Vakarhatod a farkad, csak ne sercegjen a szőr

Hallod, most milyen szobába mennek be? Hallod, ez nem az a faszi, aki az előbb meghalt? Hallod, ez a színész nem szerepelt abban a baszós filmben? Esküszöm, ez úgy nézett ki, mint egy pina. A moziban azért nem beszélgetünk, mert senkit nem érdekel, hogy mennyire nem vágod, hogy mi történik a filmben, és abban is biztos lehetsz, hogy kurva szar a humorod. Ahogy a pókeresek mondják, akkor vagy hatalmas király, ha ügyesen tudsz dobni, ahogy az ultiban is kaszálhatsz, ha megtanulsz játékot elfogni. Nem kell mindent beleadni, nem kell minden poént elmondani, és főként, tényleg okosabb vagy, ha néha befogod a szádat. A megrögzött beszélgetőket messzire el kell tiltani a moziktól.

Mindenki hallotta már legalább egyszer, ahogy a mellette ülő lassan újra és újra végighúzza a jegyet férfiasodó arcán. A mozijeggyel nem kaparjuk a borostánkat, mert sokkal hangosabb, mint amilyennek gondolnánk. Ha egyszer hagytuk magunkat meggyőzni, és romantikus filmre vagy drámára ültünk be, akkor viseljük méltósággal a következményeket, és ne zaklassunk másokat. Ebben a helyzetben valószínűleg minden második ember brutálisan szenved a nézőtéren, általában férfiak, tehát képzeljük el, mi lenne, ha mindenki a borostáját kezdené kaparni, vagy az oldalát vakargatná. A borostázó nézőket a gallérjuknál fogva kell kivezetni a teremből.

A moziból legalább akkora tahóság elkésni, mint sokadik javítóvizsgáról, vagy puncsos állásinterjúról, amikor neked tesznek szívességet. A késésben csak kellemetlenségek vannak, hangos vagy, kizökkented az embereket, kitakarod a vásznat, mások ölébe potyogtatod a kukoricát, a fenekedet vagy a farkadat tolod az emberek arcába, miközben ők tehetetlenül ücsörögnek, és még neked is szar, mert néha lehet, hogy még bocsánatot is kell kérned. A késésből tehát nem lehet jól kijönni, a késést nem lehet elviccelni. A mozi nem randi, a mozi nem baráti sörözés, a mozi nem színház, a mozira nem vonatkozik az ötperces szabály, ez nem lázadás, a moziból nem késünk el és kész.

Mindenkik tudja, hogy a sajtszósznak íze nincs, viszont erős, émelyítő lábszaga az van. Őrült összeesküvés lehet a háttérben, hogy a büfék kínálják ezt, az emberek pedig megveszik, és hunyorgás és fintorgás nélkül zabábálják filmnézés közben. A nachót természetesen a csípős, paradicsomos salsa és a jalapeno viszi el, a sajtszószt legfeljebb ragasztóanyagnak lehet használni, de arra is találtak már fel élvezhetőbb cuccot. A sajtszósz minden bizonnyal azért lehet a kínálatban, mert a magyar ember egyszerűen nem bír meglenni sajt nélkül, legyen az bármilyen szar is. Azokat, akik sajtszószt vásárolnak, egyszerűen nem lenne szabad beengedni a moziterembe.

Ez a kakukktojás. A filmet nyilván képtelenség követni, ugyanis mindenki zajong, borostázik, megállás nélkül szövegel, a telefonját babrálja, és, mert általában szar is, úgyhogy valami értelme kell, hogy legyen, hogy moziba jár az ember. Ezt pedig azért teszi, hogy tapizzon. Ráadásul minden ember szeret kukkolni, úgyhogy ezzel kivételesen mindenkinek csak jót teszünk, néhányan összenevetnek, néhány bosszankodnak, de tuti, hogy legbelül élvezettel figyelnek. Aztán a legfelső sorokban elindul a csókhullám, átterjed  az alsóbbakra, hirtelen minden férfi megtalálja magában az oroszlánt, és minden nő a kurvát. Így megy ez. Csinálhatja mindenki, kortól függetlenül, álszeméremre semmi szükség.

Magyarországon mindenki rohadt fontos. Magyarországon mindenki szülész vagy tőzsdeügynök ezért érthető, hogy mindenkinek a markában kell szorongatnia a telefonját, tízpercenként ellenőriznie kell, hogy nem jött-e üzenet, amitől persze hajnali fényben dereng a moziterem, aztán minden hívásnál ordítva bele kell szólnia a mobilba. A legunalmasabb, legszánalmasabb beszélgetéseket a moziteremben kell lebonyolítani a hétvégi bevásárlástól a rokonok látogatásáig. Azokat, akik nem halkítják le a telefonjaikat, aztán képesek felvenni és üvöltve telefonálni, a legsúlyosabb büntetésekkel kell sújtani, nem elég elegánsan elküldeni őket a fenébe.

A magyar ember alapvetően gyanakvó. A magyar ember úgy érzi, hogy folyamatosan túl kell járnia valakinek az eszén. A magyar ember ezért nem vásárol popcornt a mozi büféjében, mert az rohadt drága, azzal csak bukik, azaz valaki nyilván jól jár, azt ő meg nem szeretné. Minek, ha meg tudja szerezni olcsóbban is? Úgyhogy inkább a kabátja alatt belopja a hideg, szikkadt zacskós popcornt, amit korábban vásárolt a sarki kisboltban. Aztán film alatt mást sem lehet hallani, csak azt, hogy az önelégült család tagjai, akik boldogak, hiszen megint sikerült kijátszaniuk a szabályokat, egymás kezét simogatva-csapdosva turkálnak a zizegős zacskóba. Mindenki büszkén, szinte hivalkodva markol, és jóízűen fogyaszt. A papírzacskó se tökéletes, de popcornt fogyasztani kell, és annak a hangját az ember legalább idővel megszokja.