Antal Balázs porcelántervező egy Veszprém megyei kis faluban nőtt fel, és tavaly diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti egyetemen. Miután a WAMP-tól is elnyerte a hónap designere címet, megkértük, beszélgessen el velünk egy kicsit, és ami még fontosabb, mutassa meg nekünk kollekcióját. Interjú egy fiatalemberrel, aki porcelánnal és nyúlszőrmével szeretné feldobni az ön vacsoraasztalát.

Foglald össze pár mondatban, hogyan lesz egy vidéken boldogan élő kisfiúból Budapesten boldogan élő porcelántervező!

Világéletemben rajzoltam. Soha nem játszottam matchboxokkal, hanem mindig rajzoltam vagy gyúrtam valamit. Üvegcsiszolónak tanultam, aztán az érettségi után voltam porcelánfestő Herenden. Az egyetem alatt pedig egy rendezvényszervező cégnél voltam dekoratőr.

Nehéz volt Herendre bekerülni?

Ez érdekes, én balkezes vagyok, de mégis felvettek. Előtte mindig kizáró ok volt a balkezesség, de volt egy felvételi rajzkészségből, és engem felvettek. Ezután van egy iskola, ahol két év alatt mindenki kitanulja, hogyan kell Herenden festeni. Ez abszolút megtanulható, egy szakmunka.

Porcelánfigurákat is festettél vagy már ott is edényekkel foglalkoztál?

Figurákat nem festettem, de azért nem utálom őket. Van néhány sajátom is otthon. Mindenesetre annak, aki irtózik a porcelánfiguráktól - amit egyébként megértek -, azt ajánlom, nézze meg Barnaby Balford munkáit. Ő más kontextusba helyezve mutatja meg ezeket a figurákat.

Hogy kerültél kapcsolatba a WAMP-pal?

Tavaly végeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Októberben finn designhét volt, és akkor jelentkeztem a WAMP-ra a diplomamunkámmal és még egy tárgyammal. Beválogattak, és mentem is. Nagyon bejött. Nekem meglepő volt, hogy csak dicsérő tekinteteket kaptam, mindenkinek tetszettek a tárgyaim, és el is adtam mindent.

Ezek szerint ezek a tárgyak, amiket most mutatsz, azóta készültek.

Igen, mégpedig azért, mert elfogytak a tárgyaim, de kaptam új megrendeléseket. Kb. négy hónapig menedzseltem magam és jártam utána, mire sikerült elintéznem, hogy két hétre le tudjak utazni Hódmezővásárhelyre. Ott van az Alföld Porcelángyár, ami jelenleg francia tulajdonban van. Itt két hét szabadságom alatt, szüleim támogatásával megcsináltam annyi tárgyat, amennyit csak tudtam. Ezeket kínálom most a website-omon keresztül.

A porcelántervezés tehát nem az egyetlen munkád?

Nem, van egy “rendes” állásom is. Nagyon sok porcelántervező van Magyarországon annak ellenére, hogy csak 12 embert vesznek fel egy évben az egyetemre. De ennyi is sok. Nem tudnék olyan embert mondani, aki csak ezt a dolgot művelné. Mindenki csinál mellette valami mást is, és ami a végzettsége, az csak a hobbija. Amivel mi az egyetemen foglalkoztunk, az itthon majdnem életképtelen.

Térjünk a lényegre! Mennyibe kerülnek ezek a tárgyak?

Drágák, mert az elkészítés folyamata is nagyon drága. Egy lapostányér például hatezer forint. A kancsó két csészével 25-30 ezer forint. A bőrmunka és a limitált szériás design is nagyon megdobja az árat. Viszont ha valaki megvesz egy ilyen tányért, akkor ha csak egy sima rántottát eszik belőle, azt is másként eszi.

...már ha nem félti túlságosan ahhoz, hogy valóban használja is.

Pedig szerintem a porcelán nem csak a vitrinbe való. De nagyon szűk az a réteg, aki erre fogékony.

Ha nálad ennyi az ára egy-egy darabnak, akkor egy sima lapostányér egy nagy üzletben hogy tud párszáz forintba kerülni?

Tömegtermelésben a porcelán is tud olcsó lenni, és lehet alacsonyabb hőfokon is égetni. De nem minden igazi porcelán: például egy fehér mázzal bevont kerámiatárgy is porcelánhatású.

Azért egy szőrmével díszített porcelánkehely mégsem egy hétköznapi használati tárgy...

Természetesen. A nyúlszőrt csak poénnak és fricskának szántam, a látványértéke a nagyobb, nem a használhatósága. Ezzel a tárggyal nem feltétlenül az a célom, hogy valaki igyon belőle. A divatban ugye van az haute couture, ami nem arra szolgál, hogy az utcán hordják. Ezt miért ne lehetne az asztalra is kivetíteni? Miért ne lehetne néha olyan tárgyakkal teríteni az asztalt, amelyeket esetleg drágábbak, és nem lehet őket olyan jól használni, de jól néznek ki, nemes anyagból vannak, és egyfajta képzőművészeti értéket is képviselnek. Persze, ez egy fölösleges dolog, de szerintem izgalmas.

A divattrendekhez hasonlóan vannak trendek az asztali designban is?

Vannak, bár a porcelánban vagy az asztalon a trendek nem a formában, hanem majdnem mindig a külső dekoron jelennek meg, és általában a divatot követik. Amihez képest valamivel mindig le is vannak maradva.

Kézenfekvő, hogy az éttermeket az ott felszolgált étel alapján szokták ajánlgatni, rangsorolni és díjazni. Te most kivételesen ajánlanál nekünk egy magyar éttermet, ahol a felszolgált étel minőségétől függetlenül nagyon tetszett neked az asztalra kitett tárgyak designja?

Nem mondom, hogy Magyarország minden éttermét végigteszteltem volna már, de az Alkotás úton van a Café Erté, ami egy nagyon drága, art deco stílusú étterem. A Café Erté designja nagyon bejött. De egyedi tárgyakkal kevés helyen terítenek.