Az ausztrál Casey Jenkins mindennap felhelyezett magának egy pamutgombolyagot, és abból kötött. Ezzel akkor se állt le, amikor menstruált. Mindezt huszonnyolc napon keresztül csinálta egy ausztrál galériában, amiért rengeteg támadást kapott később. Ez egyébként egy teljes menstruációs kört akart jelképezni. Most a Guardianba írt egy cikket, hogy megvédje magát a támadásoktól. Ebből kiderül, hogy az ötlet akkor pattant ki a fejéből, amikor néhány évvel ezelőtt három barátja is azt mondta neki, hogy vele álmodott előző este. Az álombéli felbukkanásai nem voltak kifejezetten különlegesek (az egyik barátnője álmában például adóspecialista volt), de a véletlen egybeesések mégis szíven ütötték.
Ahogy Jenkins írja, az előző két hétben több mint 3,5 millió ember nézte meg a Youtube-on a videóját, amiben ezt a performanszát dokumentálták. A performanszot több millióan kommentelték, minősítették rengeteg helyen. Többségében negatív megjegyzések érkeztek – művésznő szerint – jellemzően félelemmel és iszonyattal keverve. Volt, hogy csak a felkiáltójelek egy egész kommentdobozt elfoglaltak. "Mi a fene! Olyan rohadt undorító! Orvosi segítségre lenne szüksége. Milyen épelméjű ember csinálna ilyet? Ú, nézni se bírom", "Azt hiszem, hányni fogok" – emelt ki néhányat a tengerből. A nézők mindent kritizáltak. Piszkálták őt a frizurája, a szemöldöke, a bőre, a bőrszíne, a szülővárosa, a szóhasználata és a kötési technikája miatt is.
Leggyakrabban azzal támadták, hogy egy figyeleméhes szajha. Művészként viszont, mint magyarázta, tényleg szüksége van a figyelemre. Amire viszont egyáltalán nem volt szüksége ezalatt a munka alatt, hogy kívülről próbálják megmondani, hogy csinálhatja-e vagy sem. A performansz ugyanis arról is szólt, hogy valahogy kiölje magából az igényt, hogy külső megerősítésre legyen szüksége. Ahogy a performanszából is kiderült számára, rengeteg olyan okoskodó van a társadalomban, akik mindenbe beleütik az orrukat, és megmagyarázzák, hogy egy olyan testtel rendelkező személynek mint ő, mit szabad és mit nem lenne szabad csinálnia. Lényegében ebből is lett elege az idők során.
Mint írja, nehéz kizárni ezeket az okoskodó hangokat, és hátralépni, hogy az ember szabadon kiválaszthassa a tiszta, saját útját. Ezzel a performansszal most valami ilyesmit kísérelt meg. Olyan munkát végzett, amiben teljes bizalma volt. Olyan bizodalma, amit a negatív internetes vélemények ezrei se tudtak elsöpörni. Abban bízik továbbá, hogy miután eltelik egy kis idő, és elcsendesedik a hatalmas internetes véleményzaj, az emberek elgondolkodnak azon, hogy miért így reagáltak erre, hogy lemondanak arról, hogy megpróbálják diktálni, hogy mit tehet a testével és mit nem, és hogy elgondolnak azon is, hogy miért éreztek ilyen erős késztetést, hogy így cselekedjenek. Ő mindenesetre büszke arra, amit tett.