Kurta szalagcímmel a Velvet is beszámolt január 23-án az eseményről: Vészt hozhat Angliára a kannibál patkányhordákat szállító, titokzatos jugoszláv szellemhajó. Ugyanis a Ljubov Orlovát a jugoszlávok építették még az 1970-es években, majd hosszas szolgálat után le akarták passzolni a dominikaiaknak. Az odavontatás Kanadából azonban kudarcot vallott, egy tengeri vihar miatt le kellett vágni a vontatóköteleket, az Orlova pedig mindenestül az Atlanti-óceáné lett. Az Index már másnap megírta, egy belga hajóroncs-vadász terjesztette el azt az alap nélküli hírt, miszerint éhező, egymást majszoló patkányok utaznának az elszabadult hajón (talán a férfi túl sok Günter Grasst olvasott). De nem az Orlova volt a történelem egyetlen, legénység nélkül hánykódó lélekvesztője.
A Ljubov Orlova még leselejtezés előtt
2011. március 11-én hatalmas katasztrófa sújtotta Japánt, a földrengés, a szökőár és az atombaleset emberek ezreit ölte meg és százezreit tette földönfutóvá. A cunami ráadásul felfoghatatlan mennyiségű törmeléket mosott a Csendes-óceánba, és hajókat is magával sodort. Ilyen magányosan hánykódó szellemhajó lett a Riu-Un Maru nevű halászhajó is, ami egy év alatt elérte Kanadát (ld. a lenti képen). Egy ideig meg akarták menteni, de nem lehetett elvontatni. Végül az alaszkai parti őrség közbeavatkozott, és elsüllyesztette a hajózási útvonalakat veszélyeztető hajót.
Kié a szellemhajó?
Ha egy hajó gazda, legénység és utasok nélkül sodródik a nyílt tengeren, a tengeri jog szerint azé lesz, aki rádob egy kötelet. Ha az eredeti tulaj úgy dönt, mégis kell neki a hajó, fizetnie kell érte. Amúgy egy hajót nehéz megtalálni műholddal, ha nem tudjuk, nagyjából hol van, ugyanis a műholdak többségének felbontása nem elég ehhez – írja a BBC. A roncsokat így nem is követik a tengeren, csak a még működő hajókat.
2008-ban egy üres tajvani halászhajót találtak Kiribatinál, a Taj Csing 21 fedélzete üres volt. November közepén találta meg egy koreai halászhajó, és minden mentőfelszerelés, így a csónakok is hiányoztak róla. Az amerikai és új-zélandi légierő kutatást indított, de nem találták meg a többnemzetiségű legénységet. A hajót végül a Fidzsi-szigetekre, majd onnan Tajvanra vontatták. A mai napig nem tudni, mi lett a matrózok sorsa.
Nem ez volt az első tajvani hajó, a High Aim 6 öt évvel korábban maradt legénység nélkül, pedig tele volt ellátmánnyal. Sorsával kapcsolatban minden verziót sikerült megcáfolni (kalóztámadás, elfogyott üzemanyag, Ausztráliába tartó illegális bevándorlók).
Ennél is rejtélyesebb a Kaz II nevű katamarán esete, amit az ausztrál partoknál találtak. A motorja járt, egy laptop be volt kapcsolva, a rádió működött és egy asztalt is megterítettek étkezéshez, de embereknek nyoma sem volt a fedélzeten. Annyit tudni lehetett, hogy a hajó 2007. április közepén futott ki Airlie Bechből és Townsville-ben kellett volna kikötnie. A várostól jóval északabbra találtak rá a Nagy Korallzátony mellett. A hajó egyik árboca ugyan megsérült, de több vitorlát felvontak és a mentőmellények is a helyükön voltak. A helikopteres kutatás kudarcot vallott, a bevontatott hajó átvizsgálása is. A mai napig nem tudni, mi történt a három férfivel, bár felmerültek teóriák emberrablásról és óriáshullámról is.
2006-ban nem a tágas óceánon, hanem a szűkös Földközi-tengeren, Szardínia partjainál találtak az olasz hatóságok egy drága jachtot, üresen. A Bel Amica fedélzetén (bár ilyen néven nem találtak hajót a kikötői nyilvántartásokban) nem volt ember, csak egy félbehagyott ebéd és tengeri térképek. Annyit megállapítottak, hogy a sebtében kiürített jacht tulajdonosa gazdag lehet(ett), de a kutatások nem vezettek eredményre.
Persze nemcsak mostanság történtek rejtélyes kísértethistóriák a tengereken. 1955-ben az MV Joyita 25 fős legénységének veszett úgy nyoma, hogy a mai napig nem lelik őket. Egy 1906-ban elsüllyedt gőzös egy mentőcsónakját pedig 1933-ban találták meg a kanadai partoknál, a Vancouver-szigetnél, de persze senki sem volt rajta már. A Mary Celeste esete is nagy klasszikus, a hajót az Azori-szigetektől nem messze találták meg, amint a Gibraltári-szoros felé úszott. Sir Arthur Conan Doyle ugyan kicsit hozzáköltött a történethez (nem volt még gőzölgő tea a kabinban). Az ipari alkoholt szállító hajón akadtak ugyan vérnyomok, de nagy vérfürdőre semmi sem utalt. Ha kíváncsi további szellemhajókra, kattintson ide, itt egy gyűjtés.
Miért nem bombázzák a tengerfenékre?
A fő gond egyfelől az, hogy egy óceánon hánykódó hajót még a műholdak korában sem egyszerű megtalálni a hatalmas vízfelületen. Ha mégis megtalálják, valóban óvatosnak kell lenni karanténszempontból, főleg, ha tényleg akad egy-két patkány a hajón. Az elsüllyesztés pedig logikusan nem túl jövedelmező ötlet, egy ilyen hajó rengeteg értékes fémet tartalmaz, Bangladesnek például óriási jövedelme származik a hajóbontásból (az más kérdés, hogy a munkakörülmények nem jobbak, mint a helyi textiliparban).