Egyre több nagyon gazdag New York-i gondolja úgy, hogy idő hiányában inkább pénzért vesz magának barátokat, mert velük nem kell vitázni, nem kérdeznek vissza, és még irányítani is lehet őket.

Nyilván mindenki hallott már arról pár közepesen vicces tréfálkozást, hogy valaki biztosan fizet azért, hogy társasága legyen. Ezzel nincs is semmi baj, de a viccelődésnek most vége: New Yorkban tényleg többen választják a barátszerzés fizetős módját. Nem azért, mert ennyire rossz arcok lennének, hanem mert ennyire imádják magukat.

A Daily Mail cikke szerint a fizetett barátok nem múzsaként vannak jelen a gazdagok életében, hanem van valami fontos feladatuk, általában személyi edzők, stylistok, szakácsok vagy sofőrök, akik a munkájuk szolgai ellátásán túl még jó arcok is a főnökükkel. A szolgáltatás alapja, hogy mindent tudnak, amit egy barát tud, de mellőzhetők az olyan kényelmetlenségek, mint mondjuk egy vita.

Egy nevét nem vállaló divattervező az Observernek mondta el, hogy egy egész ipar létezik, ami eköré épült. “Sok fizetett barát van New Yorkban. Valakinek pénz kell, valakinek pedig barátok. Ráadásul sokan teljesen a függőjévé is váltak ennek. Ha egyszer is volt már fizetett barátod, akik nem mondtak neked soha ellent, nagyon nehéz visszatérni az igazi barátokhoz” – mondta az okát.

A szolgáltatásnak természetesen konkrét célcsoportja is van, kifejezetten a sikeres emberekre utaznak, akik túl elfoglaltak a kapcsolataik fenntartására, ráadásul a “normális barátok” sok bosszúságot okozak, de még állandóan pénzt is kérnének. Ezért van jelenleg rengeteg gazdag embernek fizetett barátja, amivel kiszűrhetik a megbízhatatlan alakokat, ráadásul irányítani is tudják őket.

Ön szerint

Egy másik, persze névtelen fizetett barát szerint azért vannak ennek a munkakörnek árnyoldalai is. “Mindig benne vagy valakinek a menetrendjébe, mintha valami házimajom lennél. Ha bekerülhetsz egy menő társaságba, az nagyon jó, de néha olyan, mintha kasztrálnának. Nekem már évek óta el kellett dobnom az egómat” – panaszkodott kicsit, hozzátéve, hogy a legfurább az, amikor a nap végén az ő érzelmi állapota így is megegyezik a főnökével.