Három plázát jártunk végig adva a kínosan körülményes vásárlót, és minden erőnket bevetve kerestük a kedves és segítőkész eladókat. Volt, ahol találtunk olyan embert a boltban, aki kicsit értett is a divathoz, de a legtöbbször a kassza mögül perdült csak ki valaki, hogy gyorsan elmutogassa, amit magunk is láttunk. Sokkal rosszabbra számítottunk, de van még hova fejlődni.

Bár néha zavaró tud lenni, ha egy üzletbe belépve három eladó veti ránk magát a pult vagy a kiakasztott holmik mögül, de vannak helyzetek, amikor kifejezetten jól jön némi szakavatott segítség. Húsz üzletbe mentünk be és figyeltük az ott dolgozók reakcióját. Még teljes közöny sem ült ki senkire, mert leggyakrabban nem is volt ember – a biztonsági őrön kívül – az eladótérben. Ha mégis, köszönni nem luxus, de mosolyogni nem szokás. Ha csak nézelődni megyünk, jól fogjuk érezni magunkat, mert nem fog zavarni senki, ha azonban valamit konkrétan keresünk, vagy nem igazodunk el a kínálaton, sokáig kell majd tétlenül ácsorognunk, míg valaki megszán és hajlandó segíteni. Igaz, a nyári nagy leárazások időszaka meglehetősen hektikusnak tűnik, hiszen szinte mindenhol tolongtak az akciós holmikra hajtó vásárlók, és az új kollekciók is mostanában érkeznek meg. Persze ez nem mentség mindenre, amit tapasztaltunk a kissé hosszúra nyúlt shopizás kommandózás alatt.

Volt, aki megsajnált

A Calzedoniára már csak angelday sztorija miatt is kíváncsiak voltunk. Miután pár perce nézelődtünk, az egyik eladó – a kettő vagy három közül – megkérdezte, van-e valami kívánságunk, de akkor még nem volt. Kis idő múlva persze lett, akkor meg már nem volt olyan nagy a lány lelkesedése: azt készségesen elmagyarázta, hogy a reklámban szereplő fehér, hímzett fürdőruha limitált szériás darab volt, és már hónapok óta elfogyott, ám amikor ezek után volt pofánk megkérdezni, tud-e ajánlani valami hasonlót, azt mondta, nem. Nagyon hülyén nézhettünk, és megsajnálhatott, mert végül egy sima fehér bikinit csak elő tudott túrni, de azt persze nem vettük meg.

Hajtogatásban bajnok

Egy másik Calzedonia üzletbe is bementünk, hogy valamivel reprezentatívabb legyen a felmérés. Itt két eladó volt, és a kasszást kérdeztük meg arról, hogy vajon van-e még esélyünk beszerezni Bündchen bikinijét. Nos, itt sem jártunk sikerrel, viszont az eladó felajánlotta, hogy az akciós holmikon kívül tekintsük meg az új kollekció darabjait is, amik a kassza mellett lógtak. Bár nem vásároltunk semmit, amikor távoztunk, mindketten köszöntek. Ha már fürdőruha, bementünk a Tezenisbe is, ahol egy eladó egykedvűen hajtogatott az egyik pulton, ami mellett álldogáltunk egy kicsit, és hosszan tanakodtunk, le vannak-e árazva a bikinik, de a hajtogató ránk se hederített. Talán egy nemzetközi hajtogató versenyre készült.

Osztályharc

Két H&M-ben is bepróbálkoztunk, és mindkettőben kísértetiesen ugyanaz történt. Ennél az üzletláncnál valószínűleg nincsenek is eladók, csak próbafülkés hajtogatók és kasszások. Ez akkor zavaró, ha nagyon szeretnénk megtudni, hogy van-e olyan szandál a hatalmas boltban, amiért jöttünk, vagy nincs. A gyerekosztályon találtunk egy névtáblás hölgyet, neki viszont a női árukészletről fogalma sem volt. A női osztályon egy eladó pakolt épp, miután utolértük a kiakasztott holmik közt szaladgálva, mosolyogva mondta, hogy fogalma sincs, mit keresünk, de egy másik üzletükben próbálkozzunk inkább.

Dübörög a ház

Benéztünk a Terranovába is, ahol a dübörgő technón kívül csak egy biztonsági őr volt, vele nem beszélgettünk, inkább kimenekültünk. A New Yorkerben ugyanígy jártunk, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi sokkal zsúfoltabban van berendezve, alig fértünk el a ruhákkal megpakolt állványok közt, és a tömeg is hatalmas volt. Ha valamit konkrétan kerestünk vona, esélyünk se lett volna megtalálni. A Jeans Clubról ugyanez mondható el.

A Zarába is ellátogattunk, és mivel ott nem szólt olyan hangosan a technó, megpróbáltunk eladót találni: egy barátunk esküvőjén lenne jelenésünk, erre az alkalomra kerestünk ruhát. Legalább öt percet tébláboltunk az üzletben, mire kiszúrtuk, hogy egy alkalmazottnak tűnő lány mutogat cipőket két lánynak. Miután velük végzett, végre mi is szóhoz jutottunk: az előző rossz tapasztalatainkhoz képest ekkor nagyon kellemes meglepetés ért minket. Sorra mutatta az eladó a ruhákat, templomba, polgárira, tanúnak, barátnőnek, keresett méretet, és amikor azt hittük, hogy már felhagyott győzködésünkkel – nem tetszett se a rózsaszín, se a virágos, se semmi –, akkor újabb és újabb darabokat hozott. A kínálatot és az árat most hagyjuk figyelmen kívül, önmagában kiszolgálásból csillagos ötöst érdemel a Zara.

2+1

A Promodtól hasonló bánásmódot vártunk, de az első üzletükben hosszas keresés után se találtunk senkit a vásárlók tömegén kívül, akik vagy az akciós holmik között kutattak, vagy a kasszánál álló hosszú sorban várakoztak. Egy másik pláza másik Promodjában is megpróbálkoztunk, sőt egy harmadik üzletbe is elmentünk. Ezekben segített rajtunk egy-egy eladólány. Valószínűleg felkészítették őket az esküvőre alkalmas ruhákból, mert ugyanazokat a darabokat mutatták. Ők rögtön meg is tippelték a méretünket, és már rakták is be a próbafülkébe a ruhákat, melyekre rábólintottunk. Emellett készségesen biztosítottak minket arról, hogy a próbafülkékhez beosztott kolléganő azonnal hoz egy másik méretet, ha valami oknál fogva az első darab nem passzolna ránk.

A nem létező cipő

A Bershkában, Stradivariusban és a Pull & Bearben nem esküvői ruhát kerestünk, hanem nem létező cipőt, amit valahogy így jellemeztünk: bézs színű, bőr, magas sarkú, és nyolc fűzőlyuk van rajta, de azok inkább nem is lyukak, hanem olyan kampók, mint a bakancsokon szokott lenni, de a cipő elegáns... na ezen igazodjon el, aki tud. A Stradivariusban a kasszással beszélgető eladót tudtuk megkérdezni. Kicsit meglepődött, de széles mosollyal azonnal elénk tett 3-4, a leírtakhoz hasonló pár cipőt, természetesen a jó méretben. A pozitív élmény után átmentünk a Bershkába, ahol egymás szavát sem hallottuk a hangos zenétől, tömeg volt, rendetlenség és néhány nagyon elfoglalt kasszás. A Pull&Bearben kisebb volt a pörgés, ott egy álmatagon kószáló, pakolgató eladólánynak próbáltuk elmondani, mit szeretnénk, ő meg azt próbálta velünk megértetni, hogy nem látott még ilyen cipőt. Másmilyet meg nem tudott/akart mutatni.

Már itt sem vagyok...

A Mangóban sem jártunk nagyobb sikerrel, igaz ott csak ketten dolgoztak (plusz a biztonsági őr). Viszont rajtunk kívül egy ember volt az üzletben, mi pedig feltűnően elindultunk az eladó felé. Ám ő gyorsabb volt nálunk és leszegett fejjel – nehogy észrevegyen – átszaladt az üzlet másik felébe: sürgős pakolnivalója akadt neki is. Ezután nem volt semmi kedvünk tovább időzni az üzletben, úgyhogy továbbálltunk. A spanyol márka másik üzletében pedig a kasszásokon, a biztonsági őrön kívül senkit nem láttunk, aki vélhetően a Mango alkalmazottja, és esetleg segíteni tudna.

Volt, aki túl szorgos volt

Ami az eladókat illeti, a C&A-ban nagyobb volt a létszám, de ez önmagában nem jelentett semmit. A beláthatatlan üzlettérben 3-4 lila vagy türkiz pólós hölgy szorgoskodott, ők is épp árut pakoltak, így tőlük nem tudtuk meg, mit vegyünk egy esküvőre. Az egyetlen működő pénztárnál viszont ketten is dolgoztak, hogy minél gyorsabban haladjon a C&A üzletekre jellemző tekintélyes sor. Egy számlás vásárló kicsit megakasztotta a menetet, de a pénztárosok mellett szól, hogy azonnal kaptunk tőlük ollót, amikor azzal a kéréssel fordulunk hozzájuk, hogy egy másik helyen vett cuccról vágják le a címkét.

Némán járt a nyomunkban

A Reserved egyik üzletét is megnéztük. Itt az előző boltok pakolgató vagy köddé vált alkalmazottai helyett tétlenül ácsorgó és beszélgető boltosokkal találtuk szembe magunkat, de legalább nem volt tömeg, dübörgő technó és az állványok közt is elfértünk. Az eladók ugyan nem köszöntek, nem kérdeztek semmit, de egyikük mindig a nyomunkban járt. Hogy barátkozni akart-e, vagy az zavarta, hogy magunkra aggattunk egy kalapot és abban mászkáltunk az üzletben, nem tudtuk meg.