Szabadítson meg egy állatot a nyomorától, adoptáljon!

2008.08.11. 15:01
Mivel az Illatos Úti Ebrendészeti Telepnek minden állatot be kell fogadnia, de csupán 94 férőhely van, ezért egy bizonyos létszám felett el kell altatni néhány állatot, hogy az újak elférjenek. Ezt sikerült megakadályozni a múlt héten, ugyanis egy nyilvános akció keretében 120 állatot adoptáltak. Az intézmény főállatorvosa szerint hazánkban nincs kultúrája az állattartásnak, ráadásul kellő szankció nélkül az állatvédelmi törvény sem ér semmit. Ezen a véleményen van Terecskei Rita is, akinek a szívében különleges helyet foglalnak el az öreg kutyák.

Vasárnap az Illatos Úti Ebrendészeti Telepen örökbefogadó napot tartottak a Bors és a Vigyél Haza Alapítvány szervezésében. Bár az intézmény egész évben, még ünnepnapokon is szíven fogadja azokat, akik magukhoz vennének egy állatot, most szükség volt a nagyobb nyilvánosságra. Az ok: augusztus huszadikán a tűzijáték miatt várhatóan ismét nagyon sok kutya menekül majd el otthonról. Mivel a telep befogadó képessége véges, ezért nagyon sok állatot el kellene altatni, hogy legyen helye az újonnan érkezetteknek. "Az utóbbi pár hétben nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, mivel 94 férőhelyen 100-110 kutyát kell elhelyeznünk. Mivel ez egy ebrendészeti telep, ezért minden ideérkező állatot kötelesek vagyunk befogadni- nyilatkozta a Velvetnek Dr. Kozma Tamás főállatorvos. Az akció keretében egy hét alatt közel 120 ebnek sikerült új otthont találni, így a telep csaknem teljesen kiürült.

Teltház és cuki kutyusok képekben

Nincs kultúrája az állattartásnak

A főállatorvos elmondta, főként tüzelési időszakban, vagyis ősszel és tavasszal, illetve a nyári vakáció alatt szaporodik meg a kóbor állatok száma. "Sajnos Magyarországon nem túl népszerű az ivartalanítás, pedig így meg lehetne akadályozni, hogy a kanok elszökjenek a tüzelő szukák miatt. Az üdülési idő alatt is megnő a kidobott állatok száma, mivel nem tudják őket elhelyezi." Óvári András, a Vigyél Haza Alapítvány egyik tagja szerint az is óriási probléma, hogy az emberek használati tárgyként tekintenek házi kedvenceikre, vagyis ha valami miatt megunják őket, akkor ugyanúgy lecserélik őket, mind a videót, vagy a tévét. Ezért is fontos, hogy ne hirtelen felindulásból fogadjunk örökbe, hiszen akkor könnyen elfordulhat, hogy az állat ismét a telepen végzi.

Bár megkínzott kutyákkal nagyon ritkán találkoznak, sok ebet nem tartanak megfelelő körülmények között - tudtuk meg a főállatorvostól. "Gyakran előfordul, hogy a lánc szinte belenő a nyakukba, mert kölyökkorukban kikötik őket, és ahogy növekednek, nem gondoskodnak róluk megfelelően. Magyarországon nincs kultúrája az álltartásnak, mint ahogy sok minden másnak sem" - mondta Dr. Kozma Tamás, aki szerint hiába van benne az állatvédelmi törvényben az, hogy a kutyákat megfelelően kell tartani és nem szabad elhajtani, amíg a szankció nem megfelelő . "Nagyon kevés kutyában van mikrochip, így a gazda gyakran inkognitóban marad. Pedig aki szántszándékkal dobja ki a kutyáját, azt meg kell büntetni" - nyilatkozta Dr. Kozma Tamás.

Gazdától gazdáig

Óvári András, a Vigyél Haza Alapítvány egyik munkatársa elmondta, a kutyák két úton kerülnek ide: vagy a tulajdonosaik hozzák be őket, vagy befogják őket az utcán. A befogadott kutyákat szinte azonnal örökbe lehet adni, hiszen jó esetben rendelkeznek oltási bizonyítvánnyal, az elfogott ebeket viszont csak két után lehet adoptálni. Ha egy kutyának orvosi kezelésre van szüksége, akkor gyakran menhelyek veszik át őket. Persze vannak olyan egészségügyi problémák, ami nem jelentenek akadályt az örökbefogadás szempontjából. Óvári András hozzátette, egyelőre nincs mód arra, hogy kövessék egy-egy állat jövőjét, de remélik, hogy lesz majd lehetőségük arra, hogy meglátogassák az örökbefogadókat, ellenőrizzék a kutyák állapotát, és esetleg segítsenek a gazdiknak. Óvári András a következőket tanácsolja azoknak, akik önszorgalomból mentenek állatokat: amennyiben módjuk van rá, tartsák meg őket, ha pedig ez nem lehetséges, a környezetükben helyezzék el a megmentett állatokat. "Sokan szégyellik leadni saját állatukat, pedig ez még mindig jobb, mint a kidobni őket."

Ha megszelídítesz, felelősséggel tartozol irántam

Az egyik ketrecnél összefutottunk Terecskei Ritával, a Zanzibár énekesnőjévél, aki saját elmondása szerint a felelős állattartás fontosságára szeretné felhívni a figyelmet: "Fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy ez egy életen át tartó kötelék. Az emberi felelőtlenség eredménye, hogy a menhelyeknek létre kellett jönniük, hogy ennyi kutya van itt. Ahogy az országot járom, azt tapasztalom, hogy szinte mindenhol teltház van. Már egészen kicsi korban meg kellene tanítani a gyerekeket arra, hogy mindenért felelőséggel tartozunk, ami ránk van utalva." Terecskei Rita ugyan jó dolognak tartja, hogy ismert emberként felhívhatja a figyelmet ezekre a problémákra, de nem szeretné, ha valaki azért fogadna örökbe egy kutyát, mert ő azt mondta. Az énekesnő külön szívügyének tartja az öreg kutyák sorsát, hiszen ők ugyanúgy megérdemlik, hogy szép életük legyen, mint a cuki kölykök. Terecskei Rita, aki rendszeresen ment meg kóbor állatokat, egyetért Kozma Tamással abban, hogy ma Magyarországon nem nyerik el méltó büntetésüket azok, akik állatokat kínoznak, és úgy véli, ezen minél hamarabb változtatni kellene.

120 kutyának már sokkal jobb

Szeretjük az állatokat, meg nem is

Néhány friss tulajdonost megkérdeztünk arról, miért pont az Ebrendészeti Telepről választottak magunknak új kedvencet. "Volt egy kutyánk, aki sajnos elpusztult. Helyette választottuk őt. Nem találtunk máshol olyan kutyát, akit örökbe adtak volna, így amikor megláttuk az újságban, hogy lesz egy ilyen nap, úgy döntöttünk, hogy eljövünk. A magyarok ötven százaléka szereti az állatokat, ötven százaléka pedig nem. Nehéz kivédeni, hogy ne dobják ki a kutyát, ha bajban vannak, főleg a lakótelepi lakásokban. Akik családi házban laknak, biztosan másképp gondolnak az állatokra. Mi is kertes házban lakunk, ahol a kutya szabadon futkározhat és játszhat. Bérlakásban tartani egy kutyát állatkínzás. A kis lakásban élőknek inkább macskákat és kisebb kutyákat kellene választaniuk" - tanácsolta a jövőbeli gazdáknak Ambrus.

Eszter a következő megfontolásból jött el a befogadó napra: "Túl sok olyan kutya van, akik be vannak ide zárva, vagy az utcán kószálnak, és tudom, hogy egy idő után elaltatják őket, ha nincs elég hely. Korábban az interneten kinéztem egy kutyát, de őt már összeszoktatták egy gazdával, és nem volt odaadható, mivel nagyon jól kijöttek egymással. Manót egyrészt azért választottam ki, mert nagyon hasonlít arra a kutyára, másrészt egy kistermetű állatot kerestem, mivel lakásban tartom majd. Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy bevállaljak-e egy kutyát. Már régóta akartam egyet, de eddig nem voltak meg a megfelelő körülmények, azt pedig nem szerettem volna, ha egy ilyen helyre kerül."

Egy élet nem megfizethető

Ambrus osztja Eszter véleményét: "Egy olyan kutyát akartam, akinek meg kell váltani az életét. Szerintem ez hasznosabb döntés, mint fizetni egy ebért. Nem hiszem, hogy megfizethető egy állat élete. Nem tudok továbbsiklani azon, ha egy állat szenved. Egy ember talán megérdemli, de egy állat nem, hiszen mi okozzuk a szenvedését, a saját bajainkat pedig mi okozzuk magunknak. Felelősséggel tartozunk az életükért, mert mi teremtettük őket, nekünk kell gondoskodni róluk. Aki még csak most tervezi azt, hogy szeretne egy kutyát, annak azt tanácsolom, hogy látogasson el egy menhelyre, és szabadítson meg egy állatot a nyomorától."