Április utolsó két napján rendezik meg az Eiffel téren a Budapest Essential Looks rendezvényt , ami a szervezők állítása szerint a külföldi divathetek hangulatát kívánja felidézni fővárosunkban – akárcsak New Yorkban, itt is egy sátor lesz a központi helyszín. A két nap alatt számos ismert magyar tervező mutatja majd be a kollekcióját azoknak, akik 2500 forintért napijegyet vásárolnak. Míg mondjuk New Yorkban, Párizsban, Milánóban arról szólnak az események, hogy a tervezők a terjesztőket, a viszonteladókat próbálják megnyerni, addig itthon a kellő disztribúciós hálózat hiányában más a helyzet.
Az egyik meghívott tervező, Makány Márta elmondta, ha itthon más is a cél, mivel nincsenek is viszonteladók, mindenképpen örvendetes, hogy ma már annyi divattervező van Magyarországon, hogy egy több napos eseményt is lehet a munkájuk köré szervezni. Ezzel párhuzamosan persze sajnos hiányoznak azok az ún. multibrand üzletek, ahol a külföldi márkák mellett magyar tervezők munkáit is forgalmazzák. Bár még van hova fejlődnünk, de a tervezőnő bizakodó. „Szépen fejlődünk, nem kell türelmetlennek lenni. A divat népszerű, szeretik az emberek” – nyilatkozta az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón a tervezőnő, aki szerint bizony mindenkinek a saját életéért kell harcolnia.
Stimulál a konkurencia
A Je Suis Belle terveződuó egyik tagja, Dévényi Dalma hasonlóan látja a helyzetet: „Az értékesítést célzó divathetekhez hasonló eseményre még nem érett meg az ország, mert egyszerűen nincs rá szükség. Ennek ellenére ez az esemény egy jó lépés abba az irányba, hogy kialakuljon egy komoly piac, hogy ne csak alkalmi ruhákat vásároljanak magyar tervezőktől, hanem a mindennapi öltözködésbe is be tudjon épülni. Az, hogy egyre több ilyen rendezvény van, azt jelzi, hogy van igény.” Léber Barbara szerint a több tervezőt felvonultató eseménynek nemcsak az az előnye, hogy a közönség egyszerre több tervező munkájával is megismerkedhet és hogy publicitást kapnak a designerek. „Azért is jó, mert ez a konkurens helyzet stimuláló hatású, egymásnak is meg tudjuk mutatni, hogy mire vagyunk képesek” – tette hozzá a tervezőnő, aki azért általában önálló divatbemutatókon prezentálja a közönségnek a kollekcióit.
Hogy mennyire sokan vagy kevesen vannak a szakmában, Léber Barbara nem igazán tudja megmondani, hiszen nem tudja a pontos statisztikákat. „Persze az, hogy tíz éven keresztül fenn tudtam maradni a szakmában, azt jelenti, hogy elférünk egymás mellett” – nyilatkozta a tervezőnő, aki szerint a válság nyilván hatással volt erre a szakmára is, de ő úgy érzi, hogy már jó úton haladunk.
Nem biztos, hogy utat talál magának a tehetség
Pontos recepttel egyébként ő sem tud szolgálni azoknak, akik most szeretnének belevágni a saját üzletbe. „Sokan kérdezik, hogyan jutottam el eddig, de erre nem igazán tudom a választ, egyik lépés követte a másikat. Nem korfüggő, hogy ki mikor áll készen a lépésre. Az a fontos, hogy valaki tisztán lássa, merre akar haladni, persze az anyagi feltételek sem elhanyagolhatóak. Tehetség nélkül persze mindez nem elég, persze az sem mindegy, hogy a tervező mennyire felel meg az adott trendeknek, igényeknek, mennyire talál rá a célközönségére” – nyilatkozta a Velvetnek Léber Barbara, aki hozzátette, nem szereti a szerencse szót használni. Mint elmondta, nagyon sok tehetséges évfolyamtársa volt a MOMÉ-n, de mégsem sikerült befutniuk. „Nem tudtak kiteljesedni, nem tudtak ismertséget szerezni, ez pedig nem olyan műfaj, ahol az ember az íróasztal fiókjának dolgozik. Ebben a szakmában sajnos csak egy lehetőség adódik.
A következő lépés
Úgy tűnik, a Je Suis Belle két tervezőjének sikerült kihasználnia ezt a lehetőséget. „Küzdelmes hat év volt. Amikor elkezdtük, akkor még nem volt látható az átlagember számára ez a generáció. Egy alternatív dolognak számított, amit a USE, Nanushka és mi csináltunk. Azóta változott a helyzet, és ha az átlagember még mindig nem tudja pontosan, hogy miről is van szó, de azért rémlik neki valami. A showroomban is egyre nagyobb az érdeklődés. Remélhetőleg ez odavezet majd, hogy egyre több olyan színvonalas bolt lesz, ahol tudunk majd értékesíteni. Ez lenne a következő lépés” – nyilatkozta Dévényi Dalma, aki szerint az is nagyon biztató, hogy egyre több olyan projektbe vonják be őket, amelyeknél nem a kollekciójuk konkrét felvonultatása a cél, hanem egyéb tervezői feladatokat kapnak.
Az árképzés
Persze az élet nemcsak játék és mese, és a fiatal tervezőtől megkérdeztük, hogy mit gondol azokról a véleményekről, amit például a Velvet olvasói fogalmaznak meg olyan cikkeknél, amelyek magyar tervezőkről (is) szólnak. A sok ellenérv közül az egyik az, hogy bizony nagyon drágák a ruhák, kiegészítők. „Valóban van olyan magyar tervező, aki nagyon drága. Mi nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a lehetőségekhez képest elérhető áron dolgozzunk. A Fashion Steeten, de akár a Váci utcában is vannak bőven olyan high-fashion márkák, amelyek magasabb áron dolgoznak. Sajnos mi nem tudunk velük olyan könnyen konkurálni, mert nincs saját gyárunk, nem tudunk olyan nyomott áron anyagot venni. Mi mindent megteszünk azért, hogy az árainkat elérhető magasságban tartsuk, de ez komoly áldozatokkal jár” – válaszolta a Dévényi Dalma.
Ha már szóba került ez a téma, azt az indiszkrét kérdést is feltettük, hogy vajon milyen költség milyen arányban épül bele egy-egy ruha árába. „Sok mindent kellene magasabb szorzóval belevenni az árba. Elvileg egy ruha árának az anyagköltségen, a kivitelezéssel járó kiadásokon kívül tartalmaznia kellene az egész kollekcióra visszaosztva az üzemeltetési költséget, a munkabéreket, a márka kommunikációs és PR-költségeit. A külföldi cégekhez mérten biztosan nem vagyunk elég ésszerűek az árképzést illetően, mivel mi a brandingköltségeket nem építjük bele az árba. Eleve egy olyan kommunikációs stratégiát dolgoztunk ki, hogy nem akarunk elérhetetlennek mutatkozni, sokkal barátságosabb, közvetlenebb hangvételt próbálunk megütni a vásárlókkal, ebbe azonban nem fér bele a magas ár” – nyilatkozta Dévényi Dalma, aki hozzátette, persze mindig vannak olyan munkás, különleges darabok, amiket valóban csak az engedhet meg magának, aki kellően jól keres.