Rossz méretek
A legalapvetőbb, mindennapos hiba a túl kicsi vagy túl nagy ruhaválasztás. Valóban nagyon hívogató a leárazott farmer/kosztüm/zakó, ami épp csak egy kicsit lötyög rajtunk, de bármennyire tetszik a vállfán, nem érdemes érte pénzt adni, mert a túl nagy holmikban olyan toprongyos benyomást keltünk, mintha nővérünk gardróbja szakadt volna ránk.
A túl kicsi ruha a másik hiba, még senki – tisztelet a kivételnek – nem fogyott bele a pár számmal kisebb nadrágba, amiben súlyfeleslegünkkel együtt és betét nélkül viszont tevepatánk van, és úgy szorít, hogy nem kapunk benne levegőt.
A méretezés a cipőkre is vonatkozik: ki ne csúszott volna már bele a hibába, hogy megvette az a hiperolcsó 37-es körömcipőt, ami csak fél számmal kisebb a lábánál? A túl kicsi, vagy túl nagy cipőben aztán csak sántikálni lehet, ami nem sokat dob megjelenésünkön.
Stílusok keverése, rossz stílusválasztás
Rengeteg példát látunk nap mint nap a stílusok keverésére: a nők egy része sportos ruháihoz kecses magassarkút vesz, vagy épp kosztümjét egészíti ki sportmárkás, nagyfeliratos edzőtáskával. Esetleg csak az alkalmat lövi be rosszul, és kisestélyiben indul reggel dolgozni/iskolába. Ide tartozik az extramagassarkú cipők viselete is: bármilyen szép is, munkába nem illik gólyalábakon érkezni, buliba is csak akkor, ha szépen tudunk járni benne.
Rossz szín- és mintapárosítás
Idén nyáron a csapból is a „color blocking” folyik, azaz arra buzdítanak a tervezők, hogy merőben eltérő színeket párosítsunk egymással, tehát a rossz színpárosítás idén igazi művészet lesz. Viszont a minták és anyagok keverésével nem árt vigyázni, a vastag pamutkardigán nem megy az átlátszóan vékony lennadrághoz, ahogy a kordgatyát is tegyük el nyáron, ne azzal hordjuk vékony pamutpólóinkat.
Bár az utcán kevés élénk színbe öltözött, munkába siető embert látunk reggelente, sok olyannal találkozunk, akik többféle nagymintás ruhadarabot vesznek fel egyszerre: a minták adagolásának csak az egyéni ízlés szab határt, akkor van baj, ha az ízlésünk engedi, hogy paradicsommadárként jelenjünk meg reggel a munkában. És nem számít trendinek idén sem, ha piros melltartónk pántja kilóg fehér pólónk alól.
Átlátszó anyagok és mély dekoltázsok
Bár elvileg idén az átlátszó nadrágok is divatosak, mi nem ajánlanánk senkinek, hogy bármi átlátszóban menjen munkába: persze ha rendesen aláöltözik, nincs baj a lenge blúzzal – az átlátszó nadrág vagy szoknya már kényesebb téma. A blúzokkal is általános probléma, hogy mit vegyünk alá: színben passzoló, vagy gyökeresen eltérő topot érdemes, bulizni mehetünk úgy is, hogy egy szál melltartó van átlátszó felsőnk alatt. Ugyanígy csak buliba javallott mély dekoltázzsal, miniszoknyában érkezni, akármilyen meleg van és akármilyen laza munkahelyünk dresscode-ja, a köldökig érő dekoltázs nem menő.
Nem a korunknak, súlyunknak megfelelő öltözködés
Egy bizonyos kor fölött akkor is le kell mondanunk bizonyos ruhadarabokról, ha alakunk megengedné, hogy viseljük őket: a Diet Chef felmérése szerint például (melyben maguk a nők szavazhatták meg, mit meddig ildomos hordani), 33 éves kor felett ciki a csőtop, 35 fölött a miniszoknya, 40 fölött az áttetsző blúz 47 fölött a térdcsizma – írja a Daily Mail.
Bár a britek előszeretettel öltöznek túl fiatalosan, jobb lenne, ha mi belátnánk, a fodros kisszoknya az ovisoknak való, a miniszoknya pedig a fiatal, jó alakú lányoknak. Merthogy öltözködéskor az alakunkat is figyelembe kell vennünk: pl. ha alacsonyak vagyunk, a trapéznadrág összenyom. Másik általános probléma, hogy az emberek nem az alkatuknak megfelelő ruhákat választják, és rossz testrészeikre helyezik a hangsúlyt: például egy rövid szoknyával vastag lábukra terelik a tekinteteket, vagy egy szűk pólóval hasi zsírpárnáikat domborítják ki. Ezek a bakik kis odafigyeléssel, helyes önképpel könnyen elkerülhetők.