A nyugalom megzavarására alkalmas elemekkel és fordulatokkal zajlott a tavalyi érdi babakocsi-gázolás perének második tárgyalása a Budaörsi Járásbíróságon pénteken. A szülők végig jelen voltak, azonban a bíróság zárt tárgyalást rendelt el, így délelőtti vallomástételükön nem lehetett bent a sajtó. Délután azonban két tanút is meghallgatott a bíróság, egyikük gyakran tört ki zokogásban a szörnyű élmények miatt, másikuk pedig majdnem kiabált a harsány védőügyvéddel.
Mintha repkednének valamik a bokornál
H.-né T. Cecília vádlott tetőtől talpig barnában jelent meg a tárgyaláson, a szülők, A. Erika és A. Péter szintén visszafogottan, elegánsan érkeztek és viselkedtek, alig lehetett szavukat hallani, csak a tárgyalás vége felé sírták el magukat.
Az első tanú az a nő volt, aki a tragikus baleset napján elsőként haladt el a helyszín mellett kocsival. A Szövő utcán (itt történt a baleset) ment autójával Törökbálint felé, amikor azt látta a periferiális látásával, hogy a bal oldalon „mintha repkednének valamik a bokornál”. Aztán fékezett egy szembejövő bordó autó, a tanú pedig kiabálást hallott, ő is félrehúzódott. „Nem tudtam, hogy mik repkedtek” – mondta a nő, aki ekkor először el is sírta magát. Idővel rájött, hogy a babakocsiból kirepülő csecsemőket látta, akiket addigra egymás mellé rakott valaki. A tanú volt az, aki először hívta a mentőket és rendőröket.
Kérdésre elmondta, húsz éve vezet, így tudja, ha az utat figyeli, a látómezeje szélén mozgó alakok, tárgyak csak sziluettként jelennek meg az embernek. Ilyennek látta a babakocsit toló nőt, a mögötte lemaradva sétáló férjét, az elrepülő babákat. Elmondta, a baleset után egy férfi (ez A. Péter lehetett) a gázoló autó után futott, és rácsapott a szélvédőjére is. Ezt a momentumot kedden váltig tagadta a vádlott, ahogy most is, de a később megkérdezett apa, A. Péter állította, minden így történt.
A tanú hallotta a szülők beszélgetését, miszerint az anya el akarta rántani a babakocsit, de az nehéz volt (a tanú megint majdnem sírva fakadt ekkor). A tanú mondta a baleset után mobilozó, és a vakító napra hivatkozó vádlottnak, hogy álljon arrébb az út közepéről. Érdekes módon ő nem emlékszik arra az ottlakó nőre, aki letámadta a vádlottat és lefogták.
„Árnyakat láttam, a babakocsit nem is láttam” – vallotta a sírással küszködő nő, aki szerint „elképzelhető” lehetett, hogy a bokrok közül tolták ki a babakocsit, bár ezt nem látta. Korábbi vallomásában amúgy azt állította, a vádlott nagyon nyugodtnak tűnt a helyszínen, rágyújtott, a keze sem remegett. „Így visszagondolva, biztos sokkot kapott, nem tudatosult szerencsétlenben, mit is csinált” – reagált erre most. A megkérdezett H.-né T. Cecília mellesleg nem emlékezett a tanú szembejövő autójára.
Nem úgy nézett ki, mint aki meg akar állni
A második tanú egy környéken lakó férfi volt, aki épp hazafelé tartott a munkából, és látta a bordó Nissan Micrát érkezni. Megvárta, hogy elmenjen, és mivel balról nem volt autó, ugyan látta a babakocsit, nem foglalkozott vele, „az volt a lényeg, hogy én át tudjak menni" – mondta. Ezután egy „enyhe fékezés” és csattanás volt, amit tapasztalt, az autó ment tovább, majd megállt a buszmegálló sarkánál. A férfi az anyuka hangját hallotta, ami „iszonyú volt", a mai napig kísérti őt. Először fel akarta írni a – tárgyalás vége felé köhögőromahot kapott – vádlott Nissanjának a rendszámát, mert „mozgásából ítélve nem úgy nézett ki, mint aki meg akar állni".
A második tanú szerint a nő lefelé, balra nézett, bár elképzelhető, hogy csak a nap miatt tekintett le. Ezt változatlanul tagadta H.-né. A tanú három percet maradt csak a lassan emberekkel megtelő helyszínen, „én nem szeretek ilyen helyen maradni" – indokolta. „Ez egy egyszerű gépkocsivezetői hiba, figyelmetlenség volt" – sommázta a tanú a gázolást. Ő volt az első, aki a vádlotton kívül megemlítette, hogy azon az útszakaszon, abban az időszakban „eléggé meredeken süt" a nap. A védelem taktikája nem először alapult a tanúk hergelésén, de a második tanúnál sikerült egy olyan pontot elérnie Tóth István ügyvédnek, amikor egyszerre kiabált ő, a tanú és a bíró is. Végül Liziczay Sándor bíró kerekedett felül, rendreutasítva a védőt.
Tavaly június 18-án, 20:19-kor H.-né T. Cecília autójával Érden elütött egy út szélén babakocsit toló nőt. A nő könnyű sérüléseket szenvedett, ikergyermekei azonban belehaltak a gázolásba. Az emiatt indult per hosszan húzódik, a következő tárgyalási napot 2014. január 21-re tűzte ki a bíróság, amikor újra tanúmeghallgatások lesznek, valamint meg kell jelennie a műszaki és az orvosszakértőnek is.
A tárgyalás végén záporoztak az indítványok, amik közül a cellainformációk lekérését elutasította a bíró (kivéve azt, hogy a szülők mikor, hol és kit hívtak), ahogy azt is, hogy adják vissza a vádlottnak a baleset után bevont jogosítványát. Az ügyvéd szerint ugyanis nem szegett kiemelt KRESZ-szabályt a védence, neki a kocsi munkaeszköz, és nem tehet róla, hogy elhúzódik az ügy. A vád azonban állította, bármely szabályszegés, amely két gyermek halálát okozza, kiemelt. A bíróság is elutasította az indítványt, a védelem fellebbezett, így másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék dönt majd ebben.