- Szia, zsűritag leszel az Emese főpapnője választáson, hadd mutassam be sámán barátomat, ő is zsűritag - fogadta Szilvásy Péter főszervező az ötödik Emese bálon a Velvet riportereit, akik közül az egyikre rámutatott, hogy már a bejáratnál le legyen hengerelve.
- Szia, Sámán vagyok – mutatkozott be a sámán. Szilvásy pedig köszöntötte a másik riporterünket és a fotósunkat is.
- Ti meg csak fotózgassatok!
Vietnámi papucs, miniruha a bálon
Az elmúlt években számtalan eseményen jártunk, amelyik abszurd színházra emlékeztetett, de most először csöppentünk bele védtelenül egy olyan rendezvénybe, amelyik mintha egy Rejtő Jenő karaktereivel megrendezett Monthy Python darab lett volna. Már maga az Emese bál kifejezés is rugalmasan értelmezendő: Emese ugyan valóban az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja, de az eseményt nemcsak az ő tiszteletének szentelték, hanem egyúttal a kormányzati jósda kitalálójaként ismert ezoterikus szakember Szilvásy Péter ötvenedik születésnapját is ünnepelték. A bálra utaló külső ismertető jegyek pedig - mint például elegáns ruhák, zenekar, vacsora - nem voltak jellemzőek.
Ez amolyan bőr vietnámi papucsos bál volt, a női vendégek közt pedig a testhezálló miniruha volt a leggyakrabban látható ruhadarab. Az élőzenét a Sámán szolgáltatta, aki két sámán-serpájával a zúduló, ömlő folyóról, majd az áradó tűzről énekelt. A zeneszámok előadása közben vastagon zuhogott az eső a Citedella Hill Garden sátrára, ahol a legfeljebb ötven emberből álló vendégsereg mulatott.
Az eseményre értékesnek nevezett festményeket is hoztak, mert a főszervező elmondása szerint így kell egyesíteni a szépséget és a kultúrát. A festmények kis része az ajtóban ázott, a többit a falon láthattuk kiállítva. Ami pedig a szépségeket illeti, a fiatal vendégek közt meghirdették az Emese papnője szépségversenyt, amelyet a résztvevők komolyan vettek. Bár egyikük hostessnek jelentkezett, majd külön kérésre két nappal a verseny előtt benevezett, és végül a harmadik helyen végzett. Ilyen egy Emese álma típusú karrier a budai hegyekben. A bál egyetlen lényeges eseménye tehát a szépségverseny volt, ami a bálidő nagy részét kitöltötte.
Fortuna döntött a szépségversenyzők sorsáról
Kolléganőnk így számolt be arról, milyen érzés volt az Ötödik Emese bál Emese főpapnői választásában zsűritagként részt venni. „Amikor a műsorvezető az este folyamán a hosszú asztalhoz hívta a szépségverseny zsűrijét, elérkezettnek láttam az időt, hogy kinézzek a teraszra megcsodálni a város esti fényeit, de észrevettek és az asztalhoz kísértek. Nem tiltakoztam, bízva abban, egyszer majd így leszek gonzó. A bal oldalamon Fekete Sándor, a Tiszacsegei Szépségkastély tulajdonosa nyújtotta át névjegykártyáját bemutatkozás gyanánt, akit Sir Sándornak hívtak a barátai. Mit jelent, hogy szépségkastély? – kérdeztem. – Amikor az ember jól van, ki van simulva, akkor szebb – válaszolta a Sir. Rajtam kívül a zsűri tagjai rokonokból, barátokból verbuválódtak, helyet foglalt köztünk a Sámán is, én voltam az egyetlen nő. A bevonuló 12 versenyző saját ruhában mutatta meg magát, mint minden művelődési házra kalibrált versenyen. A bikinis tour alatt mosolyogva saját mézes pálinkakoktéllal kínálták a zsűritagokat, majd dance mixre elsuhantak az asztal előtt.
A szünetben színpadra szólított a műsorvezető, hogy valamiért interjút készítsen velem. Meglepetésemben a kérdéseire őszinte választ adtam, amikor például sajnos felvetette, erősnek találom-e a mezőnyt, rávágtam: nem különösebben. Egy pillanatra elcsendesültek a vacsorafalatkáknak titulált pogácsákat falatozó vendégek, majd folytatódott a szépségverseny az úgynevezett estélyis tourral, ahol sok miniruhát megcsodálhattunk. Végül a zsűri egy papírcetlire írt számmal szavazott a kedvencére, engem pedig háromszor is „gizdának” nevezett egy zsűritársam a nyilvános véleménynyilvánításért. Lehet, hogy ez is valami ősi mantra. Misszióm itt még nem ért véget, Sir Sándor és én kaptuk a feladatot, hogy a bárpultnál egyeztessük a szavazatokat. Két lány esetében szavazategyezés alakult ki, tanácstalanul zongoráztunk a pulton. – Annyi baj legyen, majd a kártya dönt, így lép be Fortuna az Emese papnője választásra - javasolta a segítségül hívott versenyigazgató, majd elővett egy paklit magyar kártyát, és a két első helyezett közül végül az győzött, aki a pirosat húzta.
„Indulni szeretnék egy szépségversenyen. Most vörös a hajam, és a ruhám is, amiben indulni fogok. Szerinted szakmailag milyen színűre festessem a hajamat a ruhához? Feketére, vagy spanyolosan barnára? És barnítsam a bőröm, vagy maradjon ilyen fehér?” Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel szembesült a vendégek egyikétől kolléganőnk, miután véletlenszerűen bekerült a zsűribe, pedig utalt rá, hogy ő csak újságíró, nem szépségverseny licensz-tulajdonos.
Vacsorafalatkák 17500 forintért
Egy civilnek öltözött őrült is ránk talált az esti forgatagban. A testfestéssel foglalkozó fiatalember „te vagy a Róbert?” kérdéssel lépett oda kolléganőnkhöz, majd megvárva a meglepődött igent, így folytatta. „Olyan cikket akarok a Velveten, ami bemutatja, mit csinálok!” Spontán lefagytunk: "azért fizetni kell és az lesz kiírva, hogy hirdetés" - válaszra futotta csak. „Nem, én ingyen akarom!” Sajnos nem hagyhattuk el a testünket e pillanatban, mert Danny Blue nem sietett a segítségünkre, és nem vagyunk gyakoló tibeti buddhisták.
Óriási önuralmunkról viszont számot adtunk, mert csak ritkán nevettünk hangosan, a feszültséget pedig otthon vezettük le. Bár amikor a vöröshajú hölgy azzal fordult felénk: "nem tudom, ki süthette a pogácsákat, nagyon frissek", akkor majdnem visszakézből mondtuk: Sir Sándor Fornetti. A vacsorafalatkák hamar a múlté lettek, nem volt idő egy rekviemre sem. Szilvásy eközben az értelmesség kitételének is meg akart felelni, így minden lány spontán kérdést kapott Emese témakörből. Mindegyikük spontán válaszolt is, kár, hogy úgy tűnt, bemagolták.
Szépségverseny manapság nincs hastáncbetét nélkül, nem is lepődtünk meg, hogy négy lebernyeges nő a színpadra lépett, és hastáncolni kezdett. Annál váratlanabb volt, amikor a tánc után Szilvásy Péter lépett a színpadra, hogy elmondja, a hastánc valójában egy "ősi magyar tánc", és a technikája alkalmas a mell növelésére is.
Nagy sokára kihirdették a szépségverseny eredményét. A színpadra felpattant versenyigazgatóval együtt nagyjából mindenki, a zsűri egy-két tagja is kapott valami díjat. Ebben nincs semmi különleges, hiszen fizetővendéggel nem találkoztunk, ilyen rendezvényen általában mindenki valakinek a valakije. Nagy boldogságunkra a Jóságos Újságírók Páholya támogatta az eseményt (ennek a Velvet nem tagja), bár ez a belépő árán nem látszott meg, a pogácsa és a Emese főpapnője választást 17.500 forintért lehetett megtekinteni.
A nyeremények közt akadt magazinfotózás - ez a kedvencünk -, beutaló egy wellness szállodába, organikus Zsanna Manna sütik és még valami képféle is. A tapssal annyi decibelt küldtek a vendégek az univerzumba, hogy valószínűleg a vakondok sem panaszkodtak arra, éjjel hánykolódtak a hangzavar miatt. A kortárs zenét jól ismerő kollégánk még az érkezés pillanatában felmérte, melyik vészkijárat, így azonnal, szinte észrevétlenül elhagyhattuk az objektumot. Azóta is kegyeletünket rójuk a szürrealitás oltáránál.