"Na, gyere óriáskerekezni egyet! Vagy eszel még egy lángost?" - kérdezte egy szalonspicces harmincas a Vidámpark Lángos Teraszánál, és máris egész otthonosnak tűnt az éjszakai Vidámpark. Egy szombati napon látogattuk meg a parkot, este kilenc körül több százan álltak sorban a pénztárak előtt, és ha bejutottak akkor az egyes játékoknál még nagyjából 15-30 perc várakozás várt rájuk.
Az emberek viszont megdöbbentően kulturáltan tűrték a hosszú sorokat, semmi tolakodással, lökdösődéssel nem találkoztunk. Ahogy részeg emberekből is kevés volt, amit nehezen hittünk el elsőre, mert a játékok körül rengeteg hányással találkoztunk. A hányásészleléshez nagyon szemfülesnek kell lenni, mert a takarítószemélyzet roppant gyorsan, profin tünteti el ezeket. Megtudtuk, hogy alapvetően nem a részegséggel hozható összefüggésbe a sok felfordult gyomor, hanem azzal, hogy az ijesztő játékokra erőt gyűjtő látogatók esznek egy kis lángost, egy kis jégkrémet egy kis akármit, isznak hozzá egy kis sört, egy kólát, egy akármit. Végül túleszik és túlisszák magukat, és ez okozza a kellemetlen perceket.
A problémát az is okozhatja, hogy a Vidámparkban éjszaka csak az igazán színes, minden irányba változó intenzitással forgó játékok vannak nyitva. Nem is igazán terveznek több játékot kinyitni, a Vidámpark részéről azt mondják, ezek a játékok mutatnak a legjobban éjszaka. Persze több olyan látogatóval találkoztunk, akik szívesen mentek volna egy kört az óriáskeréken, mi meg szívesen kipróbáltuk volna a régi hullámvasutat.
A legdurvább játék egyértelműen a T-Rex névre hallgató, ami egy az utasait minden irányba iszonyú tempóval pörgető dinoszaurusz. Erről a játékról nem láttunk boldogan, csak falfehéren leszálló embereket. A falfehér arcok, a hatalmas sikolyok és a félelmet tükröző szemek jellemzik a nagy, de békés tömegen és a hányásokon kívül az éjszakai Vidámparkot. A látogatók az adrenalinért járnak ide, és nem egy romantikus éjszakai mesecsónakozásért. Szerettük volna megtudni, hogy egy ilyen baljós környezetben milyen horrorfilmet forgatnának szívesen a vendégek, de végül azt kellett megállapítanunk, hogy, aki éjszaka meg a Vidámparkba, az nagy eséllyel látta a Végső állomás harmadik részét, így nem is nagyon tértek el a filmben vázolt katasztrófától.
Szerencsére két kultuszjátékra is fel lehet szállni. A Break Dance-nél találkoztunk egy látogatóval, aki tervei szerint legalább hétszer akarta átélni a játék okozta extázist. A Top Spint meg az igazi addiktok hasizom-erősítésre használják.