"Élek. Élek, és ezt el sem tudom hinni." Ezek voltak Jose Salvador Albaniaga első szavai a Daily Mailnek, és azok után, amin a férfi keresztülment, ez tényleg elképesztő. 14 hónapot hánykódott a világ legnagyobb óceánján, a Csendesen, ami eleve akkora, mint a világ legnagyobb országa, Oroszország tízszerese. Mégis sikerült a csoda, a szigetekkel telepöttyözött óceánon 1 év és két hónap után végre szárazföldet ért a férfi. Albaniaga nem sok mindenre emlékszik, csak a végtelen tenger egyhangúságára. Az első fotókon, amik róla készültek, vidám, és nagyon szőrös, és úgy tűnik, az első dolog, amit kért, egy doboz kóla volt. Ezt ereklyeként szorongatja a képeken.
A történet 2012. december 21-én kezdődött, amikor a két salvadori halász, Albaniaga és egy fiatal srác kimentek cápára vadászni, de elromlott a csónakjuk motorja. Az áramlatok pedig elsodorták őket. Hiába jeleztek a hajóknak, nem vették őket észre, és a férfi kénytelen volt végignézni, ahogy 15-18 év körüli társa négy hónap alatt belehal a kegyetlen körülményekbe. Albaniagának egyedül kellett hát túlélnie: a saját vizeletét itta és az ímmel-ámmal elfogott sirályok nyers húsát ette. Állítja, csak a folyamatos ima tartotta életben, no meg ha nem volt eső, megitta a teknősök vérét, a kifogott halakat pedig nyersen ette meg. A teknősvér kulcsfontosságú volt a túlélésben: amellett, hogy folyadék, tele van vassal és proteinekkel, ahogy a teknősök kivájt szemeit is a folyadék miatt érte meg elfogyasztania. Sok embernek hánynia kell a nyers ételektől, így az is szerencse volt, hogy a férfi gyomra bírta ezt.
Hét méter hosszú hajója az áramlatokkal sodródott nyugat felé, végül majdnem 13 ezer kilométert sodródott. Ez nem tett jót az agyának a napsugárzással együtt, például nem emlékszik telefonszámokra, sem arra, melyik faluban lakott Salvadorban. Arra sem emlékszik, mennyi idős, 36-38 közé saccolja magát. Albaniagát az Ebon-atollon vetették partra a hullámok, a helyiek nem is hittek a szemüknek a sótól szétmart pólójú, szőrmókká vált férfi láttán. A helyiek rögtön a segítségére siettek, elvitték a falujukba, megetették-megitatták, sőt egy helyben tanulmányokat végző norvég antropológus kézzel-lábbal még kommunikálni is tudott a hajótöröttel. A dolog érdekessége, hogy a férfi nem tűnt lesoványodottnak, de az orvosok szerint ez azért van, mert felpuffadt a teste a körülmények miatt.
Végül egy hadihajó ment a férfiért, akit átvittek a Marshall-szigetek fővárosába, a Majuro-atollra. A szigetország bevándorlási illetékese szerint amerikai segítséggel megpróbálják felkutatni a férfi családját, hogy aztán oda tudják majd visszavinni, ahol lakott. Előtte azonban még fizikailag és – ami sokkal nehezebb lesz – lelkileg is rendbe kell őt hozni. Az, hogy látta a társát haldokolni, illetve hogy ő is folyamatos halálfélelemben élt, nagyon megviselték. Az orvosok szerint az elkövetkező nyugalom majd előhozza az emlékeit is. "Csak haza akarok jutni, de nem tudom még, hol vagyok most. Fáradt vagyok és szomorú. Kétségbeesetten haza akarok jutni, de nem tudom, hogyan" –nyilatkozta Albaniaga, aki a főnökével megfizetteti majd ezt a pár hónapot.