Ha minden jól megy, Budapesten a nyár közepétől Európa sok nagyvárosához hasonlóan betiltják a dohányzást a zárt szórakozóhelyeken. Sokan kétkedve fogadták a döntést. Értelemszerűen sír a dohányipar, sírnak a kocsmába járók, sírnak a kommentelők, és állítólag sírni fog majd mindenki, aki sörözni akar július után, mert a hiedelmek szerint a nemdohányzás megöli a vendéglátóipart.
Hiába működik a rendszer Nyugat-Európában, sokan azt mondják, Magyarországon egy ilyen törvényt nem lehet bevezetni. Az egészben persze az a legjobb, hogy már most is van, nem sok, de van olyan kocsma Budapesten, ahol a tulajdonosok önként és dalolva döntöttek úgy, hogy nemdohányzó helyet nyitnak. A törvény ellen ágálók egyik fő érve szerint ezeknek a helyeknek csődbe kellett volna menniük, ehhez képest, amikor péntek este végigjártuk őket volt olyan, ahova már csak lapjával fértünk be.
Attól, hogy nem lehet dohányozni, nem kezd el főzni
Először a Balassi Bálint utcában található Dropshop Borbárban voltunk, ahol az átlagos kocsmaárakhoz képest drága, de cserébe nagyon jó borokat lehet kóstolni minden este. A helyen azt mondták, egyértelmű volt, hogy nemdohányzó lesz a hely már a nyitáskor, hiszen a jó minőségű borokhoz hozzátartoznak az illatok, amik kevésbé tudnának érvényesülni például erős dohányfüstben. Ráadásul azok, akik egy-egy bor élvezetéért ülnek be a helyre úgysem fognak rágyújtani, hiszen a cigaretta elnyomja a bor ízét. Ennek ellenére a helyről nem nézik ki a dohányosokat, a hely előtt van hamuzó. A pincérek szerint még az erős dohányos vendégek is legalább félórát várnak két cigaretta között, és általában a második pohár bor után mennek ki a dohányosok először cigarettázni.
A borbár után az Arany János utcánál található barátságos Spájzba mentünk át, ami annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint egy asztalokkal megpakolt nappali és éléskamra, és a menü alapján a hely fő profilja az étkeztetés, egészen nyugodtan be lehet ülni csak úgy sörözni is. A Spájz dohányzó volt, amikor megnyitott, nemrég döntöttek csak úgy, hogy nemdohányzó lesz a hely. “Azért döntöttünk úgy, hogy nemdohányzó lesz a hely, mert valószínű volt már egy ideje, hogy nálunk is lesz ilyen törvény, és így könnyebb lesz talán átállni. Most van még egy asztalunk, ahol lehet dohányozni, de inkább kijárnak az emberek a hely elé. A régebb óta idejáró vendégeknek el kellett magyarázni, hogy már nem lehet rágyújtani, de alapvetően pozitívak voltak a visszajelzések” - mondták a Spájzban.
A kis kamrából egy jóval nagyobb helyre vonultunk át: a Madách téren található Castro Bistro is évek óta üzemeltet nemdohányzó üzletet. A Castro helyzete kicsit sajátos, mert itt van dohányzó és nemdohányzó rész is, viszont teljesen elkülönülnek egymástól. Egy háztömbön belül, egymástól kb. tíz méterre van a két teljesen különálló hely bejárata. Az üzletvezető elmondása szerint eleinte főleg kisgyerekes anyukák, külföldiek és tanulni vágyók jártak a nemdohányzóba, de mára szinte alig van különbség a dohányzó és a nemdohányzó rész között. Mindkét üzlethelyiség általában telt házzal üzemel, szól a zene, fogynak az italok, mennek a gulyáslevesek, csak az egyikben lehet dohányozni, a másikban nem. “Most már nincs különbség. Legelőször valóban a kismamák jöttek, de most már igazából bárki. Este sincs pangás, látod, tele van a hely. Szerintem nem kell izgulni emiatt a törvény miatt. Ha így megy, ahogy itt, akkor nem lesz probléma. Feltéve, hogy szabadtéren lehet dohányozni. Az egy nagyon nagy kérdés. Ha nem lehet, akkor bajban lehetünk” - hallottuk a Castróban.
Hopp, a csaj most megy cigizni
A környéken maradva átsétáltunk az alig pár utcára található Doblo borbárba, a Dob utcába, ahol az eddig tapasztalt viszonylag visszafogott szórakozás teljes ellenkezőjét láthattuk. A hely előtt dohányzott egy pár vendég, bent meg annyian voltak, mint bármelyik környékbeli szórakozóhelyen egy jól pörgő péntek estén. A Doblót elnézve hirtelen értelmetlenné vált minden olyan felvetés, ami arról szólt, hogy egy helynek árthat, ha nem lehet benne dohányozni.
“Azért nyitottam nemdohányzó helyet, mert minden hely dohányzó volt. Én meg gondoltam, hogy akkor nem csak másban leszünk mások, hanem ebben is” - mondja a hely vezetője, Dávid. “Szokták mondani, hogy akkor ide biztos nem jár senki. De nem így van. Elég sokat laktam külföldön, és amikor Londonban voltam, akkor tiltották be ott a dohányzást a helyeken. És ott is úgy sírt mindenki, mint most itt, hogy nem fog senki sem járni a kocsmákba. De hát miért ne járnának? Most attól nem fog főzni, hogy nem lehet dohányozni. Nem is panaszkodnak a vendégeink, sőt rengeteg olyan törzsvendégünk van, aki erős dohányos. Ez nem egy olyan hely, ahova a nemdohányosok járnak. Meg ha kicsit érzékkel csinálod, akkor például lehet látni, hogy hoppá, az a csaj most áll fel cigizni, gyorsan kiszaladsz utána, helló, nincs tüzem, ne haragudj. Na, ez nagyon megy. És tényleg örülnek a dohányosok, hogy kevésbé büdös a hajuk, a szájuk, a ruháik, és nem láncdohányoznak, mint egyébként egy kocsmában, hanem körülbelül feleannyit szívnak el” - hallottuk a tapasztalatokat, és a 2011-es év második felének meghatározó csajozási technikáját.