Hanyag nagyok és béna spanyolok
A C&A cégnek szinte minden magyar plázában van egy kisebb-nagyobb üzlete, és nyilván nem lehet összehasonlítani az árukészletet mondjuk egy háromemeletes párizsi üzletükkel, de azért nem mondhatjuk azt, hogy olyan márkáról lenne szó, ami nem igazán képviseli magát Magyarországon. Ezért is érthetlen, hogy a cég magyar honlapján a választék menüpontra kattintva egy szinte üres oldal jön be. A dolog nem böngészőfüggő vagy átmeneti hiba, a C&A tényleg nem kínál semmit, mindössze két képet, amelyeken megtalálunk egy pár ruhadarabot, mintha csak beszkenneltek volna egy-egy oldalt a katalógusukból.
Egy fokkal jobb a helyzet a másik nagy dömpingcégnél, a H&M-nél. Itt a honlapon már legalább vannak ruhadarabok és árak is. Viszont körülbelül ugyanolyan használhatatlan, mint a C&A oldala, ugyanis nem lehet a ruhák között keresni, teljesen ötletszerűen tudunk csak egy-egy termékre klikkelni. A rendszer megértésére valószínűleg születni kell.
Női vonalon a Mango, a férfiaknál a Springfield nagyjából ugyanazt a trükköt alkalmazza, hogy az őrületbe kergesse a tájékozódni kívánó vásárlót. A Mango oldala ugyanolyan kereshetetlen, általános vacak, mint a többi márkánál, itt viszont kapunk egy online boltot, ahol már rendesen végig lehet túrni a választékot. Az sajnos nem derül ki, hogy az online felületen kapható termékeket meg lehet-e venni a plázákban található üzletekben.
A Springfield még ennél is szórakoztatóbb, itt ugyanis egészen addig, amíg az oldal tetején nem választjuk ki, hogy Magyarországról látogatunk, addig ha ugyan spanyolul is, de jól kereshető, abszolút felhasználóbarát oldalt látunk. Az ország kiválasztása után viszont az egész nagyon butává válik, többek között eltűnik a kereshető katalógus, sőt az országválasztó gomb is, így különösen nagy szenvedés visszaevickélni a spanyol felületre. Ahol aztán ugyanaz a lutri van, mint a Mango online boltjánál: a fene se tudja, hogy a hatalmas kínálatból pont a kinézett darab eljutott-e Magyarországra.
Picit biztatóbb a helyzet a Zaránál, ahol az oldalra érkezéskor egyből kiválaszthatjuk, hogy honnan látogatunk. Az oldal ugyan angol marad, de jól kereshető a katalógus, és reménykedhetünk benne, hogy az elején nemcsak valami statisztika miatt kellett az országra klikkolni, hanem azért, mert a megfelelő kínálatot mutatja így az oldal.
Átláthatatlan olaszok, utánozós magyarok
Hasonló szenvedést találunk a többi spanyol divatmárka, a Pull and Bear és a Bershka oldalain is. Ne gondoljuk viszont, hogy csak a spanyolok borzasztóak, nem sokkal jobb a helyzet például az olasz márkáknál.
Az Energie oldalán ugyan megtalálhatóak a termékek, de elég lutri, hogy egy-egy felöltöztetett ember képére klikkelve pontosan milyen termékekről kapunk részletes információkat. Van hogy a cipős aloldalt hozza be egy kép, van hogy a kiegészítőket. Végülis megvan minden, csak kitartónak kell lenni.
Ennél rosszabb a helyzet a másik nagy olasznál, a Replaynél, ahol nem is törekedtek arra, hogy részleteiben megismerhessük a kollekciójukat a kollekció gombra kattintva. Jópofa reklámvideókat találunk, kereshető árulistát nem.
Annak ellenére, hogy a magyar márkákat majd a pozitív ellenpéldáknál tervezzük kiemelni, meg kell említeni néhány olyan magyar márkát, amelyek valamilyen fura oknál fogva a teljesen kaotikus olasz modellt követik. A Jeans Club és a Retro Jeans oldalait böngészve is inkább a fejvakarásé a főszerep, mint az önfeledt böngészésé.
Pozitív példaképek
Vannak, akik elegánsan kezelik ezt a katalóguskérdést. Az Orsay oldalán például szinte mindenhol hatalmas e-shop feliratú gombok vannak, és valóban, a jól reklámozott online bolt jól kereshető katalógust takar, bár itt sem tudjuk, hogy az online kínálatból melyek azok a darabok, amelyeket bármelyik magyar üzletben fel tudunk próbálni.
A német Orsayhoz hasonlóan a francia Promodnak is jól kereshető az oldala, és ugyan az első látogatáskor megkérdezi, hogy honnan jöttünk, és milyen nyelven szeretnénk böngészni az oldalt, sajnos itt sem tudni pontosan, hogy milyen kínálatot látunk.
Az amerikai Espritnél is ez a helyzet: keresni lehet, de nem tudni, hogy kapható-e Magyarországon a termék.
És akkor nézzük, hogy kéne kinéznie egy ruházati márka honlapjának 2011-ben. Szerencsére vannak pozitív példák.
A kedvencünk a Fundango oldala, ahol szépen a kollekció feliratra klikkelve eljutunk arra az oldalra, ahol ruhadarabok szerint csoportosítva megtalálunk minden terméket. Lehetne kicsit finomítani rajta, de tökéletesen jól használható, gyorsan áttekinthető.
A Heavy Tools oldalát is sikerült felhasználóbarát módon elkészíteni, árakat ugyan nem írnak rajta, viszont itt is megvan az irány a webshop feliratú gomb.
A Tisza Cipő oldala is jól használható, bár kicsit cseles, hogy egyből a webshopba kerülünk, ha valamelyik termékcsoportra klikkelünk. Hiszen a cél az lett volna, hogy a boltokban kapható kínálatról tudjunk tájékozódni.
A legkönnyebben kezelhető, leginkább felhasználóbarát honlap nem fért bele a mezőnybe, mert az itt felsorolt cégekhez képest hatalmas mamutról van szó, de rengetegen példát vehetnének a Decathlon sportáruház honlapjáról, ahol annyira odafigyelnek, hogy még az általunk kiválasztott áruház árukészletéről is kapunk tájékoztatást vásárlás előtt.
Önnek melyik a kedvenc márkaoldala? Melyiket utálja a legjobban?