A brit tudósok ismét feszegetik a határokat, igaz, ezúttal az ismeretlenség homályából kiemelkedve két konkrét, valóban létező szakember, Andy McNab , aki többek közt a brit haderő terrorista szakértője és Kevin Dutton oxfordi pszichológiaprofesszor állítja: ha valaki pszichopataként viselkedik, sikeresebb lehet a munkájában és a szerelmi életében. Szerencsére írtak is egy tudományos-önsegítő hibrid könyvet, The Good Psychopath's Guide to Success (A jó pszichopata útja a sikerhez) címmel, adta hírül a Telegraph.
Dutton professzor szerint nem egy konkrét dolog tesz valakit pszichopatává, hanem személyiségjegyek sora, amelyek különböző mértékben kapcsolódnak be az emberekben. Ha mindegyiket a maximum szintig toljuk, akkor leszünk csak valóban száz százalékos őrültek. Addig meg nem kell félni.
A könyv ezért remek tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan aknázzuk ki a bennünk élő Hannibal Lectert. Lássunk néhány példát, hogyan akar a szerzőpáros csodás szörnyecskéket nevelni az emberekből. (Ezt persze kifejezetten tagadják, hiszen őket kizárólag a szeretet és a segítőkészség vezérli.)
Miért jó pszichopatának lenni:
A MELÓBAN
Fókuszálási képesség: egy pszichopata képes kizárni az empátiát és minden nyugtalanító érzelmet, így tökéletesen működik nagy nyomás alatt is. „Ha bíróság elé kellene állnom, szeretném, ha egy pszichopata védene, aki bárkit könyörtelenül szétszed a tanúk közül” – állítja a pszichológus professzor.
Vakmerőség: A pszichopatákra jellemző a félelem teljes hiánya, ami munkahelyi problémák során igen hasznos lehet. Dutton szerint a helyes kérdés önmagunkhoz: „Mit tennék ebben a helyzetben, ha nem félnék?”
Az empátia hiánya: A brit különleges légialakulat egykori őrmestere, McNab szerint egy jó pszichopata képes megtalálni a tökéletes egyensúlyt, hogy az érzései ne befolyásolják, de mégse legyen egy könyörtelen szemétláda.
A SZERELEMBEN
Vakmerőség: Dutton egy korábbi pszichopata páciensét állítja példaként olvasói elé, aki a barátaival azt játszotta minden szórakozóhelyen, hogy ki kap több elutasítást a nőktől. A professzor szerint ez nagyon hasznos, mivel ha valaki hozzászokik a visszautasításhoz, akkor később már teljesen gátlástalan lesz az ismerkedésben, így az esélyei is megnőnek. A nők nevében ezt igazán köszönjük.
Könyörtelenség: McNab szerint az emberi kapcsolatokban sokszor az a probléma, hogy ragaszkodunk egymáshoz, ahelyett, hogy lelépnénk. (A szakértő éli is, amit tanít, jelenleg épp ötödik feleségét fogyasztja.) A pszichopaták könyörtelensége szerinte jól jöhet ahhoz, hogy tudjuk, mikor csapjuk rá társunkra a vasajtót.
Önbizalom: Egy pszichopatának nincs problémája azzal, hogy egyedül kell cselekedne, és ez nagyon is követendő példa a szerzőpáros szerint, főleg ha azon kapjuk magunkat, hogy a barátaink korlátoznak valamiben. (Ez mondjuk tényleg jó lehet, ha épp nem egy tömeggyilkosságtól próbálnak megóvni.)
Aki szeretne még több információhoz jutni a pszichopatává válás rögös útján, mindenképpen szerezzen be egy példányt, addig is nézze meg, jelenleg mennyire őrült. Itt a teszt.