Legutóbbi cikkünkben összegyűjtöttük, hogy mi a legirritálóbb az magyar éttermekben. A fórumok, blogok és kollégák beszámolóiból kiderült, hogy a rossz koszt, az inkompetens, flegma vagy haverkodó pincér és persze a pofátlan átvágás mind dühítő a vendégnek. Cikkünkhöz rengeteg érdekes hozzászólás érkezett, mi pedig kiválasztottuk önnek a leginkább elgondolkodtató történeteket.
A jog közbeszól
Több olvasónk nehezményezte, hogy miért nem írjuk le az éttermek nevét is a történetekhez, hadd tudja meg mindenki, mit kerüljön el. A felvetés szép, de sajnos a vendéglők megnevezése jogi akadályokba ütközik, ugyanis a levesben talált üvegszilánk valódiságát nekünk kellene bizonyítani, így kénytelenek vagyunk hallgatni róluk. Higgye el, sajnáljuk.
A csatornapiszkáló húsfordító és a grillmentes grillétterem
Mielőtt megosztanánk a három legjobb olvasói történetet, jöjjön néhány megdöbbentő jelenet a magyar vendéglátás mindennapjaiból. Vágtázó halottkém egy csillaghegyi étteremben ebédelt, ahol partnere üvegszilánkot talált a levesben. A panaszra a tulaj tagadott, majd megsértődött, végül közölte, hogy örüljön a vendég, hogy nem egérfej volt a levesben, mert ő a múltkor azt talált benne. Hasonlóan gyomorforgató Szaszek története, akinek a párja épp egy vendéglő felújításán dolgozott, amikor az étterem udvarán eldugult a szennyvízlefolyó. "A szakács, kezében a húsfordítóval, rutinosan jobbra-balra kotort a pöcegödör kinézetű lefolyóba, majd, mint aki jól végezte dolgát, visszaslattyogot a konyhába."
Tokyo underground egy csepeli étteremben küzdött a halfelvágással, de gyorsan kiderült, hogy a rántott hal bundája alatt folpackkal van bevonva. A pincér a panaszra csak pofákat vágott, és bocsánatkérés nélkül számolta fel az ehetetlen állatot. Lostparadise szintén vállalhatatlan fogásokkal találkozott, először a XIV. kerület, egy kis családi vendéglőjében. Amikor panaszkodni kezdett a zacskós krumplipürére, a pincér közölte, hogy "nem kérted, hogy krumpliból legyen". Egy balatoni grillétteremben pedig a grillezett szűzérme érkezett meg félig hidegen. A pincér persze felajánlotta, hogy felmelegíti, de olvasónk már gyanút fogott. "Mikor grillezték?" - kérdezte. "Ma még nincs beüzemelve a grillező." - hangzott a válasz.
Amikor a pincérnek "tele van a töke"
Fotos éttermi kalandjából kiderül, hogy milyen, amikor a pincér igazán rühelli a fizető vendéget. "Taksonyban voltunk egy étteremben, egy 25 fős társasággal. Amikor az egyik lány megkérdezte a pincért, hogy milyen palacsinták vannak, az volt a válasz, hogy menjen be és nézze meg az étlapot. Erre a lány mondta, hogy megnézte, de ott csak annyi áll, hogy többfelé ízben. Erre a pincer: Na jó, akkor van lekváros, túrós.... Később derült csak ki, hogy nem rendelhetünk az étlapon szereplő bármelyik ételből, mert az étteremben nemsokara esküvő lesz, arra készülnek.
A pincér vegig lenező, lekezelő stílusban beszélt velünk, és a fizetésnél is gondok voltak. Szeretett volna ránk verni olyan tételeket is, amiket meg sem rendeltünk, továbbá, mikor látta, hogy nem szándékozunk borravalót adni, jött a: nem tudok egy százast visszaadni dumával. Az egyik lány a társaságból hallotta, amint az ominózus pincér kollégáinak panaszkodik az épület mögött: Tököm tele van ezekkel a geci egyetemistákkal.
A szakács pihen, a pincér főz
Powerpillnek és barátainak csupán azt felejtette el megemlíteni a pincér, hogy délután már nincs konyhájuk. Azért a számlát szépen megírta. "Két, három éve a nyolcas út mellett megálltunk egy helyen, és grilltálat rendeltünk. Beismerem, valóban kicsit későn ültünk le az asztalhoz, volt vagy fél 3-3, amikor rendeltünk. Ezt meg is mondta a pincér, de hozzátette nem lesz baj, konyha van. Körülbelül egy óra telhetett el, amikor italokat elfogyasztva már kezdtünk igencsak éhesek lenni, de sehol senki.
Elkezdtem keresni a pincért, akit végül meg is találtam a konyhában. Egyedül volt, és éppen velőt kent egy pár szelet pirítósra. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ugyan mi itt a helyzet az ebéddel, mert kicsit leszartnak érzem magam, azt mondta, hogy a szakács már elment haza, de pár perc és megkapjuk a velős pirítóst. Nem akartam szólni szegénynek, hogy mit is rendeltünk tulajdonképpen, és mi is a velős pirítós helyes tálalási formája, mert már nagyon éhesek voltunk. Mindegy, megettük, aztán megemlítettem, hogy ez nem volt kóser. Engesztelésül a számlán a grilltál ára szerepelt."
A jó vendég a rossz kiszolgálást is honorálja
Végül itt van Margaritt története, aki néhány év eltéréssel látogatta meg ugyanazt a kávézót a Budai várban. Már tudja, nem kellett volna. "Először nyolc éve jártam ott. Háromszor kellett szólni, hogy végre felvegyék a rendelést, ezek után elfelejtették az italokat. Indult a vonatom, így a sütit megettük, majd a borravaló levonásával az asztalra tettük az árát, és elindultunk. Erre persze rögtön jöttek utánunk csapatostól, hogy nem fizettünk eleget. Elmagyaráztuk, hogy a ki nem hozott italokért nem szokás pénzt kérni.
Négy évvel később a vőlegényemmel két turmixot kíséreltünk meg ugyanott elfogyasztani, de az sem volt egyszerű. Mást (200-300 Forinttal olcsóbbakat) hoztak ki, mint amit rendeltünk. Gondoltuk, oké, rosszul hallotta a pincérnő. De amikor a számlán már az eredeti rendelés ára szerepelt, szóvá tettük. Erre a pincérnő felháborodott, hogy nem tehet róla, a szakács rosszul értette a rendelést. Végül, nagy kegyesen megengedte, hogy a ténylegesen elfogyasztott italokért fizessünk. Ezután hiszti rohamot kapott, mert nem adtunk borravalót. Ez a magyar vendég mentalitása! - duzzogott. Amikor felvilágosítottuk, hogy borravalót adni nem kötelező, pláne, ha nem vagyunk elégedettek, közölte, hogy nem muszáj ide járni. Hát, azóta nem is voltunk ott."
A vendég sem tökéletes
Az igazságosság jegyében épp egy rossz vendégről szóló cikken dolgozunk. Ha van elképzelése arról, hogy mi lehet a legirritálóbb az éttermi közönségben, ne habozzon, kommenteljen, vagy írjon nekünk.