"Képek kacsákról, lepkékről és gyárkéményekről felváltva. A tudatalatti bevésődés módszerét alkalmazva festék- és színmantrát kapunk képek és szövegek formájában. Már azt hinnéd, hogy megszoktad, de akkor bejön egy shaolin pap, és elkezd zúzni valami durva elektronikus zenére." Nyilván nem tudják, honnan az idézet, mert ezt tegnap írtam fel magamnak, amikor egy festékbemutatón jártunk, ahol Gombos Edina mutatott be valami speciális falfestékeket. Ha jól értettük, talán teflonnal keverték a festékanyagot, ami ettől még jobb lett.
Eddig elképzelésünk sem volt, milyen egy festékbemutató, de most már tudjuk. Először is borzasztó fontos, hogy ne legyen benne festék, de egy csepp sem. Ezt úgy lehet a legkönnyebben elérni, ahogy ezt Gombos Edináék is tették, hogy egy drága, de kicsi terembe szervezed az eseményt. Ők a Gerbeaud egyik különtermét választották. Külön praktikus, ha hófehér minden fal, mert így, ha esetleg a bemutatón arra kerülne sor, hogy festegetni kell vagy bemutatni, hogyan loccsan látványosan az új anyag, akkor a szűk térre, a közel ülő meghívottakra, mint Hegyi Barbara és Koltai Róbert és a hófehér falakra lehet hivatkozni, hogy miért marad el a látványos akció.
Gombosék el sem jutottak a festékbemutatásig, inkább úgy döntöttek, látványos dobos, táncos, kivetítős show keretében mutatják be a színek fontosságát. Jegyezzük meg, ha festékbemutatót szerveznénk, akkor mehet a mantra a színelméletről, meg a délelőtti bullshitológia a színek pozitív üzenetéről. Ha megpuhítottuk közönségünket, már bármire kaphatók lesznek, egyáltalán nem fogja őket zavarni, hogy látványos, iszonyú didaktikus táncműsor keretében mutatjuk meg nekik, hogy léteznek színes ruhák.
Rövid, élő diorámákkal mutassuk be a különféle színekhez kapcsolódó előítéleteket. A rózsaszín legyen gyerekes (itt nyugodtan hívjunk be kisgyerekeket táncolni), a vörös legyen csábító, a kék legyen fiatalos, a fehér legyen letisztult, stb.
Az egész bemutatóhoz érdemes dinamikus, fiatalos zenéket választani, de mivel egy festék széles néprétegekhez szól, keressünk olyan feldolgozásokat, amelyekben ismert népdalokat adnak elő elektronikus zenére, esetleg népzenei alapokra épül a fiatalos hangzás. A bemutatón javarészt a Holdviola zenekar számait hallhattuk. Az viszont sajnos a festékbemutató alapján nem volt egyértelmű, hogy a táncos program után miért volt szükség olyan gálajellegű vonulásra, mint a divatbemutatók esetén szokott ez lenni, amikor egyszerre visszajön mindenki és megtapsolják magukat. Ahogy az sem volt világos, hogy ehhez az elvileg boldog, felemelő lezáráshoz miért a Bánat utca című magyar népdal feldolgozását választották.
Amennyiben úgy döntünk, hogy a fenti tanácsokat megfogadva magunk is festékbemutatót rendezünk: az eredmény borítékolt. Nézőink jól fogják érezni magukat, látványos lesz a műsor, az éhesek örülni fognak, hogy az órányi ücsörgés után lehetőségük van pogácsázni egy kicsit, és csak az igazán figyelmesek tudatáig jut majd csak el, hogy a Polifarbe Neo fantázianevű festékét mutattuk be, és nem valami délelőtti esztrádműsort a Gerbeaud szemeteszsákokkal lesötétített termében.