"A fájások olyanok votlak, mint az óceán hatalmas hullámai. Az engem elborító hullámzás képzetének segítségével engedtem, hogy a világegyetem tegye a saját dolgát..." – ilyen és ehhez hasonló monológokat olvasott fel Fullajtár Andrea, Gryllus Dorka, Jordán Adél, Láng Annamária, Lázár Kati, Ónodi Eszter, Pető Kata, Szalay Marianna, Szávai Viktória, Tóth Ildikó, Törőcsik Mari, Udvaros Dorottya, Bognár Szilvia és Korpás Éva a Tháliában.
A néhol unalmas, néhol felkavaró szövegeket újságírók és az otthonszülés iránt érdeklődő közönség hallgatta végig. Miután megismertünk 15, happy enddel végződő, mélyen megható bár kicsit egysíkú otthonszülés-történetet, megpróbáltuk a sietősen távozó színésznőket megkérdezni, mennyiben támogatják a szabad szülést. Kiderült, hogy a fellépők nagy részének személyes érintettsége van a témában, ezért érezték fontosnak, hogy részt vegyenek a Mátyássy Áron által összeszervezett előadásban. Mátyássy Áron pedig valószínűleg azért érezte fontosnak összeszervezni az előadást, mert feleségével második gyereküket várják.
1. Szalay Marianna: mint aki nem is szült
„Azt gondolom, hogy az otthonszülés egy lehetséges alternatívája a szülésnek, aminek a lehetőségét reményeim szerint most majd ezután a szörnyű ügy után valamilyen módon szabályozni is fogják. Én magam is otthon szültem” – mondta Szalay Marianna, a Nemzeti Színház társulatának tagja. A szülésről leginkább jó emlékei maradtak: „Egy győzedelmes dolog volt, nem félek a szüléstől, bármennyire is fájt. Érdekes volt, hogy a nőgyógyászom, akihez járok rendszeresen a különböző éves vizsgálatokra, nem olyan rég mondta, hogy: na de Mariann, azért el kell mondjam, hogy úgy néz ki, mint aki nem szült” – tette hozzá.
2. Szávai Viktória: ez egy teljesen természetes vállalás
Szávai Viktória szintén otthon szült. A Nemzeti és a Radnóti Miklós Színház színésznője nem is érti, miért kell tiltani az otthon szülést: „Nekem ez egy teljesen természetes vállalás nőként és anyaként, tehát, hogy is mondjam, az utóbbi egy-két év eseményei, amik most így a dolog körül zajlanak, eléggé felkavarnak és értetlenül állok a dologgal szemben. Hogy ez miért nem lehet joga egy magyar nőnek, ugyanúgy, mint bárhol máshol a világban?” – mondta a színésznő a Velvetnek.
3. Jordán Adél és Lázár Kati: felnéznek rájuk
„Szimpatikus és irigylésre méltó, az, hogyha valaki otthon szül, és amikor hallom ezeket a történeteket és olyan embereket ismerek konkrétan, akik ezt átélték, akkor nagyon irigykedek, meg felnézek rájuk. Most én ezt nem, nem az otthonszülést választom, de nekem az Ági személye nagyon fontos lett volna ebben a dologban, úgyhogy én most kórházban szülök, de nagyon remélem, hogy a következő gyerekemet már el tudom szabadon dönteni, hogy hol és kivel” – mondta az állapotos Jordán Adél.
Jordán édesanyjának, Lázár Katinak is szimpatikus az otthon szülés ötlete. „Adélt nagyon csodálom ezért és büszke vagyok rá és boldog, ugyanis én annyira közel állok a természethez, az állatokhoz, hogy ez magától értetődő… Ez az otthon, otthon, biztonságban, önmagamra, a pici lényre figyelve” – mondta Lázár. „Én régebben szültem és nagyon jó kezekben voltam, és nagyon szépen köszönök mindent, de nagyon féltem és nagyon magányos voltam végig” – vallotta saját kórházi szülésélményéről a színésznő.
4. Mátyássy Áron: nem tetszett a tónus
Mátyássy Áron Rácz Attila dramaturggal közösen válogatta össze a szövegeket és hívta meg a darabba a színésznőket.
„Egész egyszerűen nekünk nagyon nem tetszett az a tónus, ahogy erről a problémáról elkezdett beszélni az egész ország, a média és gondoltuk, hogy tegyünk kísérletet arra, hogy egy másfajta hangon is hozzászóljunk a párbeszédhez. Szelíd hangon, amit nők mesélnek el saját szülésükről és azt reméljük, hogyha ezeket a történeteket egy szélesebb közönség megismeri, akkor talán kicsit tisztulnak azok az előítéletek, tévképzetek, amik az intézményen kívüli szülést, mint olyat övezik” – indokolta Mátyássy, miért érezte fontosnak, hogy színdarabot rendezzen a szabad szülésről.
„Ez sokkal többről szól, mint arról, hogy egy nő most otthon szül, vagy kórházban szül, egész egyszerűen arról van szó, hogy van a nő életének egy olyan, talán a legmisztikusabb, legintimebb pillanata, amibe a mai napig a kellőnél sokkal nagyobb beleszólása van egy személytelen intézményrendszernek, és ezt mondom úgy, hogy 3 hónappal ezelőtt még nem tudtam, hogy ezt lehet máshogy is csinálni” – tette hozzá.