A Sziget két nagy újítását próbáltuk mindenféle áltudományos módszerekkel tesztelni, viszont egyik sem igazán látványos. Az egyik a négy kilométeres útszakasz, amit egy kálium-kloridos anyaggal szórtak fel. Ezt télen síkosságmentesítésre használnak, nyáron meg porfogásra. Az ilyen utak száraz időben is kicsit olyanok, mintha vizesek lennének - legalábbis a Sziget szervezőinek elmondása szerint. A másik újítás a sertéstelepeken is alkalmazott ammóniafaló baktériumok bevetése volt a kerítések mellett, illetve a fák tövében.
A tökéletes tömegoszlató
Mivel egy mobil pormérő készülék sajnos iszonyú drága, ezért egy mindenféle drága technikai eszközökre kifejezetten veszélyes fesztiválra még kölcsönbe sem tudtunk kapni ilyet, úgyhogy kénytelenek voltunk teljesen áltudományosan, empirikus úton közelíteni a porhoz. Néztük a cipőnket, fújtuk az orrunkat, próbáltunk porvédő maszkban lélegezni.
Az első fontos eredmény: valamennyivel kevesebb volt idén a por, mint a korábbi években, de ez talán a napközbeni rövid esők jótékony hatása is lehet. A második fontos eredmény, hogy köszönhetően a H1N1-nek, a porvédő maszknál kevés jobb tömegoszlató eszköz létezik idén. Egészen széles ívben kerültek ki az emberek, amikor ilyenben akartam lélegezni, amit végül feladtam, mert szörnyen kellemetlen hosszútávon maszkot hordani. Végül a nadrágomra kötve is egészen szépen beszürkült három nap alatt.
A kísérleti időszakban egy nagyszínpados esti koncert után néhány holland fesztiválozó elkunyerálta a maszkkészletem nagy részét, mondván, ők még ilyen porfelhőben sosem próbáltak meg létezni, majd teátrálisan köhögni kezdtek. Végül megkötöttem az év üzletét: hat steril maszkért cserébe kaptam egy üres unicumos golyót.
A száraz időben is vizesnek ható útszakaszokat kerestük, de vagy nem találtuk, vagy nem vettük észre, hogy pormentesített felületen közlekedünk, viszont ez az egész szárazon is vizesnek ható, de mégis száraz út szlogenje annyira misztikusan hangzik, hogy érdemes lenne táblával jelölni az ilyen szakaszokat, már csak az érdekesség kedvéért is.
Eső után vizeletszag
A pornál talán csak a fesztiválra éveken át jellemző vizelet- és Toi Toi-szagot nehéz objektíven mérni, úgyhogy itt is maradt az empirikus megfigyelés módszere, ami egészen az első rendesen esős napig, péntekig, meglepően kellemes volt: semmilyen gyomorforgató szaggal sem találkoztunk. Az első napokban sem a mobilvécékben nem volt meg a rájuk jellemző fertőtlenítőszerrel kevert ürülékszag, és a piszoárokká előlépett kerítéseknél sem találkoztunk vizeletszaggal.
Kis híján teljesen leborultunk a sertéstelepeken alkalmazott ammóniafaló baktériumok nagysága előtt, de végül pénteken estére valami elromlott. Vagy a baktériumok laktak jól, vagy a mobilvécéket érte a szokásosnál is nagyobb terhelés, vagy az eső elmosta az egészet, mindenesetre pénteken egészen messziről érezhető, orrfacsaró volt a szag, ami viszont szombatra sokat javult. Ráadásul nem is nosztalgikus emlékeket idéző, sokaknak a fiatalságot jelentő hagyományos vécészagot tapasztaltuk, hanem csak az egészen közönséges, kellemetlen bűzt, mintha egyenesen a Nyugati térről hozták volna.
Nemcsak a nagyon frekventált helyeken lévő Toi Toi-oknál, útmenti kerítéseknél, hanem keveset es látogatott helyeken is, ennek ellenére a Szigetre költöztetett ammóniafalók rengeteget tettek, azért hogy ne a mocsok jusson sokak eszébe a fesztiválról.