Akadnak olyan lúzer bűnözők, akiknek lebukásai beleégnek az ember agyába, függetlenül attól, milyen súlyos bűncselekményeket követtek el. Emlékezetes annak a 60 éves olaszliszkai nőnek az esete, aki egy erdőbényei hétvégi házba akart betörni, de valahogy beszorult a védőrács és az ajtó közé, és két nappal később találták meg. Szintén nemrégi, februári történet volt T. Györgyé, aki relatíve ismert alak az alvilágban, és azért fogták el nemrég a rendőrök, mert egy közlekedési vitába keveredett egy mozgássérült férfivel, akit csúnyán el is vert.
Rabló prosti és csodakalkulátor
Utánanéztünk, milyen balfék bűnözők akadtak még az utóbbi pár évtized magyar kriminalisztikájában. Kátai Elek, az ORFK nyomozó osztályának volt vezetője (aki nemrég a soroksári gyilkossággal kapcsolatban is nyilatkozott) felelevenített a Velvetnek egy történetet még 1980 körülről, amikor egy férfi épp átsétált az akkor Köztársaság (most II. János Pál pápa) téren, és leszólította őt egy prostituált. Hamar kiderült, a nő csak meg akarja lopni a férfit, de mire rájött, ott termett a prostituált futtatója is, és együtt estek neki az áldozatuknak. Elvették az értékeit, de annyira bénák voltak, hogy a saját személyi igazolványukat közben otthagyták, így a rendőrök megtalálták őket.
A videók illusztrációk (kivéve a legalsót)
Az V. kerületben egy 1992-es rablógyilkosság után a bizonyítékot akarták egyszer eladni a rendőröknek az elkövetők – említette a következő történetet Kátai. Egy nyugdíjast megöltek a lakásán a rablók, elvették a lakásfelújításra félretett pénzét és értéktárgyait, majd leléptek. A rendőrök hosszas nyomozás után jutottak el egy gyanús és hirtelen sok pénzhez jutott (és varrógépet, szekrénysort vásárló) körhöz. Senki sem vallotta be a rablást, de egyikük felajánlott a rendőröknek megvételre egy modern zsebkalkulátort, amiről nem igazán tudta, micsoda, de szerinte lemerült az eleme. A rendőrök felismerték benne a megölt bácsi Videoton tévéjének távirányítóját (amin kis kijelző is volt).
Elég béna lebukást produkált 1998-ban két nógrádi férfi, akik falujuk rosszfiúi voltak – mondta Kátai. Maszkot vettek és ellátogattak a község legtehetősebb emberéhez, akit megvertek, megkötöztek, elszedték az értékeit, majd kereket oldottak. Úgy döntöttek, rossz ötlet levenni a maszkot, mert akkor a falusiak felismerik őket, mint elkövetőket. Ezért maszkban mentek haza, de a helyiek meg azt hitték, a két férfihez épp most törnek be. Kihívták a rendőröket, akik behatoltak a házba, majd levetették a maszkokat a rablókkal. Ők ahelyett, hogy szabadkoztak volna, bevallották az előző rablást az erről mit sem tudó rendőröknek.
A Viszkistől a balkánias akcentusig
Érdemes megemlíteni Ambrus „Viszkis" Attila második lebukását is, ami az otthagyott irat tipikus esete volt. Ugyan ő nem konkrét hivatalos papírt hagyott maga után, mint az említett strici, hanem a telefonkártyáját, de innen a nyomozók már vissza tudták fejteni a híváslistáját, és le tudták szűkíteni a kört, hogy merre tartózkodhat.
Varju Lajos öt éven át dolgozott a Viszkis ügyén, őt is felhívtuk, hogy tud-e még hasonló történeteket. Elmondta, a nyolcvanas években elég sűrűn fordultak elő rablóbandák által elkövetett bűnesetek (ahogy Varju fogalmazott, „a hordák vonulása idején"). Egy tízfős társaságot kapcsoltak le egyszer, de a banda tagjai kiosztották a szerepeket, védték egymás hátát, a bediktált nevek pedig nem voltak benne a rendszerben. A nyomozók tudták, hogy ott van a csapatban a koordináló, pláne hogy mindenki ugyanazt a nevet mondta (a név gazdája pedig nem volt ott a csoportban). Végül Varju pár óra után kiment közéjük, bekurjantotta a nevet, és az egyik férfi odament hozzá erre azzal, hogy ő az. Aztán észbe kapott, de már későn. Kiderült, hamis papírokkal, hamis néven fedte el magát a rendőrök előtt.
Egy másik történetben egy pénzszállító kirablása tűzharcba torkollt Budapesten, a rendőrök megállapították, hogy az egyik rablónak meg kellett sérülnie. Elkezdték végignézni a kórházakat, majd kaptak egy jelzést, hogy egy fiatalembert a barátai lőtt sebekkel vittek be az egyik kórházba, mondván a város egy – a rablástól távol eső – pontján megtámadták őket. A rendőröknek a férfi balkánias német akcentussal beszélt, és egész hihető történetet vázolt fel, közölve, hogy nem emlékszik, ki ő. Varjuék betetették az arcképét a híradóba, aztán égtek a vonalak, mert általa megtámadott nők telefonáltak, hogy felismerik a szerepét túljátszó férfit. Innentől már egyszerű volt a lebuktatása.
Kortárs balfácánok
Ugyan Varju megjegyezte, „nem a balfácánság a legnagyobb segítője a detektívnek", hanem a józan mérlegelés és a jó ösztönök, azért az utóbbi időkben is akadtak balfék bűnözők. Tavaly szeptemberben egy Szent István téri lakásba hatolt be egy rabló, akciója közben dulakodott is egy ottlakó férfivel, majd elmenekült, de a mobilját otthagyta. A lenti videón látható, ahogy hamar el is fogták. Egy hódmezővásárhelyi tolvaj betörése közben vágta meg magát, összevérezett mindent, majd orvosi segítséget kért. Borítékolható volt a lebukása.
2008-ban a Győr melletti Tét benzinkútját akarta kirabolni két férfi, de a kutas ellenállt, a férfiak elhajtottak autójukkal, de ekkor már a rendőrök is a nyomukban voltak. Némi kitérő után Győr határában tartóztatták fel őket a rendőrök, és megtalálták a kocsiban a rablásnál használt maszkot. Pedig kidobták a légpisztolyt és a maszkokat is, legalábbis azt hitték. Tavaly hirdettek ítéletet egy lúzer csapat ügyében, akik a budai Móricz Zsigmond körtér egy pénzváltóját rabolták ki. Pontosabban kiszedték valahogy a széfet, elvonszolták a kocsihoz, de nem tudták többen sem beemelni. Mire feladták volna, megjöttek a rendőrök. A csúcstartó persze még mindig az a férfi, aki a hódmezővásárhelyi rendőrkapitányságot akarta kirabolni. Utólag azzal védekezett a törvényszerű túlerőtől elbukott férfi, hogy zsarolták, ezért akart így rendőri védelem alá kerülni, de a bíróság ezt nem találta bizonyítottnak.