 15:30
Chloe Jennings-White már 4 évesen tudta, hogy más, mint a többiek és mozgássérültként szeretett volna élni. 9 évesen balesetet okozott, hogy ne tudja használni a lábait többé, és azóta is azon töri magát, hogy kárt okozzon magában. Most a legtöbb idejét egy tolószékben tölti, de még mindig képes felállni. Egy orvos hajlandó segíteni neki abban, hogy mozgássérültté váljon, de az rengeteg pénzébe kerülne. Az asszony betegségének neve nem ismeretlen: testi integritás identitászavarban szenved.

Egy ritka betegség miatt egy 58 éves angol nő úgy érzi, mintha nem hozzá tartoznának a lábai. Úgy él, mint egy fogyatékos személy, annak ellenére, hogy fizikailag egészséges. És most azt szeretné, ha egy sebész elvágná a gerincvelőjét - írta a nydailynews.com.

Már nyíltan él állapotával

A Cambridge-i Egyetemen végzett kutató annyira kétségbeesetten szeretné az életét kerekesszékben élni, hogy hajlandó fizetni egy orvosnak, hogy segítsen neki mozgássérültté válni. Gyermekkora óta Chloe Jennings-White több kísérletet tett arra, hogy kárt tegyen magában, hogy végre a saját kerekesszékében ülhessen. 2010-ben még egy orvost is talált a tengerentúlon, aki hajlandó segíteni neki mozgássérültté válni a csípő és combcsont idegek elvágásával, de nem engedhette meg magának a tizenhatezer fontos költséget.

"Lehet, hogy soha nem engedhetem meg magamnak, de tudom, igazán és mélyen, hogy nem fogom megbánni, ha valaha mégis" - mondta a nő, utalva az orvosra, aki lehet, hogy segít neki lebénulni. Az asszony egy ritka betegségben, az úgynevezett testi integritás identitászavarában (Body Integrity Identity Disorder, BIID) szenved. Az ebben a betegségben szenvedők nem fogadják el egy vagy több végtagjukat és igyekeznek tőlük amputálással megszabadulni, vagy deréktól lefelé bénulttá válni. Egyes szakértők úgy vélik, ezt egy neurológiai hiba okozza, amelyben az agy feltérképező rendszere nem lát egy bizonyos testrészt.

A Cambridge-ben végzett nő úgy gondolja, hogy egyik lába sem tartozik hozzá, és arról álmodozik, hogy deréktól lefelé lebénul. Az, hogy bármit is érez belőlük, rossz érzés. Éveken keresztül titokban bekötözte őket, de már nyíltan él az állapotával, annak ellenére, hogy gyakran kell szembenéznie intoleranciával, sértésekkel, és néha online fenyegetésekkel is.

Chloe Jennings-White 4 éves korában jött rá először, hogy más, miután meglátogatta Olive nagynénjét, aki a lábán rögzítőket viselt biciklis balesete után. "Én is akartam őket. Nem értettem, miért nem születtem úgy, hogy nekem is szükségem legyen rájuk, és úgy éreztem, hogy valami baj van velem, amiért nekem nem volt" - mesélte az asszony, aki  kilenc éves korában kerékpárjával lehajtott egy négy méter magas színpadról Hampstead Heathben, hogy a nyakára essen. "Csak azt akartam, hogy a lábim ne működjenek, de eltörhettem volna a nyakamat, vagy meghalhattam volna" - tette hozzá.

Mindent megtesz, hogy lebénuljon

Ettől kezdve titokban élte át fantáziáit, és úgy tett, mintha le lenne bénulva. Amikor egyedül játszott, veszélyes sportokat űzött és fára mászott, abban a reményben, hogy megsérülnek a lábai. Most, felnőttként élvezi a lesiklás izgalmait és a lehetőséget, hogy esetleg elesik, és súlyos lábtörést szenved. "Rendkívül gyorsan síelek, és törekszem arra, hogy a legveszélyesebb lejtőkön csússzak le. Minden olyan tevékenység, amitől jó eséllyel bénulttá válhatok, egyfajta megkönnyebbülést okoz nekem a testegység zavar okozta szorongás alól. A barátok és a család egy kicsit aggódik a síelés miatt, mert tudják, hogy nagyon agresszíven síelek, és hogy le akarok bénulni."

Mi is az a testi integritás identitászavar?

BIID akkor jelentkezik, ha egy személy elképzelése, hogy hogyan kellene kinéznie, nem egyezik a tényleges fizikai formájával.
Az állapot csak az emberek egy kis százalékát érinti.
A szenvedő amputációt akar. A legtöbb esetben a végtag, amit a személy el szeretne távolíttatni, egészséges.
Sok pszichológus és neurológus próbálta megérteni, hogy mi az állapot kiváltó oka.
Az elmélet az, hogy BIID akkor történik, amikor az agy nem képes pontos tervet készíteni a testről. Egyes szakértők úgy vélik, hogy ennek pszichológiai okai vannak.
Az egyik elmélet szerint a BIID személy lehet, hogy látott egy amputált végtagot fiatal korában, és ez a kép átvette a saját elképzeléseinek helyét arról, hogy néz ki egy ideális személy.
Ahhoz, hogy jobb ember legyen, úgy érzi, hogy egy bizonyos végtagot amputálni kell.
Súlyos esetekben a BIID személy károsíthatja a végtagot, amit szeretne eltávolítani, vagy kényszeríti az orvosokat, hogy távolítsák el.
Másoknak sikerül bot segítségével megbirkózniuk a betegséggel, és gyógyászati segédeszközök segítségével teljesnek érezhetik magukat.

A nőnek volt is egy igazi síbalesete hét évvel ezelőtt, amelyben kisebb hátsérülést szenvedett, és ez indokolja neki, hogy rögzítőket hordjon a lábain. Az interneten nézett utána a járógépeknek, ekkor találkozott először a testegység zavarral. Felfedezte, hogy mások is éreztek hozzá hasonlóan. "Ez egy hatalmas megkönnyebbülés volt. Nem voltam torzszülött - több százan voltak olyanok, mint én" - magyarázta.  Az asszonyt 2008 tavaszán diagnosztizálták és javasolták neki, hogy használjon kerekesszéket. Eleinte titokban használta a széket, de végül összeszedte a bátorságát, hogy felfedje a titkát a barátai és a kollégái előtt.

A kerekesszék lelki megkönnyebbülést ad neki a fizikai helyett. 2009-ben komoly autóbalesete volt, agyrázkódást szenvedett és amnéziás lett. Nem emlékszik az ütközés előtti 15 percre. A rendőrségi jelentések szerint nem volt szándékos a baleset, de a nő úgy gondolja, hogy talán tudat alatt akarta, hogy megtörténjen. Arról fantáziál, hogy autóbalesetet szenved, amiben nem sérül meg senki más, csak azért, hogy károsíthassa a saját lábát. "Bármikor, amikor vezetek, baleseti forgatókönyvek járnak a fejemben, amikben lebénulok" - vallotta be.

Dr. Mark Malan pszichiáter, aki az asszonyt kezeli, azt mondta: "A kérdés, amit gyakran tesznek fel az, hogy jobb, ha valaki úgy tesz, mintha kerekesszékes lenne, vagy jobb, ha öngyilkosságot követ el? Az egyik lehetőség az lenne, hogy valamiféle idegblokkolást végeznénk, hogy az adott végtagot ne lehessen használni egy ideig, hogy a beteg átmenetileg megtapasztalja, milyen mozgássérültnek lenni a valójában. Ez adhatna a testegység zavarban szenvedőknek egy esélyt, hogy meggondolják magukat."