Horrorbukások kísértik a téli olimpiákat

A mostani téli olimpián a legdurvábbat eddig egy orosz szabadstílusú síző, Marija Komisszarova bukta, egy edzésen sérült meg nagyon csúnyán. Egy ugrás után rosszul érkezett, megsérült a gerince is, hat órán keresztül műtötték. Korábban a sportág másik szakágában, a női slopestyle-ban a kanadai Yuki Tsubota hatalmasat esett egy ugrása után, eltört az állkapcsa, hordágyon vitték le.

És még mindig freestyle sí: a buckasízők versenyén, a mogulban a finn Ville Miettunen bukott hatalmasat, csoda, hogy egyben maradt a gerince (ld. a lenti videót). A snowboardkrossz keddre halasztott futamai során az elődöntőben hárman is összeakadtak, az olasz Omar Visintin nagyot esett, tepsiben vitték le az egészségügyisek. Végül egy szerencsétlen bobpályamunkást kell megemlíteni, akit egy 130-cal száguldó bob csapott el és kettős nyílt lábszártöréssel vitték kórházba.

Persze durva balesetek már korábban is voltak téli olimpiákon. Elég csak a vancouveri esetre (2010) gondolni, ahol a grúz szánkós, Nodar Kumaritasvili edzés közben bukott, kirepült a pályáról. Egy fémoszlopnak csapódott, a balesetben meghalt. A verseny kanadai szervezőit  a grúz államfő is kritizálta, Szocsiban emiatt még jobban odafigyeltek, hogy biztonságos pályát építsenek. A Voice of America videóján 0:33-tól látható a végzetes baleset, megtekintését csak erősebb idegzetű olvasóinknak ajánljuk.

2002-ben, Salt Lake Cityben egy sokkal ártatlanabb eséssorozat a téli olimpiák történetének legszerencsésebb aranyérméhez vezetett. Az ausztrál Steven Bradburynek (rövidpályás gyorskorcsolya) minden összejött azon az olimpián. A negyeddöntőig jutott, ahol kizárások sorozata az elődöntőbe repítette, itt pedig ütköztek és estek ellenfelei, így a döntőben találta magát. Taktikusan az utolsó körig a végén haladt, kimaradt a csetepatékból, majd a célegyenes előtti körben mindenki összeakadt előtte, ő pedig, lazán kikerülve a tömegbalesetet, olimpiai bajnok lett – írja a történetről a MentalFloss.

Egy másik esésnek is jó vége lett. Az osztrák Hermann Maier a téli olimpiák történetének talán leghorrorisztikusabb bukását produkálta 1998-ban, Naganóban. A lesiklás egyik futamán haladt, amikor egy ugrató után elszállt, több tíz méter repülés után az oldalára érkezett, össze-vissza csapódott a földön, lerepültek a lécei, pörgő teste két védőhálót tört át. Végül a pályától méterekre, a mélyhóban kötött ki. A Herminator becenevet utólag megkapó síelő nemhogy túlélte az esést, sértetlen maradt, majd megnyerte az óriás-műlesiklást és a szuperóriás-műlesiklást is. 2001-ben súlyos motorbalesetet szenvedett, de évekkel később, a 2006-os torinói olimpián is behúzott még egy ezüstöt és egy bronzot.

Szintén a kevésbé durva kategória a jamaicai bobcsapat története, ami eleve egyedülálló, de Calgaryben, 1988-ban aztán feltették az i-re a pontot. A bobnégyesük óriási üdvrivalgás közepette csúszott le az egyik futamban, hogy aztán egy kanyarban (1:46-nál) felboruljon. Elsőre durvának tűnik, hogy hosszú másodperceken át magatehetetlenül sodródnak a jégteknőben, de végül mindannyian sértetlenül kiszálltak.

„Nyilvánvalóan még senkit sem lőtt le egy másik versenyző a biatlonban” – mondta Roald Bahr, a norvég sporttraumatológia egyik kutatója a ScienceNordicnak még két éve. A portál megpróbálta ekkor összeszedni, melyik a legveszélyesebb téli sport. Alap, hogy a bobpályán űzött sportok (bob, szánkó, szkeleton) és az alpesi sí olyanok, ahol a versenyzők meghaladják a 100 km/órás sebességet, a síugrásnál a magasság, a szabadstílusú számoknál pedig a pályák nehézsége okozhat bajt. Rizikósak azok a sportok, ahol a sebesség és az akrobatika is jelen van, mint az újonnan debütált slopestyle. A korcsolyasportok közül az ütközések miatt a jégkorong okozhat durvább sérüléseket, Bahr szerint háromszor veszélyesebb a focinál. A legbiztonságosabb téli sport tehát még mindig a curling.