November 5-én tartják Berlinben a European Music Awards díjátadót, ahol hazánkat a The Kolin képviseli majd, mint azt a csatorna A38-ra szervezett bulija végén megtudtuk. A jelöltek között öt zenekar volt, az est végén konferáló Erdélyi "Superman" Zsolt szerint Magyarország öt legjobb zenekara közül választottak, ami szerintük az Idoru, az Esclin Syndo, a The Moog, a The Kolin és a Zagar.
Mielőtt kihirdették a végeredményt, mind az öt jelölt rövid koncertet adott a félig-meddig zártkörű eseményen, és annak ellenére, hogy a magyar underground elit patakokban folyó kúlságára számítottunk, az egésznek valahogy olyan hangulata volt, mint egy visszafogott céges bulinak, ahova az ember elviheti a családját is. Persze csak akkor, ha fel vannak készülve arra, hogy olyan kultúrák találkozásait idéző pillanatokat is elcsíphetnek, mint amikor Winkler Róbert a bajszos metál és Veszéjes "Sport szelet" Áron a kalapos pop színeiben beszélgetésbe elegyednek egymással. A történeti hűséghez sajnos hozzá tartozik, hogy Winkler nem tudta, hogy Veszéjessel beszélget.
Hiába próbáltuk tehát kideríteni, hogy mitől lesz valaki igazán kúl, mitől állja meg a helyét egy olyan közegben ahol ez az öt zenekar játszik, nem kaptunk megfelelő válaszokat, mert a társaság túlságosan heterogén volt. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy Winkler Róbert szerint Zságer Balázs igazán kúl, "meg úgy általában azok, akik korszerűek". A Moog énekese, Tonyó szerint az MTV műsorvezetője, egyben a Blind Myself énekese, Tóth Gergő a kúl, Tóth szerint viszont ez inkább Tonyóról mondható el. Az Anti Fitness Club gitárosa szerint meg az a kúl, aki tudja viselni a ruháit, bár hozzátette, minden ehhez hasonló kategorizálástól irtózik. Összességében elmondható: a kúlság nem definiálható, tehát nyilván érezni kell, de megfigyelésünk szerint mindenképp sokat emel a kúlságszinten, ha az embernek kalapja és répanadrágja van.
Közben szépen lementek a koncertek, amelyekről viszont nincs értelme sokat írni, mivel alig félórás kis kedvcsinálók voltak, megmutatni a magyar elitet annak a néhány embernek, aki esetleg nem tudná, miről van szó. Említésre méltó viszont, hogy a közönségnek háttal szereplés egyéni csúcsát birtokló Berger Dalma vezette Esclin Syndo egészen összeszedett koncertet adott, sokkal energikusabbak voltak, mint általában. A The Moog meg a profizmusát mutatta be, amikor a betegség miatt énekelni alig képes Tonyó felhívta maga mellé a színpadra a kúlsági horizontnak szerencsére egészen másik végén található Superbutt énekesét Vörös Andrást, hogy segítsen neki (A The Moog és a Superbutt a nyáron barátkoztak össze, amikor a Red Bull Music Clash keretében összesorsolták őket, és egymás számait kellett előadniuk).
A legfurcsább esemény viszont a Zagar koncertjén történt. Ha valaki úgy gondolta volna, hogy a zenekar az szolidan unalmas mainstream megtestesítője, azt kell mondjuk, téved, mi most bizonyítékot kaptunk arra, micsoda érzelmeket képesek kiváltani hallgatóságukból. A koncert alatt egy néző először fröcskölni kezdte a zenekar énekesét, Ligeti Györgyöt, akinek ez természetesen nem esett jól. Később, miközben a színpadon ment az úsztatós zene, amire a hallgatóság próbált ellazulni, néhány méteres esés után mellettem landolt az előző fröcskölő, rajta egy másik nézővel, aki bőszen püfölte volna, ha nem pattannak oda nagyon gyorsan a biztonságiak, hogy kivezessék mindkettejüket.
Mire nagyjából éjfélkor kihirdették, hogy Magyarország leghomóbb heterózenekara, a The Kolin mehet az EMA-ra, már egészen kettévált az A38-on a buli. A hajó alsó részén vérmérséklettől függően talaj-, illetve makonyarészeg zenészek támolyogtak, míg az emeleti, elzárt részen decens urak és hölgyek táncoltak az utóbbi 20 év legnagyobb slágereire ingben és magas sarkúban. A lenti közönség súlyos lealjasodásáért persze részben az is felelhet, hogy a hajó elzárt részén a tömények és a sör ingyen voltak, míg az üdítőért fizetni kellett, így ez egy olyan buli volt, ahol a társadalmi státusszal fordítottan arányosan változott, hogy ki, mennyire részeg. Meg nyilván nem is volna kúl kólát kérni sör helyett.