Kekszlopás, székcsere, tollrágás, telefonálás – és még sorolhatnánk olvasóink keserű tapasztalatait. Saját összeállításunkban a koszos vécé és az emberszag mindent vitt, de az olvasói levelek alapján úgy tűnik, a munkatársak képesek felülmúlni legextrémebb elképzeléseinket, és a legkülönbözőbb borzalmakkal mennek egymás agyára. Hogy melyik szokás a legrosszabb, szavazza meg ön!

1. Állandó zaj, főleg magántelefonálástól

Egy kevésbé különös, de annál elterjedtebb stresszforrással kezdjük: olvasóink regényeket írtak arról, milyen rossz mások telefonbeszélgetéseit hallgatni. Úgy tűnik, bár a koszos vécét sokkal magasabbra pontozták, mint a telefonálást, mégiscsak ez a legáltalánosabb idegesítő szokás. „A legrosszabb fajta a szerelmes gügyögés, cuppanó telefonpuszikkal kísérve, ezt követi a tinikorból éppen kinőtt lánykák barátnőkkel folytatott édibédi-kajcsi-ajcsi-üccsi-telcsi dumája” – írja Szeszi és még hosszan taglalja milyen beszélgetés idegesítő.

BP telekommunikációs cégnél dolgozik, egész nap hallgatja a telefonba duruzsolást, üvöltést, konferenciabeszélgetést, meg amit csak lehet: „Amikor hazamegyek, a párom sokszor fél óráig nem szól hozzám, hogy végre részesüljek a csend mentális gyógyító hatásában” – írja BP, aki kollégáival "legidegesítőbb csengőhang"-játékot is szokott játszani, ezzel mennek egymás idegeire, a játéknak nyertese nincs.

2. Lopás, potyázás, tarhálás

Szintén általános jelenség az irodai potyázás, és az egymás asztaláról való kajalopkodás. Szeszit például az akasztotta ki, hogy főnöke folyton cigit tarhált, Eszternek a kekszét eszik meg rendszeresen. „Nem nagy sztori ugyan, de volt főnökömnek kedves szokása volt, hogy bármerre járt az irodaházban, mindenhol belezabált mások asztalon lévő kajáiba, gyümölcsbe, nasiba, becsomagolt komplett tízóraiba, telefon miatt félbehagyott ebédbe, ropiba, otthon sütött süteménybe… Egy idő után mindenki a fiókból evett…” – írja Szeszi, aki közel sem viselt meg annyira a potyázás, mint Esztert a következő kategória, a széklopás.

3. Székcsere

Aki nagy irodában dolgozik, biztos tapasztalta már, hogy időnként reggel nem az a szék áll asztala mellett, amit este otthagyott. Vagy egyáltalán nincs is széke. Ilyenkor némi anyázás után leülünk egy kölcsönszékbe, vagy megkeressük jól bejáratott székünket. Egyszer-egyszer megoldható a helyzet, ha azonban minden nap székkereséssel indítunk, hamar besokallunk, pláne ha rigolyánk a háttámla pontos beállítása: „A legidegesítőbb, amikor az éjszakai műszak elcseréli a te gondosan beállított háttámlájú, kartámlájú és ülőmagasságú székedet (amivel te vagy 10 percet vacakoltál, hogy tökéletes legyen) és helyette egy teljesen gagyi, egyszerű széket találsz minden reggel az asztalodnál. Nem, a "ne vidd el a székemet" ráragasztott óriáscetli sem előzi meg a problémát” – írja Eszter. Ha önnek is van hasonló mániája, mint Eszternek a támla, szavazzon erre a kategóriára!

4. Fingás

A bélgáz-eregetés akkor a legkínosabb – mindkét félnek – ha csak ketten vannak az irodában, mint név nélküli levélírónk esetében. “A munkatársam rendszeresen befingik. Általában sunyiban, de van mikor nem úgy sikerül. Tépkedi az orrából a szőrt beszélgetés közben” – írja a panaszos röviden, de tömören.

József is hasonló problémával küzd, igaz, ott az elkövető kifejezetten büszke büdös fingjára: „Jókedélyű munkatársunk kedvenc szokása a lehető legbüdösebb gázok eregetése, egy olyan helyen, ami körbe van falazva, gyakorlatilag nincs levegőáramlás. Egyszer megkérdeztem, hogy mi ez a szag. Azonnal kaptunk egy körlevelet "Én fingottam. Jó büdös mi???" tartalommal” – írja József. Ehhez nem is tudunk mit hozzáfűzni, ha önt is érte hasonló atrocitás, szavazzon a fingásra!

5. Kosz és egyéb bűzök

Szintén névtelen olvasótól érkezett a levél, amelyben munkatársa személyes higiéniárára emel panaszt: “A számítógépén a jelszaván kívül van egy külső, fizikai védelem is, a billentyűzetén található kosz, ami emberi maradványokból meg ki tudja, miből áll össze, fekete és rendkívül vastag. A világos és a fekete billentyűzetén is ugyanolyan feltűnő. Néha nekiáll körömmel lekapargatni, akkor háborog a gyomrom” – írja valaki.

Hasonló helyzetben tengődtek a “Boldog emlékek őrzői”, akik szimplán Büdösnek hívtak, mert büdöset zabált, korpásodott, vakarózott és csak akkor cserélt pulóvert, ha megkeményedett az ujja: “Hajlamos volt márciustól novemberig hordani egyazon pulóvert, amit csak akkor cserélt le, ha már nagyon kemény volt a pulóver ujja, így kényelmetlen volt hordani… A haja igen korpás volt, amit úgy tisztított, hogy az iroda közepén leült egy székbe, előrehajolt, és két kézzel kisöpörte a darabokat a hajszálai közül… Minden reggel savanyú szájszag terjengett az irodában, onnan tudtuk, hogy már beért dolgozni”. Nem irigyeljük a levélírókat.

6. Akit maga az iroda zavar

Az irodaház is lehet idegesítő: mesterséges a páratartalom, a fény, a hőfök, nincs levegő, stb. BP-ék helyzetét még egy automata redőny is súlyosbítja. „Állítólag "automata" a redőnyzet, ami a meleg napokon a napsütésben nyitva van, borús napokon pedig csukva, nehogy természetes fénynél tudjunk dolgozni. Na jó, a redőnyzet esetén hatalmas előrelépés történt, ugyanis most már fix időpontokban nyitják-csukják őket, a nap állásától és a kinti fényviszonyoktól teljes mértékben függetlenül. Hát, ettől automata” – panaszkodik BP.

Fo pedig komoly fejtegetést kezd az egyterű irodák és a szellemi tevékenység kapcsolatáról. „Az egyterű irodában engem a legjobban az egyterű iroda dühít. Számomra érthetetlen, hogy tisztában vannak az egyterű irodának a szellemi munka hatékonyságára elkerülhetetlenül gyakorolt erősen negatív hatásával, de boldogan bevállalják ezt az erősen negatív hatást” – írja többek közt Fo. Talán ennyiből is érthető olvasónk üzenete, mindenesetre ha önt az egyterű iroda, mint olyan zavarja, adjon ennek pontot!

7. Trollkodás más gépén

A Facebookra más nevében posztoló, vagy kollégája anyjának pornóvideót emailező munkaerő biztos nagyon viccesnek érzi magát, amikor kihasználja, hogy valaki 5 percre őrizetlenül hagyta a gépét, a szenvedő fél már kevésbé. Józseféknél a jelenség elharapódzott, mivel közösek a gépek, szóval mindig mindent zárolni kell. „Nem egészen iroda az, ahol mi dolgozunk, de a lényeg, hogy a raktározáson többen vagyunk, mint amennyi gép és ülőhely van. Minden gépet kötelező jelleggel zárolni kell, ha felállsz és magára hagyod, mert előfordult, hogy az egész főnökség hivatalos volt a műszakvezető által szervezett "céges" swinger bulira, csak éppen a műszakvezető nem tudott róla...” – ezt nehéz lehetett kimagyarázni.

8. Tollrágás

Ezt nem érezzük általános problémának, de zavarónak zavaró lehet, ha valaki megrágja miden toll végét. Főleg, ha a főnök az. „Volt főnököm egy lapkiadó cégnél, aki a tollakat rágta, de nemcsak a saját termést, a mieinket is. Ez irodai állat kategória?” – kérdezi tl. Ha önök szerint igen, szavazzon arra, hogy a tollrágás a legidegesítőbb irodai szokás!

9. Orwell elképzelni se tudná

Melyik a legidegesítőbb a felsoroltak közül?

C.S.-éknél a monitorbámulást csúcsra fejlesztették, sőt, tulajdonképp mindent figyeltek. A legdurvább talán az, hogy ha a főnök felvette az otthoni telefont, azt hallotta, amit az irodában beszéltek. „Az egyik munkahelyemen az irodában minden monitor úgy volt elhelyezve a fal mellé, hogy mindenki ráláthatott. A nagyméretű helyiségben állandóan ment egy - lehetőleg politikai - tévéműsor, melyet a főnök hangosan kommentált. A főnök irodájából egy titkos ablak nyílt a műhelyre, a közös irodát üvegfal választotta el a termelő melósoktól. Ha valakit kiküldtek a városba, néha utána küldtek valakit, hogy megnézze, nem kóricál-e másfelé is. Az épületet a tulajdonos építette. Minden helyiségből át lehetett látni minimum egy másikba. Az étkezőben ücsörgött egy nyugdíjas rokon, aki bratyizott a melósokkal, de mindent beköpött a főnöknek. Semmin nem volt zár, senkinek nem volt zárható fiókja. Amikor a főnök gyereke (a szomszédban laktak) elszólta magát, hogy ha otthon felveszi a telefont, azt hallja, mit beszélnek az irodában, beadtam a felmondásomat” – írja C.S. Szerintünk ultradurva, és ön szerint?

10. Füstölőzés

A büdös emberek, büdös parfümök és büdös ételek sorába illeszkedik Laci panasza, akit a kolléganők füstölőzése kerget ki a világból. „Az én munkahelyemen van két nő, akik füstölőznek. Nem vagyunk ugyan egy légtérben, de olyan büdöset csinálnak az irodájukban, hogy az egész folyosón lehet érezni a szagát. Iszonyú idegesítő, gyomorforgató szaga van”. Egyetértünk, ráadásul a jó súlyos indiai füstölőktől az ember feje is megfájdul legkésőbb koradélutánra.

11. Közös IP cím

Valószínűleg keveseket érint Tibor problémája, de őt az zavarja a legjobban az irodában, hogy nem tud például arra sem szavazni, őt mi idegesíti legjobban az irodában: „Ha sok emberrel dolgozok egy helyen és valaki a kollégák közül már szavazott, de a közös IP vagy mittomén mi miatt én már nem tudok szavazni, és rögtön csak az átlagokat látom az megfelel 11. pontnak?” – kérdezi Tibor. Ha ön tud szavazni, szavazhat akár erre is!

Továbbra is várjuk a munkahelyi horrorsztorikat!

Ha nekünk egy emailben kipanaszkodja magát, a probléma nem fog megoldódni, de lehet, hogy jobban érzi majd magát utána. Próbálja ki!