Három hétig naponta kétszer citromos vazelinnel
Három napon keresztül zsinnyegett a tetoválógép a 2011-es Tattoo Conventionön. Egy idő után olyan, mint a vuvuzela: meg sem hallani. Mi akkor érkeztünk meg a helyszínre, amikor Zagyvai Gábor piercer éppen egy férfi egész hátát vagdosta szikével, hogy Guadalupei Szűzanya képét alkossa meg rajta.
„A hegtetoválás technikája már nagyon régóta érdekelt, de az ötlet, hogy meg is csináltassam, hirtelen jött. Ez egy szükséges plusz, tetoválásaim már vannak, ez egy teljes hátas tetoválás része lesz” – mondta el a Velvetnek a művelet elszenvedője, a huszonkilenc éves Márton. Hozzátette, nagyon tetszik neki a chicano életvitel, ezért döntött a motívum mellett. A wannabe-mexikói úr még akkor sem zuhant meg látványosan, amikor kiderült számára, hogy a hátán ejtett sebeket még körülbelül három hétig kenegetheti naponta kétszer citromos vazelinnel.
„Voltak olyan kérések, amelyekre nemet mondtam. Általában azokra, amik megvalósíthatóak, de annyira extrémek, annyi veszéllyel járnak, hogy nem vállalom be. Ilyen volt a kulcscsont alatti piercing, vagy a nyelv alatt átvezetett, a toroknál kijövő piercing. Még ha valaki sokat csinált ilyet, akkor is kockázatos, mert minden embernek más az anatómiai felépítése, és akár bele is halhatna az, akinek készítem” – fejtette ki a Velvetnek Zagyvai Gábor. A legdurvább kérés mégis az volt, amikor egy férfi azt szerette volna, ha a barátnőjéből kivett fogamzásgátló spirált a bőre alá ülteti.
Ilyenkor megpróbálja valami másra rábeszélni a klienst, de ez akkor sikerül, ha nem teljesen konkrét elképzelésekkel érkezik az illető. De ésszerű határokon belül – akármit is jelentsen ez egy olyan művészeti ágban, ahol az emberi testet formálgatják – bármit szívesen megcsinál. „Tíz év múlva, remélem, utazgatni fogok a világban, vendégként dolgozni, és közben rengeteget tanulni a technikákról, amik érdekelnek” – tette még hozzá.
Ő is, ahogy sok jelen lévő kollégája, úgy vélekedett: aki elzárkózik a testmódosításoktól, akár beteges dolognak tartja, az sosem fog elmélyedni annak kultúrájában, így egy ilyen helyre sem jön el. Emiatt aztán nem látja, hogy az itt-ott tetovált vagy lyuggatott emberek semmiben sem különböznek tőle, csak ilyen bőrben érzik jól magukat.
A fekete párduc mindent eltakar
A rockfesztivál-hangulatú nemzetközi testmódosító-találkozón a magyar szakemberek mellett svéd, norvég, japán és német vendégek is dolgoztak, az őket szájtátva bámuló tömegben. Aki pedig nemcsak mások szenvedéseire volt kíváncsi, az hallgathatott szemináriumokat, vagy gyönyörködhetett a szépségversenyre nevezett tetovált lányokban. Ha pedig még őket sem akarta, akkor többszáz kötetnyi tetoválásmintában, amelyek a szakemberek pultjain hevertek, ihletőleg. A Pinker Tattoonál például egy napi ajánlattal szembesültünk: csáprágós kislány, húszezerért.
Akinél éppen nem volt kivarrandó ügyfél, az szívesen mesélt: így tett Vica is, a győri Ink Demon Tattooból. Amíg párja, Pepe szorgosan varrta a klienseket, tőle megtudtuk, hogy a magyar színtér is kezd nemzetközi színvonalúvá válni. „Egy hasonló londoni eseményt nagyjából ugyanígy kell elképzelni, csak körülbelül négyszer ekkora. Már az első magyar rendezvényen itt voltunk, de ez az első, ahol ilyen nagy nemzetközi nevek, és ennyire profi magyar szakemberek vannak. És ez nagyon jó, talán segít kiküszöbölni a sok gagyitetkóst, mert annyian vannak…” – fejtette ki, megjegyezve, szerencsére itt nem látta őket, legfeljebb nézelődni.
Elmondása szerint sokszor megtévesztő a látszat, ezért nem mindegy, hogy kinek a szalonjába megyünk be: lehet, hogy szimpatikus az illető, és a körülmények is jónak tűnnek, de a végeredmény annyira pocsék, hogy még az igazi mesterek sem tudják kijavítani. Mocskos trükk, amikor az elégedetlen ügyfelet a béna tetkós azzal nyugtatja meg, hogy az elrontott rajz kontúrjai napokon belül helyre kerülnek, amint a bőr megnyugszik, de van, aki tényleg ezzel veri át a klienst (vagy azzal, hogy tehetséges művészek munkáiról készült fotókkal pakolja tele a honlapját, azt állítva, az ő művei). Ilyenkor nincs mit tenni: egy fekete párduc mindent elfed, az kerül a régi mintára.
Egyébként van tetováló-szövetség Magyarországon, ráadásul ugyanebben az időpontban tartottak bemutatót, mint azok a művészek, akik a Budapest Tattoo Conventiont. Arról, hogy melyik eseményt kezdték el előbb szervezni, megoszlanak a vélemények, de az kétségkívül jelenthet valamit, hogy a nem-szövetségi rendezvényen számos tag részt vett, a „hivatalos” expo ellenében. Ez többek szerint alapjaiban kérdőjelezi meg a hivatalos szövetség létének értelmét.
Vica elmondása szerint azonban nemcsak az alkotói oldallal vannak gondok, gyakran a tetoválódni vágyók sem teljesen normálisak. Példaként egy olyan vendég esetét hozta fel, akinek csupán annyi elképzelése volt: valami pirosat szeretne az oldalára. Egy másik ügyfél szerelme nevét akarta, fatáblán, virágokkal körberakva. Próbálták lebeszélni, nem ment. Később ott is a fekete párduc segített. Mindent azonban ők sem vállalnak be: 18 éven aluliakhoz akkor sem nyúlnak, ha a szüleik kísérik be őket a szalonba.
Hazamennek a zenészek
A háromnapos rendezvény utolsó estéjére mindenki elfáradt, de itt-ott elvétve még ciripeltek a varrógépek. Leszállhatott az ágyról az a fiatalember is, aki már órák óta hasalt, hogy tökéletes félig zombi, félig pin-up nő portréja díszítse a vádliját, egy Lemmy-arcszőrzetű férfi felesekkel ünnepelte legújabb lábmintáját, egy rózsaszín hajú pinup-lány eseménytelennek mondható vetkőzőshow-t produkált, Bódi Sylvi pedig nézelődött, de nem tetováltatott – mint kifejtette, ha bőrére kerülne valami, az minimum egy egész hátas mintaorgia lenne. Aztán nem maradt más, csak fertőtlenítőszag, és sok vigyorgó ember, akik csináltak valamit a testükkel, amitől már most jobban érzik magukat, és tojnak arra, hogy hogyan mutatnak majd hetvenévesen.