Szidónia 1866 májusában született Budapesten (azaz akkoriban Pest-Budán), és egészen addig teljesen normális külsővel élte életét, amíg feleségül nem ment Barcsy Antal báróhoz, és meg nem szülte kisfiukat, Nikut. A családi kalendárium szerint 1885 februárjában, pontosan 12 nappal a gyermek születése után a fiatal nő rémülten tapasztalta, hogy állán dús szőrszálak növekednek, és pár nap leforgása alatt ez masszív szakállá manifesztálódott.
Az nem teljesen tiszta, hogyan fogadta Antal felesége szőrösödését, egyes írások szerint kiborult, más források viszont állítják, hogy ragaszkodott hozzá, Szidónia hagyja abba a borotválkozást. Közben az is kiderült, hogy fiuk, Niku törpenövésű. (A szakállas bárónénak akkoriban akadt néhány vetélytársa, a 19. század ugyanis igencsak bővelkedett szakállas nőkben. Nézze meg a galériánkat!)
Barcsy báró igazi magyar nemes módjára seggére vert a családi vagyonnak, ráadásul politikai ügyekben sem volt túl ügyes, így feleségével és gyerekével együtt menekülnie kellett az országból. Ekkor jött kapóra Szidónia külseje, aki azzal, hogy a világ egyetlen szakállas, törpe gyereket szülő bárónője volt, igencsak nagy szenzáció lett Nyugat-Európában.
A „De Barcsy Troupe” néven turnézó család – Szidónia és a kis Niku mellé a 180 kilós, 191 centi magas Antal is beszállt a buliba, mint Erőember – szépen összeszedte magát anyagilag, majd továbbálltak Amerikába, ahol különböző cirkuszokhoz szegődve mutogatták magukat.
Pár évvel később Szidónia megözvegyült, majd hozzáment egy "Vad Indián" művésznevű lasszóvető mutatványoshoz, aki folyamatosan verte, majd válásuk után egy törpe nővel állt össze (valószínűleg a különleges termetű asszonyok voltak a gyengéi). A szakállas bárónő elképesztő és eseménydús élete végül 1925-ben, súlyos cukorbetegsége miatt ért véget.