Az M.I.T. kutatói egy nemrég publikált kutatásban azt csinálták, hogy fogtak egy egeret, és elhitették vele, hogy a teste egy bizonyos környezetben kapott egy kis áramütést, amikor a valóságban a egy teljesen más környezetben kapott áramütést – írja a New York Times. Vagyis röviden összefoglalva emléket ültettek be egy egér agyába.
A kutatók eddig is tudták, hogy az agyban meglepően könnyedén generálódnak téves emlékek, torzulnak el emlékek. Elég csak arra gondolni, amikor azon vitatkozunk ismerőseinkkel, hogy valamilyen közös élményünk mikor történt, vagy ha szintén az ismerőseink körében annyiszor hallottunk már egy történetet, hogy képtelenek vagyunk eldönteni, hogy résztvevők voltunk-e a történetben, vagy csak nagyon sokszor hallottuk.
Eddig viszont nem tudták, hogy hogyan generálódnak ezek a torz, fals emlékek. És ugyan az egerek agya különbözik az emberekétől, az M.I.T. kutatói szerint pont az emlékek raktározása szempontjából nem olyan nagyon, és a mostani kísérlet ha másra nem, arra mindenképpen jó, hogy segítsen támpontokat adni ahhoz, hogyan lehet esetleg az emberi emlékekkel játszani.
“Ami lenyűgöző ebben a kutatásban, hogy képesek vagyunk valóságos, megfogható anyagokat kötni az emlékekhez” – mondta a lapnak Dr Edvard I. Moser. Rájöttek ugyanis, hogy egy-egy új emlék elraktározása a hipotalamusz egy részén néhány agysejtet aktivál, és amikor egy-egy emléket előhívunk, ugyanazok az agysejtek stimulálódnak. Vagyis ha tudjuk, hogy pontosan melyik agysejthez melyik emlék kötődik, akkor elméletben hozzá is lehet tenni az emlékekhez azzal, hogy stimuláljuk a megfelelő részeket.
A teszt úgy nézett ki, hogy egy egeret beraktak a tesztkörnyezetbe, megvárták, amíg megszokja, hogy hol van, közben figyelték, hogy pontosan mely részeken raktározza el az agyában a tesztkörnyezetet. Aztán másnap átrakták egy új környezetbe, ahol kapott egy kis áramütést. Ezután viszont az áramütés élményét hozzákapcsolták az első nap békés tesztkörnyezetéhez. Amikor harmadnap visszarakták az egeret az első helyre, ahol biztonságban volt, ugyanazt produkálta, mintha korábban a helyen áramütést kapott volna. Vagyis mintha lennének emlékei arról, hogy ezen a helyen vigyázni kell, mert megrázhatja az áram.
A kísérletet természetesen egy csomó variációban megismételték, és mindig ugyanazt az eredményt kapták.
Az Inceptionben bemutatott emlékbeültetés tehát kvázi megvalósítható, persze nem olyan látványos, közösen álmodós módon, mint a filmben, hanem drótokkal, meg kis áramütésekkel, de megint közelebb került az emberiség ahhoz, hogy dokumentumfilmekké váljanak a sci-fik.
Arról nincs szó egyelőre, hogy az olyan típusú emléktörlés kivitelezhető-e, mint amilyet Jim Carrey nagyszerű romantikus filmjében, az Egy makulátlan elme örök ragyogásában láthattunk, amiben Carrey el akar felejteni egy lányt, ezért kitörölteti az összes emlékét, amik a lányhoz kötik.
A tudósok persze nem az Inceptiont akarták megvalósítani, azt vizsgálják, hogy az emberi agy miért hoz létre egy csomó hamis emléket. Egyelőre arra jutottak, hogy valószínűleg az agy kreatív funkcióival lehet összefüggésben. Az emberi agy folyton próbál új kombinációkat, új lehetőségeket kitalálni különféle problémák megoldására, feldolgozására, ezeknek az egyik mellékterméke lehet, hogy néhány elképzelt valóság emlékként épül be az agyba.