Minimálisan változtatta meg pénteken a Pécsi Ítélőtábla a Szita-ügy másodfokú tárgyalásán az első fokon hozott ítéletet. A három elkövető büntetése maradt tényleges életfogytiglan, vagyis életük végéig fegyházban kell maradniuk.
Az egyetlen változás, hogy az elsőrendű vádlottat, B. Józsefet 192200 forint értékben vagyonelkobzásra büntették. Az elkövetők rezignáltan vették tudomásul az ítéletet, nem voltak nagy drámák.
Az eíltéltek a korábbi tárgyalási napokhoz képest megtörtebbnek tűntek, K. József kis híján összeesett, amikor bevitték a bíróságra, B. József sem tűnt már annyira magabiztosnak, mint korábban. P. Erika haja szinte teljesen megőszült. Így érkeztek a Szita-ügy első fokon elítélt gyilkosai a Pécsi Ítélőtáblára pénteken, hogy részt vegyenek az ügy másodfokú tárgyalásán.
Súlyosabb szakvélemény
A tárgyalás előkészítő szakaszában észlelte a másodfokú bíróság, hogy az orvosszakértői vélemények hiányosak voltak, ezért a bíróság a szakvélemények kiegészítését kérte. A Krémer László vezette tanács azt mondta, hogy olyan részletek hiányoztak, hogy az áldozaton melyik sérülések milyen súlyosak voltak önmagukban, mennyi idő alatt gyógyultak volna be az egyes sebek, ha begyógyultak volna, volt-e olyan sérülés, ami önmagában halálos lett volna. A kiegészítés után a szakértők azt állapították meg, hogy voltak olyan sérülések az áldozaton, amelyek egymagukban életveszélyesek voltak. Volt olyan fejsérülés, ami önmagában halálos lett volna, ha az áldozat nem kap orvosi ellátást 1-2 órán belül. Olyan nyaksérülés is volt, ami önmagában is halálos lett volna.
B. József kicsit nehezen, de végül tudomásul vette, hogy a szakértői vélemények elkészítése valamivel több mint 110 ezer forintba került. A bíró nem könnyítette meg a dolgát, B. József elsőre nem értette a bíró kérdését, amire a bíró nem elmagyarázta, hogy mit kérdez, hanem arra kérte az elítéltet, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon. Végül az ügyvédével való tanácskozás után belement abba, hogy megítéljék a szakértőknek a tiszteletdíjukat.
Nagy szigor
A másodfokú tárgyaláson nagyobb volt a szigor, mint az elsőfokún. Az elsőrendű vádlott, B. József megkérte a bíróságot, hogy felolvashassa azt a szöveget, ami szerinte kimagyarázhatja a bűncselekményből a magát még mindig ártatlannak valló férfit. A levelet természetesen felolvashatta, de arra nem kapott lehetőséget, hogy levegyék a bilincset legalább az egyik kezéről. Ahogy nem kapott erre lehetőséget a többi vádlott sem.
B. József egyébként az elsőfokú tárgyalás alatt még meglepően összeszedetten érvelt, lendületesen beszélt, a másodfokú tárgyalásra viszont beszéde ugyan határozott maradt, de mondatai darabossá, artikulációja motyogóssá vált.
K. József utolsó szó jogán előadott zavaros történetét, ami egy ember élete egyik utolsó nyilvános nyilatkozata volt, meglepően hamar, alig néhány perc elteltével szakította félbe a bíró, arra hivatkozva, hogy kicsit szedje össze magát, ha nem akarja, hogy leültessék, mert úgy értékelik, csak a tárgyalást akarja elnyújtani a zavaros beszéddel. Végül hagyták beszélni, valamivel több mint 30 perc alatt fejtette ki nagyon vontatottan, hogy miért tartja magát ártatlannak, és hogy miért kéri a felmentését.
A szigor nemcsak a vádlottakra vonatkozott, hanem a tárgyaláson megjelent minden emberre, a másodfokon eljáró bíró, Krémer László nem tűrte meg a legkisebb mozgolódást sem.
Rövid perbeszédek
Az elsőrendű vádlott védője egy kétmondatos perbeszéd után jobb híján az elsőfokú ítélet hatályon helyezését kérte. A másodrendű védője hosszabban beszélt, arra hegyezte ki a beszédét, hogy a védence is áldozat. Az elsőrendű, B. Józsefre kenték az egész ügyet, azt mondták, amit már korábban is, hogy a másodrendű vádlott félelemből tette, amit tett.
A másodrendű védője nem az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, hanem csak azt, hogy enyhítsék a büntetését, valamint ne zárják ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, vagyis ne legyen tényleges életfogytiglani a büntetése.
A harmadrendű vádlott ügyvédje is felmentést kért. Neki ki kellett magyaráznia, hogy miért vallott ezerféle módon P. Erika a tárgyalás során, de ezt leginkább csak azzal tudta magyarázni, hogy a többiek is össze-vissza beszéltek. P. Erika új védőt kapott erre a tárgyalásra, ő még viszonylag lelkesen próbálta meg meggyőzni a bíróságot a védence ártatlanságáról, de olyan jogi érvelések voltak ezek, amik általában nem szokták meghatni a bíróságokat. Mindensetre ő is felmentést kért, méghozzá azért, mert szerinte P. Erika is félelemből cselekedett. Valamint ő is azt kérte, hogy legalább a tényleges életfogytiglant enyhítsék sima életfogytiglanra.
P. Erika az utolsó szó jogán azt mondta, még csak a gondolata sem merült fel benne annak, hogy bántsa az áldozatot. Rezignáltan, összeszedetten, de nagyon halkan beszélt az ítélethirdetés előtt. Többször hangsúlyozta, hogy ő szerette az áldozatot, az ő felbujtására brutálisan meggyilkolt 11 éves nevelt fiát.
A helyzet kilátástalanságát jól jelezte, hogy az ügyvédek az eltelt hónapok alatt sem tudtak kitalálni bármi mást, ami enyhíthetné a védenceik büntetését. Azt pedig tudni lehetett, hogy az eddigi védekezés nem hatotta meg már az elsőfokú bíróságot sem. Az ítélethirdetéskor pedig kiderült, hogy a másodfokút sem.
Az ügyész annak ellenére meglepően sokat beszélt, hogy ő aztán tényleg nem tudott volna az elsőfokú ítéletnél súlyosabb büntetést kérni. Annyit azért sikerült kérnie, hogy az elsőrendű vádlottra rójanak ki nagyjából 200 ezer forint értékű vagyonelkobzást. Ebben az egy pontban módosította a másodfokú bíróság az első fokon kiszabott büntetést.
A tárgyalásnak szokatlan hangulatot adott, hogy a bíróság az ügy korábbi tárgyalási gyakorlatától eltérően megtiltotta az online szöveges közvetítést (percről percre), ahogy azt is, hogy az elítéltekről fénykép készüljön, még kitakarva sem lehetett róluk képeket megjelentetni a teremből.