„Nem szoktam terepen futni, de a padon 40-50 percet is futok. Zoli csak negyed óráig bírja, aztán megy súlyokat emelgetni vagy zuhanyozni. Ilyen a férfisport" – évődött egymással Tatár Csilla, a Mokka műsorvezetője és kollégája, Somogyi Zoltán a szeptemberben rendezendő Nike félmaraton sajtótájékoztatóján a Margit szigeti Sportcentrumban. Csatornájuk szlogenjét reggeli meditáció után épp eleget mantrázhatták mindketten, hogy szenvedélyük a szórakoztatás legyen.
Kammerer Zoltán a nap Flash Gordonja
Mellettük a két, sportolásra meghívott híresség, Kovács Ági olimpiai bajnok úszónőnk és Kammerer Zoltán kétszeres világbajnok kajakozónk hátradőlhetett a beszélgetés alatt. Minden, amit Kammererről megtudhatott a nyilvánosság, az volt, hogy 41 perc alatt futja le a szigetkört, kétszer.
A 21 kilométeres futóversenyt, amelyet váltóban is lehet teljesíteni, szeptemberben rendezik meg. Azért, hogy az életmód és bulvárújságíróknak legyen lehetőségük arra, hogy beépülős riportjukkal díjra jelöltessék magukat – egyéb hasonló babér nem terem ebben a műfajban – a sajtót is arra kérték, hogy a fussanak egy kört a Margit szigeten a celebkonvojjal. A koradélután rendezett sajtótájékoztatón a jeges, mentás limonádé volt a slágerital, mivel árnyékban sem volt kevesebb, mint 30 Celsius fok, és az ebben rejlő kihívást minden újságíró értékelhette, amikor a gutaütés közeli állapotba került a hőségben futva.
Úgyis fut egy jó hapsi szemben
Visszatérve a szórakoztatásra, a sajtóeseményen mindent megtettek annak érdekében, hogy kedvet csináljanak a versenyzéshez, Monspart Sarolta tájfutó világbajnok például a futóklubok előnyeit szerette volna kidomborítani. „Nagyon jók az edzésterek, kiegészítő edzésnek az aktív szexet szoktuk javasolni" – mondta, majd rátért a terepfutás szociális előnyeire is. „A nők el is eshetnek a terepen, mert úgyis jön egy jó hapsi szemben. Amikor felsegít, akkor látom, tényleg jó hapsi-e. Ha nem annyira jó, akkor elengedem azzal, hogy nem is sérültem meg, nem kell visszakísérnie az öltözőbe."
A Budapest Sportiroda vezetője, Kocsis Árpád is nevelgetett néhány szóvirágot, de közlésének a lényege az volt, hogy tiszteljük a félmaratont, „brahiból" ne induljunk el felkészületlenül. Ha pedig már neveztünk, egy cél lebegjen előttünk. „Amikor az ember lefekvés előtt megsimogatja a győzelemért járó érmét, töltse el jó érzéssel." Végül egy érv a sportolás mellett Kocsis Árpádtól: „Magyarországon a legjobb hangulatúak a rajtok, ebben egyedülállók vagyunk."
Miért éppen a szilvásgombóc?
Mielőtt elindultunk volna a körre, a megjelent celebektől azt kérdeztünk, milyen zenét szoktak sportoláshoz választani, és mely slágereket tekintik úgynevezett power songnak. „A pörgős dalokat" – válaszolta Tatár Csilla. „Néha csak szaladok bele a csöndbe, a kutyaugatásba" – zárta le a témát Somogyi Zoltán, aki a XVI. kerületben lakik, és a környéken szokott futni, amelyet izgalmas terepnek tekint. „Az egyik utcában barna kutya ugat, a másikban fehér" – számolt be a váratlan izgalmakról az Aktív műsorvezetője, aki a "miért éppen a futás?" kérdésre leginkább ezzel szeret válaszolni: "miért inkább a szilvásgombóc?" Mi tudjuk, mert Velvetesek vagyunk: a gömb a világ legtökéletesebb formája.
Az idő múlása ellenére a nap egyre erősebben sütött, amikor a sportmulti egyik munkatársa kiválasztotta az újságírók számára egyesével a megfelelő tesztcipőt. Már előre figyelmeztettek arra, hogy a fiú negyven percen át tud beszélni egy sportzokniról is, ha van rá igény, most azonban csak a cipőfétisének engedhettünk teret. Felkészülve a szigetkörre, a futásban szintén nem gyakorlott fotósunkkal megbeszéltük a stratégiát: ő biciklivel futja le a távot, én pedig elszaladok a Sark kertig, és reménykedem, hátha valamilyen csoda folytán már nyitva van.
Tatár Csillát követte a fotósunk
A stratégia a futás során némileg módosult: fotóriporterünk a nemzetközi paparazzóktól ihletett módszerek alapján biciklivel követte Tatár Csillát, akit az utolsó, futva megtett lépésekor lefotózott. Ez körülbelül a Sark kertnél történt, ahol mindketten nyugtázták, a hely nincs nyitva. Fotósunk ekkor visszafordult, és kihajtott a városba, a műsorvezetőnő pedig folytatta a szigetkört kis pihenőkkel. „Nagyon más terepen futni, mint a teremben a padon, ezt most megtapasztaltam" – mondta a műsorvezetőnő.
Kollégánk, a futóblog szerkesztője, Winkler Róbert, aki az eseményen részt vett, őröltségnek tartotta, hogy előzetes edzés nélkül a napnak ebben a szakában futni készülök, majd a következő tanáccsal látott el. „Lassan fuss, olyan tempóban, hogy akár beszélgetni is tudj közben. Persze futhatsz gyorsan is, csak úgy semmi értelme." Az őrültség és futás kombójára inkább itt a remek példa.
A türkízkék bikini az idei sláger
Tanácsát megfogadva körülbelül ötven perc alatt teljesítettem a távot, bár az Árpád hídi kanyart levágtam a hotel előtt át a japán kerten. Gutaütés közeli állapotba is csak kétszer kerültem: a kiindulóponthoz visszafelé a Bringó Buci büfét elhagyva és a Palatinus strandnál, ahol egyébként a fürdővendégek összeállításai alapján a türkizkék bikini a sláger.
Mire a csapat nagy része visszatért a centrumba, a nap Flash Gordonja, Kammerer Zoltán már jó néhány üzenetet megírt, és az ismerőseinek nagy részét felhívta unalmában. A beszámolót azonban Somogyi Zoltán gondolatával szerettük volna zárni, ezért arról kérdeztük, min gondolkozott a szigetkör alatt. „Semmin, végre nem kellett gondolkoznom."