Csütörtökön éjszaka tartották a Merlin Színházban a Recikli-Bicikli nevű divatperformanszot, ami csak abból a szempontból fontos, hogy szakkommentátor bringás fotósunk előre jelezte, hogy ilyen programra ilyen kései időpontban, nagy eséllyel csak ittasan lesz képes megérkezni. A helyszínen viszont a szürrealitásnak és a nehezen értelmezhető üzeneteknek olyan sűrű masszájával találkoztunk, hogy fotós kollégánk alig pár perc elteltével teljesen kijózanodott.
A bemutató egyfajta kosztümös protestbeszéd volt, amiben megmutatták, mit érezhetnek a motorizáció hívei az utóbbi években tapasztalt kerékpáros forradalomban. És a megmutatták szót nyugodtan értelmezhetjük szó szerint. Láttunk panaszkodó motort, lamentáló taxit, krákogó Daciát, omladozó Trabantot, miközben egyre nyilvánvalóbb lett, 2009-ben a lázadás egyértelmű megfelelője a bicikli, és semmi más.
A különféle alkatrészekből összebarkácsolt, ötletes ruhák az autókat szerencsétlen flótásoknak, egy letűnőben lévő kor utolsó hírnökeiként mutatták be, míg a küllőket, lógó belsőket, fogaskerekeket lobogtató bicikliket dinamikusnak, félelmetesnek és talán egy kicsit erotikusnak is. Mintha a sátán katonái érkeztek volna meg. Ilyen lenne a halál, ha az a börleszk formájában érkezne.
Nem is lenne tehát nehéz értelmezni ezt az érdekes eseményt, ha az erős jelmezek és a Bélaműhelynek köszönhetően kellemesen hangulatteremtő zene mellett az alkotók nem próbáltak volna meg százszor elismételt biciklis kampánymondatokat, és a kiskamaszokon kívül mindenki számára kínos szóvicceket beleerőltetni az előadásba. A "Mi lesz a Trabantból, ha nekimegy a fának?" kezdetű viccet egészen furcsa volt hallani ebben a közegben.
Az esemény végén annak, aki esetleg a késői kezdés miatt nehezebben értette volna meg a üzenetet, a biztonság kedvéért házak rappeltek a környezettudatosságról. Egy biztos: autónak lenni ebben a világban talán még annál is rosszabb, mint amilyen zavaró volt, hogy néhány jelenetben úgy éreztük, a túl egyértelmű megmagyarázást valaki komolyan gondolta.