1. Retroburger csalamádéval: jó, de drága
Csak az árával van baj: 1050 forint egy csalamádés, „moszkvateres” féregburgerért komolytalanul sok. „A magyaros felhozatalból én igazából, sőt szinte csak a klasszikus büdösburger multiváltozatára voltam kíváncsi, attól tartottam, elrontják, de nem. Abszolút hozza azt a fílinget, amit a klasszikus, még nyolcvanas évek végi körtéri, Moszkva téri burgerek hoztak, és amit ma már alig néhány helyen lehet megtalálni. A mustár csíp és az ember kezére folyik, a csalamádé is stimmel, a hús is abszolút gyíkhús-jellegű, úgyhogy már-már telitalálatnak is nevezném, ha nem kerülne ezer forintba. Fogok még fogyasztani belőle” – mondja gzp.
A buci valóban édeskés és puha, a hús elég nagy és szenes, a mustárral és ketchuppal nem spóroltak, ahogy a csalamádéval sem. „Okés volt a szendvics, pont olyan mint például Balatonon, vagy mint egy találomra választott restiben. A mustár íze telitalálat, tökéletesen hozza az olcsó bolti mustárt, az egyetlen szépséghiba a szendvics ára, ugyanis majdnem háromszor annyiba kerül, mint bárhol máshol, a kategóriában például verhetetlen Rákóczi pékségben” – teszi hozzá jeanpierre.
Egy szendvics egyébként tuti megnyomja a kisétkűek gyomrát, de az éhes férfiaknak ajánlott kiegészítő mellé mondjuk a mekis kislángos. Már ha elég erős a gyomruk.
Íz: 5-ből 4,5 pont
Ár/érték arány: 5-ből 1,5 pont
2. Kislángos tejfölös-fokhagymás öntettel: émelygés van, fokhagyma nincs
A tesztalanyok szerint a kislángos pont olyan, mint a rendes lángos, bárhol máshol: szar. Erről nem a McDonald’s tehet, a lángos alapvetően nehéz, olajos étel, az viszont már a multi hibája, hogy a fokhagymásnak ígért szósz egyáltalán nem az. „A lángos abban az értelemben hozza a balatoni retróhangulatot, hogy itt is szar. Az enyém mondjuk már kicsit kihűlt, de legalább jó kicsi volt, mert az a pár falat is, amit megettem, hozta az olajos émelygést, ami miatt lényegében soha nem fogyasztok lángost” – mondta gzp, aki volt olyan bátor, és egy egész kislángost betolt.
Más csak egy-egy falatig jutott, de még így is jobban kiborult: „A lángos mindennek a legalja, néhány percnél tovább nem áll el, mert egyszerűen megköt, és csak falbontáshoz lehet használni. Az ára nevetséges (290 forint), alig száz forinttal többért sokszor ekkora lángost lehet kapni, amitől úgy elkészül az ember, hogy két-három napig ételre se bír nézni. Az íze nem is lenne vészes, viszont ennyi pénzért leginkább csak csapnivaló viccnek lehet nevezni” – kel ki magából jeanpierre.
Moanának a tészta nem, csak a fokhagymamentes fokhagymás szósz fáj: „A tenyérnyi méret nem zavar különösebben, de a tejfölös szósz nem idézett fel bennem emlékeket…”. Zuzupetals pedig sem kóstolta a lángost, elborzasztotta, hogy nemoszi foga majdnem beletört.
Íz: 5-ből 2,8 pont
Ár/érték arány: 5-ből 1 pont
3. Vasalt csirkeszendvics: görög ízek, magyarnak álcázva
„Hát, ezt nem tudom, hogy miért hívják csípősnek, aki már látott valaha Erős Pistát, és evett mondjuk csípős csirkeszárnyat az körberöhögi ezt a pirosarannyal és némi görögös fűszerrel leöntött csirkés baszt, amit ugye aranyárban mérnek” – fakadt ki maze, meg kell hagyni, jogosan (a kábé 15 centis szendvics 1050 forintba kerül). Erős Pistát senki nem talált a szendvicsben, a tetején viszont annál több zöldfűszer adott panini-hangulatot az elvileg magyaros szendvicsnek.
„A vasalt csirkeszendvicsben semmi magyaros nincs, az Erős Pistának leginkább barbecue-szósz íze volt, az összhatás pedig mondjuk görögös. Tulajdonképpen semmi emlékezetes nincs benne, csúnya-gonosz marketing-fogásnak tűnik, hogy éppen a magyaros kaják között hozták be” – konspirál jeanpierre, pedig nem is látta a „Mekisek Mariska néninél” című vicceskedő reklámhonlapot, ami szerint minimum tüzet kellett volna hánynunk a csípős paprikás krémtől.
Nemoszi erről a termékről nem tudott mondani semmit, mert a kezében darabjaira esett a szendvics, így inkább a szétszóródott salátalevelek és baconcafatok összegereblyézésével foglalta el magát.
Ízre: 5-ből 3 pont
Ár/érték: 5-ből 1 pont
4. Házias hasábburgonya, zöldfűszeres mártogatóval
A krumplival mindenki meg volt elégedve, a szósz viszont itt is sántított: tényleg nem értjük, a zöldfűszeres majonéz mitől hazai és mitől magyaros? „A héjában sült burgonyában sok kivetnivaló nem volt, a zöldfűszeres szósz szimpla majonéz, ettől függetlenül teljesen rendben van. Meglepő módon percekkel a vásárlás után is fogyasztható még” – mondta jeanpierre. „A szósznak annyi köze van a magyarokhoz, mint Budapestnek az Olimpiához” – kontrázott rá maze.
Meg kell jegyezni, még fél órával vásárlás után is fogyasztható volt a héjában krémesre sütött krumpli, bár hidegen már nem esett jól senkinek, így sok megmaradt belőle – a mekis krumpli bezzeg mindig eltűnik a tálcáról... A házias burgonya ára egyébként nem borzasztó, 490 forint egy adag, szósszal együtt.
Íz: 5-ből 4 pont
Ár/érték arány: 5-ből 3 pont
5. Somlói galuska: mazsola nélkül
A McDonald’s arra is gondolt, hogy legyen valami magyar a kínálatában, amivel le lehet nyomatni a fűszeres szendvicseket, és a kislángost: a somlói galuska mellett döntöttek. Az édesség nagy sikert aratott, bár ez esetben is enyhe túlzás 550 forintot kérni egy aprócska adagért. „Puha, kicsit műanyagízű csokis piskóta és a mekiben megszokott csokiöntet párosa, némi nagyon folyékony tejszínhabbal. Nem is rossz, sőt finom. Máshol sem könnyű jobbat kapni” – foglalja össze nemoszi, de a somlói Moanának sem okozott csalódást: „Lelkesen bekanalaztam volna az egészet, ha evés után lefeküdhettem volna egy órácskára aludni” – mondta.
Jeanpierre külön örült, hogy a mazsolát kihagyták a somlóiból, de a tejszínhab neki se tetszett. Mindenesetre az összes édesség elfogyott, ami már nagy előny ahhoz képest, hogy a 3 apró lángost 6 éhes ember sem volt hajlandó elpuszítatni.
Íz: 5-ből 4,5 pont
Ár/érték arány: 5-ből 2,7 pont
Az összkép: a kaja jó, de „a magyar lelket félreértették”
Úgy általában elmondható, hogy a mekis magyarkodás nem sült el rosszul, a retroburger kifejezetten jól hozza a talponálló-utánfutóburgerezők ízvilágát, a lángos rendesen eltömít, a somlói finom. Viszont az összes magyaros tétel rettentően felül van árazva, ezért aztán az ember maximum egyszer kísérletezik vele, aztán inkább a Magic Burgerben vesz féláron legalább olyan jó szendvicset, mint amit a McDonald’s kínál.
Nagy hiányosság, hogy hazai ízű retroüdítőkkel nem készült a multi, egy kis Meggy Márka vagy Traubisoda igazán feldobná a kínálatot, és össze lehetne állítani egy egész magyar strandmenüt. „Még egyszer rohadt élet, hogy nem vennék ilyet, mert nevetségesen drága. A magyaros ízeket így-úgy elcsípte a McDonald’s, a magyar lelket viszont fájdalmasan félreértette, mert minek vásárolná meg valaki ugyanazt 1050-ért, ha megkaphatja 350-ért is. Kérdés persze, hogy erre rájönnek-e az emberek, mindenestre kellemetlen lenne azzal szembesülni, hogy az agyafúrtságára olyan büszke magyar ilyen aljasul beleszalad egy gonosz multi csapdájába” – foglalja össze élményeinket jeanpierre. „Valahol szomorú, hogy egy egész marketing-makett-vegyészcsapat dolgozott azon, hogy megalkossa azt, amit mindenki úgyis részegen vásárol” – tette hozzá a tesztalany, aki még két órával a gyorsebéd után is mélykómában elmélkedett. Mint mindenki más, aki megevett legalább fél retroburgert.