A nők félénkek és sokat bénáznak, a férfiak túl agresszívek: soha véget nem érő vitába szállunk be a női vezetés felhozásával. Egy nőkre szakosodott autósiskola szerint a nőket máshogy kell oktatni mint a férfiakat, így könnyebben, gyorsabban és jobban megtanulhatnak vezetni. A totalcarosok szerint mindegy, hogyan tanítanak, csak a végeredmény legyen jó. Teszteltük a Smink&Drive módszert és körbekérdeztünk pár embert, hogy megtudjuk, mitől félnek a nők és miért türelmetlenek a férfiak a forgalomban.

Bár voltak előítéleteink a nőkre specializálódott autósiskolával szemben már csak módszere neve – „Smink&Drive” – és csajos szórólapja miatt is, rá kellett jönnünk, hogy szó sincs a nők lehülyézéséről, csak valamit ki kellett találni, hogy a félénk nők is megtanuljanak végre vezetni.

A nők ugyanis máshogy érzékelik a teret, mint a férfiak, nehezebben kezelik a jobb és bal fogalmát, és sokkal nagyobb szükségük van a pozitív visszajelzésekre, mint a férfiaknak. Ha ezek figyelembevételével tanítják őket vezetni, sokkal eredményesebben vizsgáznak, nem szoronganak a forgalomban és jól kezelik az autót – állítja a nőkre specializálódott iskola. Persze van, aki ezzel nem ért egyet.

Veszélyes helyzetek!

Nem diszkrimináció, pszichológia

„Voltak, akik már mondták, hogy ez diszkrimináció, hogy őket ez bántja, hogy nőként külön kezelik, ilyenkor hangsúlyozzuk ki, hogy nem rosszabbak a nők, nem ügyetlenebbek, mint a férfiak, hanem mások. És ha mások, hiszünk abban, hogy az oktatás során nekünk is máshogy kell viselkednünk” – mondta el Pető Attila, az iskola vezető szakoktatója. Egyébként akárhogy is nézzük, a nőknek szóló külön módszerénél sokkal szexistább a kötelező biztosítás, ahol 2012. január 1-ig nemek alapján szabják ki a díjakat.

A nők például jobban szoronganak az ismeretlen helyzetben, mint a férfiak, jól akarnak teljesíteni, félnek a kudarctól – ez a legnagyobb gátja annak, hogy könnyen és gyorsan tanuljanak vezetni. Amellett, hogy az autósiskola – javarészt férfi – oktatóit megtanítják a nőkkel együttműködni, pár segédeszköz is kerül a kocsiba, és kifejezetten nőknek szóló tankönyv is létezik.

Jogsit, de hogyan? 3 történet a jogsiszerzésről 3 nőtől

Pénzért

„20 évesen tanultam vezetni, kapásból mindenkit lefizettem, akkor ez 1999-ban 5000 forint volt, úgy kalkuláltam, hogy így is olcsóbb mint egy bukás. A végső vizsgán ez azt jelentette, hogy vezethettem ott, amit begyakoroltam a Rómain, ami igen kellemes, mivel amúgy egy emelkedős utcában laktam, ahol kézifékkel kellett volna kiállni. Ehhez jött hozzá, hogy az anyám mindig elsápadt, ha elkértem a kocsit, és legtöbbször oda sem adta. Csak párszor vezettem, de elég félelmetesnek találtam, főleg amikor sávot kellett váltani, egyszer lehúztam teljesen az oldalát” – mondja L.

Nagyon izgulva

„Negyvenéves, szemüveges, értelmiségi női vezető Trabanttal - kihagyhatatlan kombó! Merthogy vettem egy autót magamnak, bár jogsim nem volt. Teljesen logikus, nem? Nyugodt, türelmes oktatót választottam, szükség is volt rá. Diplomatikusan fogalmazva: magam sem értem, hogy nem ölt meg valamelyik órán. Borzalmas sofőr vagyok! A klasszikus para-királylány, aki persze még makacs is. Vettem egy csomó pótórát, nyilvánvaló volt, hogy az alapóraszám kevés lesz. A vizsga napján még valami gyógynövényes bogyót is bedobtam, annyira izgultam. Emlékszem, nagy mázlim volt - egy szintén türelmes, jóindulatú vizsgabiztost nyertem meg. Konkrétan el sem hittem, mikor elkérte a vizsgáztató a vizsgalapomat és balesetmentes közlekedést kívánt” – írta nekünk T.

Egy bukással meg törülközővel

„Én a kilencvenes évek végén, Szegeden szereztem jogsit. A rutinon megbuktam, de a forgalmi vizsgán elsőre átmentem. Most már 4 éve lejárt a jogosítványom, nem újíttattam meg, hát ennyire érdekel engem a vezetés. Amikor valaki mellett ülök, mindig úgy érzem, milyen jó lenne vezetni, de egyedül nem indulnék el most így hirtelen… egyébként óvatosan vezetek, mindiig mindenkit elengedek. Még annyi emlékem azért van az oktatómról, hogy mindig kellett törülközőt vinni magunkkal és azzal le kellett teríteni az ülést” – tudtuk meg K-tól.

Ha a nőknek ez kell...

A nők általános tulajdonsága a műszaki érzék bizonyos fokú hiánya, az iránytévesztés, a térérzékelési problémák és a tájékozódási hibák – tudtuk meg az iskola sajtótájékoztatóján. Az ezek által okozott vezetési hibákat különböző furcsának tűnő eszközökkel küszöbölik ki, például a jobb és baloldal megkülönböztetésében a szélvédő jobb és balfelére kötött piros és zöld (vagy bármilyen színes) szalag hivatott segíteni. Ha a kezdő vezető a kocsi orrát figyeli az út helyett, az oktató letakarja folpackkal a szélvédő alsó részét, így ösztökéli a tanulót arra, hogy az utat nézze.

Ilyen és ehhez hasonló technikákkal – és persze folyamatos dicsérettel – elérhető, hogy a nők is sikeresen vizsgázzanak a kötelező óraszám lejárása után, vagy már meglévő jogosítványuk mellé szerezzenek tudást. „Hetente három-négy olyan nő jelentkezik hozzánk, akinek van már jogosítványa, de nem mer vezetni. És itt nem a mesterfogások elmélyítéséről van szó, hanem azért gyakorolnak, mert nem bíznak saját magukban” – mondja az oktató.

Vezessen inkább hajót

Bár a nők fele annyi halálos balesetet okoznak, mint a férfiak (egy 2006-os, amerikai felmérés szerint), mégis általánosan elterjedt nézet, hogy rosszabbul vezetnek – megkérdeztük a Totalcar szerzőit, szerintük miért, illetve nekik mi a véleményük a speciális oktatásról. „A forgalomban nincsenek színes szalagok, sem kedves, dicsérő autósok. És dicsérettel még nem szedett fel rutint senki. A Mosolyzóna-féle tanfolyamoknak csak placebo-hatása van, el kell fogadni, hogy az oktatók szőrösszívű faszok, férfiakkal-nőkkel egyaránt, ha pedig bizonytalanok vagyunk magunkban, akkor ne üljünk autóba, senki nem kényszerít rá” – mondja Omm, aki szerint az oktatás színvonalával kéne úgy általában kezdeni valamit, az oktatónak pedig kéne legyen némi pedagógia érzéke. ”Akkor a nők 90 százaléka nem rettegne, a másik 10 pedig nem száguldana állat módjára (mint pl. anyám)”.

Ön szerint van értelme a nőket máshogy oktatni, mint a férfiakat?

„Omm-mal egyetértek annyiban, hogy legtöbbet az segítene, ha a pszichológiai-pedagógia instrumentumok ismerete és alkalmazása minimálkövetelmény lenne az autóvezetést oktatók számára. Pontosan ezért szerintem nem elvetélt ötlet a nőkre specializált autósiskola, célszerűen adaptált pedagógiai programmal és módszertannal. Felőlem legyenek akár piros és zöld szalagok az elején, ha ez segít - a tanfolyam vége felé azonban szalagok nélkül is mennie kell a jobb és a baloldal megkülönböztetésének. Ha nem megy, inkább hajót vezessen a tanuló - ott teljesen elfogadott a jobb és baloldal piros és zöld színnel való jelölése. A célhoz vezető út lehet kicsit hosszabb, lehet bársonyos mohával és színes szalagokkal díszített, de ha túl sokat babusgatják a delikvenst, ugyanúgy csodálkozni fog a forgalomban, mint a Waldorf-diák a nagybetűs Életben” – írja Gusztáv.

Vezető nő!

A forgalomban tényleg nincs empátia, főleg nem a T iránt

Gyakorlatban is kipróbáltuk, milyen a nőcentrikus oktatás. Egy hatalmas Fiatot választottunk, ami ráadásul dízel, csak hogy ne legyen könnyű dolgunk – hétköznapokon ugyanis kicsi, városi, benzines kocsit vezetünk. Az oktatóval a gazdaságos vezetést, a motorfék használatát gyakoroltuk, de a forgalom résztvevőinek hála, felrémlettek jogsi előtti emlékeink. A kocsi tetején lévő T betű, úgy tűnik, még a legártalmatlanabb autóst is megvadítja, ezért aztán a sokadik szabálytalanul kielőző autós után teljesen kétségbeestünk. Mindenesetre az oktató tényleg tudhat valamit a női lélekről, mert higgadtsága valamelyest oldotta feszültségünk, így csak egyszer fulladtunk le.

Ahogy a nők nagy része, mi is hajlamosak vagyunk bátortalankodni, túl lassan dönteni, a kezdeti félénkségen pedig a T betű csak ront. „A nagy T betű sajnos egyenesen vörös posztó. Igen, kiraktam az autóra, nem szégyellem, kezdő vagyok. Amint kiszúrják az autósok, balesetveszélyt is bevállalva próbálnak meg leelőzni. Mintha valami téves rögzülés lenne: T betű= menekülni, leelőzni, elé vágni” – számol be első élményeiről T, aki fél éve vezet balesetmentesen, és hisz a dicséret építő erejében.

A dicséret igenis hasznos

Ön szerint a nők rosszabbul vezetnek, mint a férfiak?

„Emlékszem, ha valamit jól csináltam és megdicsértek, szinte szárnyakat kaptam. Biztos vagyok benne, hogy az ordibálós-cseszegetős módszer nem jön be a többi nőnél sem. Friss jogsisként egyébként van annyi önkritikám, hogy ne játsszam az eszem az utakon. Meg aztán keserű csalódás volt felismerni: ha dízel autón tanulsz meg vezetni, benzinessel elindulni is alig tudsz majd. Persze a kudarcok miatt még óvatosabb lettem. Meg állítólag szinte beteges a megfelelési kényszerem. Hogy folyton mindenkire tekintettel szeretnék lenni. Mert "béna" vagyok. Egyedül még nem merek vezetni, jó, ha valaki ül mellettem, biztonságérzetet ad” – teszi hozzá T, aki azért néha hasznát is veszi a sztereotípiáknak, melyek a női sofőrök irányába a totalcarosok és az autózz blog tanúsága szerint tényleg megvannak: a „szőke nő” mosoly eddig minden szorult helyzetből kihúzta.

És ha van még ideje, esetleg nézze meg az alábbi zseniális jelenetsort az ideges vezetőoktatóról és butuska női tanítványáról Mike Leigh 2008-as, Happy Go Lucky (Hajrá boldogság) című filmjéből!