Az akkor csak tizenkét éves Jordan Gunn 2012 májusában került Seattle-ben élő bátyjához és annak feleségéhez, akik aztán hónapokig kínoztak. A gyerek 2012 augusztusában szökött el a borzalmak elől, két hétig az utcán éltt, végül ájultan találtak rá egy buszmegállóban.
A kegyetlenségeket a 34 éves Viviana Gunn és férje, a 27 éves Brandon Gunn követték el, a nőt most legalább harmincegy év letöltendő fegyházra ítélték, a bíró pedig annyival kommentálta az esetet, hogy örül, amiért egy ilyen ember eltűnik a környékről.
Arról egyik híroldal sem ír, hogy az áldozat bátyja a tengerészetnél dolgozott, pedig több jel is erre utal. Viviana Gunn Facebook-adatlapján például találtunk két olyan fotót is, ahol a férje teljes katonai felszerelésben látható, illetve a Fox tévécsatorna Facebookján egy bejegyzést, amit a bántalmazott fiú nagynénje írt. Ebben leírja, hogy azért küldték a rossz magaviseletű Jordant a bátyjához, hogy a tengerészetnél dolgozó férfi példát mutasson neki. Azonban egy idő után megtiltották nekik, hogy kommunikáljanak a fiúval, majd nem is lehetett elérni őket többé. A kommentekben sokan arra hivatkoznak, hogy a sajtóban sehol nem említik Brandon Gunn tengerészeti munkáját, azonban később ezt több hozzászóló is alátámasztotta, akit azt állítják, ismerik a férfit. Egyesek szerint kifejezetten rendes, jó ember volt, és szerintük a nő állhat az ügy hátterében.
A hónapokig kínzott fiú akkor menekült el gyámszüleitől, amikor a kezénél fogva felakasztva hagyták a pincében, amíg elugrottak vásárolni. A borzalmas események rendszeresen ezen a helyszínen játszódtak, általában le is ragasztották a fiú száját, hogy ne tudjon üvölteni. Ebben az esetben sikerült letépnie a szigszalagot, lerágni a karjáról a kötést, és kimenekülni a házból. Ezek után a nevelőanyja még a Facebookon próbált rálelni, ahová még azt is kiírta, hogy a gyerek rendszeresen elkóborol otthonról, és imádkozik azért, hogy hamar hazajöjjön. Helyette a rendőrség ment hozzájuk másnap házkutatási paranccsal.
A bizonyítékok és a fiú elmondása szerint a kínzások rendszeresek és változatosak voltak. Néha azért kapta, mert nem végezte el a házimunkát, néha mindenféle indoklás nélkül. Egyszer a kezénél és a lábánál fogva a székhez kötözték, bekötötték a szemét, kipeckelték a száját, és baseballütővel kezdték el verni a fejét és a testét, amíg el nem ájult. A szomszédok néha hallottak sírást a házból, de azt hitték, csak egy kisbabától jön.
Másik alkalommal a pincében akasztották fel a kezénél fogva, egy fémdarabbal ütni kezdték, majd öngyújtóval felmelegített késsel mély vágásokat ejtettek rajta. Végül a vérző sebekre alkoholt öntött a mostohaanyja, ezzel fokozva a gyerek szenvedéseit. A kínzásokban rendszeresen részt vett a fiú bátyja is, aki kalapáccsal csapkodta Jordan Gunn lábfejét, és tűzőgéppel lőtt kapcsokat a kezébe.
Miután megunták, meztelenre vetkőztették, és a kutyaólba zárták hosszú időre, vagy egyszerűen csak gúzsba kötve lehajították a pincébe, ahol napokra magára hagyták összekötözött végtagokkal, étlen-szomjan, a száját meg a szemét pedig elfedték. Volt, hogy a nemiszervét is baseballütővel ütötték, majd vizet és valami pirulát adtak neki, amitől elájult, de olyan is történt, hogy a saját szobájában elektromos kábellel verték a hátát. A helyi lapnak számító Brementon Patriot arról is ír, hogy ettől a gyógyszertől fáradtnak és álmosnak érezte magát. A fiú sokkos állapotban mesélte a rendőröknek, hogy egyszer még egy szöget is keresztül vertek a tenyerén, aminek látta kijönni a végét a másik oldalon. A rendőrség szinte az összes testrészén talált bántalmazásra utaló nyomokat, több még gyógyulásban levő vagy elfertőzödött seb mellett.
Brandon Gunnra is súlyos ítélet vár, az ő tárgyalását január 17-én tartják. Egyes sajtóértesülések szerint új ügyvédeket akartak, és enyhítést kérni a bíróságtól, de végül meggondolták magukat. Azóta a fiú visszaköltözött az édesanyjához Atlantába.