Két napon keresztül próbáltunk elvegyülni azok között, akik úgy döntöttek, a meccseket nem a kényelmes otthoni magányban nézik a közeli barátaikkal, hanem valamilyen kivetítővel, lapostévével felszerelt kertben akarják élvezni a meccsek előrehaladtával egyre nagyobb tömegben.
A nyitómeccset az óbudai Fő téren található Kobuci kertben kezdtük nézni, és meglepetésünkre az első félidő végére majdnem megtelt a szimpatikus kastélykert. Míg pénteken délelőtt nem igazán lehetett érezni a vébéhangulatot, addig a meccs előtti percekre nyilvánvaló lett, hogy sokan fejezték be a szokásosnál korábban a munkát a hét végén. A környékbeli kisboltok forgalma megélénkült, a legtöbben dobozos sörökkel távoztak, valószínűleg meccset nézni, és a Kobuciba is folyamatosan szivárogtak a munkahelyükről szabadulók.
A hely egy nagy kivetítővel és két nagyméretű tévével várja a szurkolókat, és meglehetősen mérsékelt árakkal. Egy hosszúlépés kevesebb, mint kétszáz forint. Ezért a pénzért azért ne várjunk olyan nagy minőséget. A hely egyik nevezetességét, a kobuci nevű ételt 590-ért kaphatjuk meg, ami egy félbevágott sült ciabatta kolbászos fűszerezésű hússal, tejföllel, paradicsommal, uborkával.
A túrát a Margitszigeten folytattuk, amit a múlt heti árvíz miatt kialakult mocsarak és belső tavak miatt szinta teljesen körbekordonoztak, de a szigeten található szórakozóhelyeket meg lehet közelíteni. A Holdudvarban egy kicsit viseltes ledfalon élveztük a dél-afrikaiak játékát, de a helyen van egy nagy vetítővászon is, amit valószínűleg csak az esti meccsekre kapcsolnak be. Itt 280 forint egy hosszúlépés, érezhetően jobb minőségű borból készült, mint a Kobuciban. Itt már láttunk focimezes szurkolókat is, a hely felkészültségét jól jelzi, hogy a nagy asztalokat V-alakban rendezték el, hogy mindenki jól lássa a közvetítést. Aki nem fér be a Holdudvarba, az nyugodtan látogasson a Champs kertjébe, ami a Holdudvar mögött található, itt esténként kivetítőn közvetítik a meccset, a napközbeni fényárban meg gondosan elhelyezett LCD-tévéken igyekeznek kielégíteni a focirajongók igényeit.
VB-helyek nagyobb térképen való megjelenítése
Az esti meccset a belváros új szórakozóutcájában, a Kazinczyban terveztük megnézni, ahol egymástól húsz méterre három hely is található: a Kőleves kert, az Ellátó kert és a 400 egy egész nagy terasszal. Az utca röviden megbukott. A Kőlevesben nem láttunk meccsre utaló nyomokat, az Ellátó kertben és a 400-ban lehet ugyan nézni a mérkőzéseket, viszont mindkét helyen a zárt részbe száműzték a kivetítőket, ami a pénteki hőségben igazán fullasztó volt. Ezeket a helyeket bátran ajánljuk azoknak, akik ahhoz a kisebbséghez tartoznak, akik nem akarnak vébét nézni. A környéken található még a Grandio is, a Nagy Diófa utcában, ahol hatalmas bokrok közé bújtatták el az asztalokat, ami nagyon hangulatossá teszi az itt töltött délutánokat, viszont a kivetítőt alig lehet látni.
Az estet végül a Most teraszán zártuk a Zichy Jenő utcában, miután megtudtuk, hogy a Szabadság téren annyian vannak a kialakított minifesztiválon, hogy még azért is verekedni kell, hogy valaki a kivetítő előtti füves placcra férjen. A Most fő profilja nem a meccsnézés, ezért a hangulat nem volt túl nagy, de ezt talán a meglehetősen unalmas Franciaroszág-Uruguay mérkőzés okozta. Itt három lapostévén és egy kivetítőn követhetjük a világbajnokságot, a terasz szinte bármely pontjáról jól láthatók a mérkőzések még akkor is, ha ide nem feltétlenül sportélményekért látogatnak az emberek, hanem enni.
Másnap újult erővel vetettük bele magunkat a meccsekbe, a városligeti Kertemben, a jégpálya mellett kisgyerekes családok, játékmotorok, csaholó kutyák társaságában élvezhetik a mérkőzéseket azok, akik rálátnak a színpad hátuljába tolt kivetítőre. Az árak barátságosak, a hely egyik nagy előnye, hogy viszonylag árnyékos, családias a hangulat és még enni is lehet.
Azért érdemes a Városligetbe látogatni meccset nézni, mert kis területen belül viszonylag sok helyet találunk, ezért ha az egyik tele is van, néhány perc alatt átérünk a másikba. A Közlekedési Múzeum mellett található Pántlikában a szokásos retróhangulat mellett egy, a terasz minden szegletéből jól látható kivetítővel találkoztunk. A szóda 60 forintért mért decijét is elnéztük, mert a gyors felszolgálók olyan remek szóviccekkel szórakoztatnak a rendelések teljesítésekor, hogy "Öreg rozmár nem szaroz már".
A liget szélén található az Ajtósi Dürer soron a Dürer-kert, ahol ugyan három nagy kivetítőn közvetítik a meccset, de a vébét alárendelik a többi programnak, ezért könnyen előfordulhat, mint ami szombaton, hogy 2500 forintos belépőt kell fizetni egy koncert miatt, ráadásul ilyenkor le is veszik a meccsek hangját. Azért szükségmegoldásnak elmegy, délután meg kifejezetten kellemes szokott lenni a Dürer.
Az este végén meglátogattuk a városligeti szórakoztatás lassan húsz éve működő fellegvárát, a Városligeti Sörsátor nevezetű intézményt a Széchenyi Fürdő mögött. Hatalmas tömeg, a meccsek előtt és után Böröczki József és Nacsa Olivér várják a látogatókat, és persze két hatalmas kivetítő. A hely nagy hátránya, hogy csak az asztaloktól lehet rendelni, ezért a későn érkezők, mint mi könnyen olyan helyre kerülhetnek, ahonnan jó, ha egyharmad meccset lehet látni. Ilyenkor praktikus, ha van az embernél mobilnet meg notebook, nézheti a meccset az Indexről. A betonretró-hangulatra ráerősít a menütáblára kirakott debreceni kolbászok és hurkák képe, valamint az éppen a háttérben szóló Csavard fel a szőnyeget néhány Republic-sláger közé beékelve.