10 dolog, amitől megőrülünk az irodában

Talán ez a legnyilvánvalóbb konfliktusforrás, hisz mindig akkor kezdenek hangosan beszélgetni, poénkodni vagy veszekedni, mikor nekünk épp nagyon kéne figyelnünk, esetleg épp telefonálunk. „Amikor nekilendülök egy cikknek, tuti akkor jön oda valaki valami fontosat közölni. De attól is kivagyok, ha valaki direkt vihog, hogy felhívja magára a figyelmet. Szinte mindenhol, ahol eddig dolgoztam volt egy ilyen nő és rendszerint a férfi főnök láttán csinálták” – mondja egyik kollégánk, és tényleg, mindig akkor van hangzavar, ha épp egy amúgy is beszédhibás alannyal próbálunk telefonon interjúzni. Továbbra is csak azt tudjuk tanácsolni, maradjanak diszkrétek!

Mindenkinek a saját ügye, hogy az asztalán rend van-e, de vannak, akiket kiborít a káosz látványa is. Hát még ha a káosz átfolyik az ő asztalukra. Egyik munkatársunkat csak a „műalkotássá rendezett pizzamaradék” zavarja a papírhalmok tengerében, más viszont Domestossal és teljes asztallesöpréssel fenyegetőzik egy ideje. Ön hogy viseli az irodai rendetlenséget? A papír- és tollhalmokat, szétszórt kütyüket, szóróajándékokat, üres dobozokat, piszkos tányérokat legszívesebben kivágná az ablakon? Akkor adjon 10-est a rendetlenségnek!

Zavaró lehet, ha a mellettünk ülő személy egész nap kicsit dülöngél jobbra-balra, előre-hátra, vagy csak a fülében szóló zene ritmusára ingatja a fejét, esetleg dobog. Megpróbálhatjuk kivédeni zenehallgatással, meredt képernyőbámulással, de akkor is ottmarad szemünk sarkában a bosszantó kis mocorgás. Hiába kérjük meg az illetőt, a legtöbbször nem direkt csinálja, így amint újra belefeledkezik a munkába, máris újrakezdi a dolgot. Persze biztos van ennél idegesítőbb szokás is, jól gondolja meg, hány pontra értékeli ezt.

A kifinomult szaglásúakat csak két dolog tudja zavarni: a túl sok illatszer és a túl kevés. „Előző munkahelyemen az egyik nő parfümje már csípte a szemem. Most erre mit lehet mondani? Vele szemben ültem, de próbáltam minél több időt az asztalomtól távol tölteni” – írja egyik munkatársunk. Van, akit a dohányos munkatársak nikotinszaga, van, akit az irodai körömlakkozás zavar, pedig nőkkel teli irodában az sem ritka. Aztán ott a jó öreg lábszag, vagy az izzadságbűz, férfikollégáknál az előző esti kocsmázás alkoholszaga is érződhet időnként. Ezt is el kell tudni viselni. Vagy nem?

Az egyterű irodákban elég, ha egy ember rendel, és az asztalnál eszi meg, az egész irodát beteríti az ételszag. Ha nem rendel, marad a radiátoron melegített halkonzerv, ugye ilyenről is hallottunk már. Leggyilkosabb étel szagszempontból a fűszeres indiai kaja, vagy az instant kínai leves, de egy jó pörkölt is kellemetlenül beeszi magát a kollégák orrába. Ha ön sem bírja az ételszagot, és legszívesebben mindenkit lekényszerítene a menzára, hogy intézze ott az ebédjét, nyomjon egy 10-est!

...és egyéb nassolás. Nincs szaga, csak hangja, ahogy törik az ember mellett a napraforgómagot, nomeg kiválóan lehet vele szemetelni. Ha a többség rákattan a szotyizásra, nincs mit tenni, hallgatni kell, de van, aki szerint ez maximum focimeccsekre való hobbi, irodában szotyizni nem menő. Meg persze már nasi zacskójával sem illik zörögni, ugye? Ha ön szerint se, adjon rá 10 pontot!

Sok irodaházba nem engednek állatot, de van, ahol kisebb hobbilényeket szabad tartani, lásd Velvet-hörcsög. Ha nem szabad állatot tartani, az a baj, hisz milyen jól oldaná a feszültséget egy szőrös kedvenc (ráadásul a közösséget is építené), ha lehet tartani, akkor viszont az a baj. Mert büdös, mert etetni kell – na de kinek, és ki vegye a tápot? –, valakinek az asztalán kell tartani, és ki kell almozni. Az csak ráadás, hogy Vérhörcsög Till esténként tekeri a mókuskereket, ami nyikorog, és felettébb idegesítő. Napközben meg nem jön elő, akkor az az idegesítő. Ha önnek is vannak kellemetlen élményei irodai állattal, adjon maxpontot!

Visszatérő probléma a monitorbámulás: mármint amikor valaki más bámulja a mi monitorunkat, hátulról. Ettől csak azok szenvednek, akik mögött simán el lehet sétálni, ha pedig el lehet sétálni, arra is van hely, hogy megálljanak beszélgetni. És ha nem is direktbe az ember gépét bámulják, akkor is elég idegesítő, hogy ott diskurálnak mögötte. Ilyenkor jön a fészkelődés, a csetablakok bezárása, táblázatok megnyitása, egyéb falazás, de addig dolgozni úgysem lehet, amíg állnak az ember mögött. Vagy ön szerint lehet?

Kilences pontunk legalább annyira kapcsolódik a kollégák viselkedéséhez, mint előbbiek, bár ránézésre lehet, hogy nem tartozik ide: pedig ha nyolc órát ülünk egy olyan helyen, ahol nem tudunk kulturált körülmények között pisilni (se), akkor simán lehet, hogy kollégáink azon szokása zavar leginkább, hogy lepisilik a vécédeszkát, nem ismerik a vécékefét vagy hazaviszik a vécépapírt…

És végül, ami mindent visz: az a legidegesítőbb, aki nem bír elviselni semmit, zavarja, ha beszélgetnek mellette, zavarja, ha esznek, nevetnek, zenét hallgatnak, sőt, utálja a szerkesztőségi állatot is, ha van. Ha nincs, akkor is. „Beszólogatás a körömlakk miatt, beszólogatás a szotyi miatt, beszólogatás a büdös ebéd miatt, beszólogatás a hangoskodás miatt, beszólogatás a rendetlenség miatt, ez mind idegesítő” – írja munkatársunk, és valljuk be, igaza van. Ön szerint?