A The Sartorialist névre hallgató, egyre több tervező számára is meghatározó, utcai divattal foglalkozó blogot üzemeltető Scott Schuman augusztus 31-én egy ízlésesen felöltözött New York-i hajléktalanról posztolt egy képet, és ezzel talán nagy lökést adott ahhoz, hogy a divatvilág felfedezze magának a hajléktalanokat.
Csodálkoztam, mennyire meg akarom csinálni
"Általában nem fotózok hajléktalanokat. Nem találom vonzónak vagy romantikusnak, ahogy sok más utcai fotós, és ha hajléktalanokat kérdezel, valószínűleg nem örülnek a helyzetüknek. Ezért csodálkoztam, hogy mennyire meg akarom csinálni ezt a képet erről az úrról. A brit Vogue készített velem interjút egy cikkhez, és ahogy mentünk végig a Boweryn még áprilisban, szinte lecövekeltem, amikor elkészítettem a képet. A cikk írója, Fiona Golfar megkérdezte, miért készítettem a képet. Akkor nem igazán tudtam megmagyarázni - csak éreztem az erőt és a kecsességet abban, ahogy ott ül.
Csak este, amikor a képpel dolgoztam, tűnt fel, hogy miért vettem észre ezt az embert. Általában a hasonló helyzetben lévő emberek feladják a reményt. Ez az úriember viszont nem adta fel, hogy kifejezze magát. Exponáláskor feltűnt a világoskék bakancsa, de nem vettem észre a cipőhöz passzoló kék zokniját, a kesztyűjén a kék mintát, a szemüvege kék keretét. Ez a kép nem a divatról szól, hanem valakiről, akit elhagyott a szerencséje, és mégsem vesztette el az igényét arra, hogy a stílusán keresztül fejezze ki magát" - írta Schuman a képhez tartozó rövid történetében.
Az utcáról az Elle-be, avagy a bizonytalanság szívás
De nem csak a népszerű blogger fedezte fel a hajléktalanokat - írja a New York Magazine. Az Elle magazin írói ösztöndíját legutóbb többek között egy hajléktalan lány kapta meg, aki egy Wal-Mart áruház parkolójában élt. A hajléktalan lány a Homeless Tales blogon publikált alkalomadtán Bri néven, nem volt számára teljesen idegen az írás, ezért úgy gondolta, jó ötlet jelentkezni áprilisban egy valóságshow-ra, ahol a nyertes gyakornoki állást kap az Elle magazinnál. Így indul a legújabb amerikai álom, Bri ugyanis elrontotta a szereplőválogatást. Nem adta viszont fel, és levelet írt E. Jean Carrollnak, a valóságshow-t szervező munkatársnak, hogy még egy lehetőséget kérjen tőle.
"Kedves E. Jean! Jelenleg hajléktalan vagyok, és egy Wal-Mart parkolójában élek. Iskolázott vagyok, sosem drogoztam, nem vagyok szellemi fogyatékos. Komoly cégeknél voltam vezetői titkárnő. A bizonytalanság szívás, de igyekszem kihozni belőle a legtöbbet. Nemrég egy álláshirdetésre lettem figyelmes (felhívás egy valóságshow castingjára, ahol titkárnőket kerestek). Megpróbáltam, nem gondoltam volna, hogy visszahívnak. Meglepetés! Behívtak a héten! És... röviden: katasztrófa volt. Amikor megtudtam, hogy kiről szól a műsor, teljesen begörcsöltem, lefagytam. Nem tudott érvényesülni a valódi személyiségem. A kérdésem: Hogy kaphat valaki még egy lehetőséget, ha valaki elszúrja az állásinterjúját? Fedéltelen vagyok, de nem reménytelen" - írta levelében a hajléktalan lány.
Miss Nem Reménytelen
Ezt olvasva E. Jean Carroll röviden azt válaszolta, hogy így kell állást szerezni az Elle-nél, de azért ennél jobban elragadtatta magát. "Persze, a legjobban úgy lehet megcsípni egy jó állást (meg a hozzá járó lakást), hogy az embernek már eleve van egy jó állása/gyakornoki/önkéntes pozíciója. Ezzel a stratégiával lenyűgözheted a leendő munkaadóidat, hogy mennyire emberfeletti lelkesedéssel dolgozol az aktuális projektjeiden. Ezt tetted te a leveleddel: Teljesen kiütöttél a bátorságoddal és a lelkierőddel. Ezennel, Miss Nem Reménytelen, egy négyhónapos gyakornoki állást ajánlok neked... Ha elfogadod ezt az ajánlatot, akkor heti hat napon, naponta egy órában fogsz távolról dolgozni az irodámnak. Ha a négy hónap végén nem lesz állásod, és egy szuper helyed, ahol lakhatsz, én leszek a te gyarkonokod" - írta meg Carroll a válaszát az Elle következő számában. A hajléktalan lány viszont nem rendszeres olvasója a magazinnak, így nagyjából csak egy hónappal a lapszám megjelenése után tudta meg, hogy Carroll válaszra méltatta.
A lány, amikor augusztus végén megtalálta a cikket, őrült telefonálgatásba és internetezésbe kezdett, és megtudta, az állást még mindig fenntartják neki. Most már az Elle-nek dolgozik.
Hajléktalandivat a Vogue-ban és a W-ben
A következő történet nem annyira tündérmese, mint az előző, de érdemes megemlíteni, hogy az olasz Vogue szeptemberi címlapján hajléktalanoknak öltözött modelleket láthatunk.
A ruhákat Karl Templer állította össze, aki már többször dolgozott a Vogue-nak, a képeket Steven Meisel készítette, aki jelenleg talán az egyik legismertebb divatfotós. A sorozat címe Performance (Előadás), és a hajléktalan létnek inkább a vásári komédiára hasonlító, vándorszínházas romantikus vonalát próbálja megfogni, és nem feltétlenül a városi csövesek mindennapjait.
A való életet bemutató két sztori miatt sajnos elég bénán jön ki a Vogue olasz címlapja, de a szeptemberi W magazin még náluk is gyengébbet lőtt hajléktalan-vonalon. Náluk Sasha Pirorarova és Craig McDean képeit nézhetjük meg, amelyeken mindenféle nagy divatházak papírzacskóiba felöltöztetett modelleket láthatunk az utcán heverni.
Jöhetnek a családon belüli erőszak divatképei
Az utcán élő emberek hirtelen jött népszerűségének viszont nem igazán örülnek a hajléktalanokat segítő szervezetek. Markáns véleményt fogalmaz meg például a hajléktalanság felszámolásáért is küzdő Change.org. Az Elle-nél amerikai álmot megvalósító lányon kívül a többi történet kiakasztotta a Change.org munkatársait. A The Sartorialist posztja esetében inkább a mindennapi túléséshez szükséges ruhadarabok meglétét látják a képen, és nem az divatfotós által annyira magasztalt önkifejezést.
A két divatlap fotói esetében pedig meg nem értik, hogy miért foglalkoznak hajléktalanokkal. Nem tudják eldönteni, hogy a dolog a tisztelet jele, vagy cikizés. Majd némi gúnnyal megjegyzik, hogy ennyi erővel a divatvilág legközelebb lecsaphatna a családon belüli erőszak áldozataira is, monoklis modellekkel.