Az orvostudomány kezdi valós mentális zavarként elismerni, ha valaki elbújva mértéktelenül nagyokat eszik, és ezzel próbálja enyhíteni lelki gondjait. Amerikában és Nagy-Britanniában a szakpszichológusok egyre komolyabban veszik ennek a problémának a létezését, ami nem elhanyagolható: a zabálás folyamán felszedett túlsúly szervi problémákhoz is vezethet.

Van az az érzés, amikor ez ember kinyit egy tábla csokit, doboz bonbont, zacskó chipset, és eszi, eszi vég nélkül, mígnem kiürül a csomag. Amerikai egészségügyi szakemberek most rájöttek a Daily Mail cikke szerint, hogy ez bizony mentális probléma. Csak Nagy-Britanniában 1,3 millióra tehető azoknak a száma, akik ebben a kórságban szenvednek. A baj akkora, hogy már az anorexiával és bulímiával emlegetik egy lapon, ráadásul a rendellenesség férfi és nőt egyaránt érint – ellentétben a koplalással.

Christopher Fairburn, a brit Oxfordi Egyetem kutatója elmondta, a zabálás-kórban szenvedőket az jellemzi, hogy időről időre rájuk jön ez a fajta ehetnék, de ennek nincs meg az a fajta büntető háttere, mint a bulimiának. A mentális zavar áldozatai ezért gyakran túlsúlyosak is. Általában a depressziósak és az önértékelési zavarokkal küzdők esnek áldozatul, a nagy zabálásokat sunyiban, elbújva végzik. Ennek nincs köze a mohósághoz, amikor az az ember célja, hogy jól érezze magát egy nagy kajálástól, itt a puszta menekülés a cél. Viszont ez ördögi kör: a zabálás-kór betegei egyre jobban elhíznak, egyre mélyebbre süppednek az önképzavarba.

Azt mondták, étkezzek egészségesen

A Mail megszólaltatta a 23 éves Hayley Bennettet, aki szintén ettől a mentális zavartól szenved. Nyolcévesen lekövérezte egy másik gyerek, ami miatt ő is belesüppedt a boldogtalanságba, bezárkózott, és evési rohamai voltak. Az étel egyszerre lett a menekülési útvonala és az ellensége. Amikor evett, az mindig elégedettséggel, megnyugvással töltötte el, majd rögtön utána előjött az önutálat. Eközben a szülei is azzal traktálták, hogy ha vékonyabb lenne, boldogabb is. Mindenki biztatta, hogy étkezzen egészségesebben, de "amikor nem ehettem desszertet, miközben más gyerekek igen, csak még többet akartam" – mondta Bennett.

Ahogy Bennett, sok más táplálkozási zavaros ember is az édességeket (pl. csokoládét) választja, ami nem csoda. A zsír és cukor bevitele endorfint és dopamint szabadít fel, a szervezet boldog lesz, majd jön a természetes lecsengés, aminek a vége bűntudat és depresszió. "Úgy érzed, megint szabotáltad magad. Egyszerűen gusztustalannak érzed magad, mintha nem te irányítanád az életed" –magyarázta Bennett. Ráadásul az emiatti elhízásnak megvannak a szokásos és veszélyes kockázatai: cukorbetegség, szívproblémák, magas koleszterinszint. A másik véglet, hogy hullámzik a súlyuk: egy ideig diétáznak és normál testalkatúak, aztán jön egy zabálási periódus, és újra elhíznak.

Az ok a gyerekkorban keresendő

Sokszor az orvosok sem veszik észre, mivel állnak szemben, és egészséges életmódot ajánlanak ahelyett, hogy először a pszichológiai hátteret tárnák fel. Pláne, hogy Bennett maga is csak a súlyával törődött, eszébe sem jutott, hogy étkezési zavarai lennének. A kutatók szerint két fő ok összejátszása határozhatja meg ezek kialakulását: a genetika, és az inger- és ételgazdag világ, amiben élünk. Ezen kívül a páciens múltjában, gyermekkorában kell keresni a kiváltó lelki okot, ami ide vezette. Így volt ezzel a lap által említett másik példa, a 34 éves Keith Addisoné, akit gyerekkorában csesztettek osztálytársai, ráadásul szülei is elváltak, így enni kezdett. Elmondása szerint a suttyomban megejtett zabálások emlékeztették a boldog családi étkezésekre. Antidepresszánsokkal is kezelték, manapság pedig egy pszichológus segít neki feltárni, miért lett zabálás-kóros.