A 28 éves Hanna Bilcock 110 kilót nyomott régen – leginkább azért, mert hatalmas adagokat evett, amit minden nap megkoronázott egy nagy csomag csokis keksszel. A brit nő saját bevallása szerint súlyos csokifüggő volt.
Kiskorában virgonc, mozgékony kislányként ismerték, de minden megváltozott, amikor kamaszodni kezdett. Kialakult az asztmája, emiatt nem tudott rendesen sportolni. Felnőttként az étrendje csak súlyosbított a helyzeten, mivel a párja kifejezetten kedvelte a nehéz ételeket, mint a bacon vagy a sült kolbász, ő pedig nem akart kétféle ebédet főzni.
Mivel ápolónőként dolgozott, az időbeosztása miatt összevissza evett – vagyis azt, amit éppen talált. Ezen felül mindenhova kocsival járt, így 2009-re több mint 110 kilót nyomott, és pár perc séta után levegőért kellett kapkodnia. Végül úgy érezte, hogy az ötéves gyereke és a saját egészsége érdekében változtatnia kell szokásain. Fogyiklubba kezdett járni, és az összes egészségtelen kaját kidobta. Csak ezzel egy alatt majdnem három kilótól szabadult meg.
A következő lépés a rendszeres mozgás volt, először zumbázni és pilatesezni kezdett el járni, majd otthon a Nintendo Wii játékkonzollal mozgott tovább. Az étrendjét is megváltoztatta, reggelire banánt eszik mézes zabkásával, ebédre salátát sonkával, vacsorára pedig házi édes-savanyú csirkét, egy szelet sajttortával. Csokis keksz helyett pedig rákapott a teázásra. 2012 végére hat ruhaméretet fogyott és mindössze 51 kilót nyomott. Ez régi testsúlyának kevesebb, mint fele.
Más túlzásba vitte
A harmincéves Leanne McKillop az ellenkező utat járta be. Hatalmas mellei miatt folyamatosan cikizték középiskolában, ezért kóros fogyással próbálta csökkenteni a méretüket. 14 évesen már 75F-es melltartót hordott, a férfiak utánafütyültek az utcán, az iskolában pedig mindig piszkálták a fiúk. Olyannyira megviselte az egész, hogy egy idő után anorexiás lett, ami miatt háromszor kezelték kórházban. Antidepresszánsokat kapott, de attól sem lett jobban.
Alig evett, viszont rengeteget sportolt, és bízott benne, hogy ettől kisebbek lesznek a mellei. A szülei erről semmit sem tudtak, akkor értesültek lányuk betegségéről, amikor McKillop főnöke szólt nekik, hogy a lányuk hánytatja magát a vécében. A helyzet csak súlyosbodott, amikor Tenerife szigetén kapott állást, messze a szüleitől. A tengerparton flangáló bikinis nők miatt még inkább megerősödött benne az a tévképzet, hogy vékonyabbá kell válnia.
Kevesebb, mint 45 kiló volt, amikor 20 évesen bekerült egy komolyabb kezelésre. Hét hónapig ápolták, amíg vissza nem hízott 50 kilóra. Csakhogy amint kiengedték, ismét brutális önsanyargatásba kezdett, már vizet is alig ivott, napi öt órát edzett. 25 évesen ismét kezelésre szorult, ekkor mindössze 31 kilósra fogyott. Alig egy évvel később harmadjára is beutalták, ekkor már csak 28 kiló volt, volt – ekkor elhatározta, ez az utolsó alkalom, hogy kezelésre küldik.
Szép lassan visszahízott 50 kilóra, balettozni és műkorcsolyázni kezdett, de az egészségén végleg nyomott hagyott az önsanyargatás. A veséi maradandó károsodást szenvedtek, és nem biztos, hogy valaha lehet gyereke.