Megtudtam, mivel sújt le Hujber Ferenc
Egy olvasói levél hívta fel figyelmünket a CrossFit-re, illetve annak világbajnokságára (CrossFit Games). Ennek nyomán került egy összeállítás a mindenféleképpen edzett férfiakról a Kockahas-blogba, ami a blog legolvasottabb posztja volt azon a héten. Maguk a magyar CrossFit-esek is megneszelték, hogy róluk van szó, és írtak is szerkesztőségünkbe, hogy menjünk el kipróbálni a dolgot, ha már egyszer írtunk róla. Ekkor hosszú csönd következett, de végül személyemben akadt olyan bátor velvetes, aki a nagy meleg ellenére bevállalt egy ilyen bő 2 órás edzést.
A belvárosból kifelé az edzőterembe menet - a Budapest Barbell mellett a CrossFit-nek Magyarországon otthont adó HITS GYM a XVII. kerületben található - volt időm utánaolvasni, hogy ezt a '90-es években kifejlesztett és az ezredforduló után elterjedt amerikai edzést már itthon is sokan felfedezték maguknak, hiszen fogyni vágyóktól, kezdőktől élsportolókig mindenkinek ajánlott, mivel mindenki azt csinálja, amire szüksége van. Ehhez a módszerhez folyamodtak például magyarországi amerikai focisok erőnlétük fejlesztéséért, hazai profi röplabdázók, bajnok küzdősportolók és bringások is kipróbálták már, de találtam egy fotót Hujber Ferencről is, aki CrossFit közben egy hatalmas gumiabroncsra sújt le a képen valamivel. Nem sokkal később már én is tudtam, hogy mivel: egy jókora vaskalapáccsal.
A 14-nél kevesebb beégés, a cél a 21
De persze maga az edzés nem rögtön a kalapálással kezdődött. A CrossFit-nek ugye az a lényege, hogy az ember minél több képességét fejlessze, mindezt funkcionálisan és személyre szabottan. Hogy nekem mire van szükségem, azt az edző, Csósza Richárd nem ránézésre állapította meg, hanem egy FMS (funkcionális mozgás-szűrés) nevű, 7 elemből álló felmérés-sorozattal. Minden gyakorlatra 3 pont jár, ezért 21 a maximum, és akinél 14 pont nem jön össze, ott gáz van. Mint megtudtam, 17-18 körüli eredmény már egész jónak számít. A beégésveszélyes helyzetben kellemes meglepetés volt, hogy a 7 gyakorlat közül úgy a felét kifejezetten könnyűnek találtam, viszont rögtön pánikba estem, ha valamelyik nem ment, pl. egy bizonyos hason fekvő helyzetből nem tudtam kinyomni magam fekvőtámaszba.
Próbáltam belesni az edző papírjába, ahova a pontjaimat jegyezte, vajon hánynál tarthatok? Lehet, hogy az FMS végén megköszönik a részvételemet és 14 pont híján az edzést nem is lehet majd folytatni? Amikor végül megkaptam a beosztásomat, megkönnyebbülhettem, mert jobb lett, mint számítottam: 18. Így egy kis extra adag önbizalommal vághattam neki magának a tulajdonképpeni edzésnek. Mint az edzőtől megtudtam, ezt a felmérést a személyre szabott edzést végző crossfitezőkön rendszeresen és külön kérésre bárkin elvégzik, és a pontszám növekedéséből lehet tudni, hogy jó úton halad-e az ember, vagy esetleg többet árt a mozgás, mint használ.
Ha a változatosság gyönyörködtet, akkor ez egy orgia volt
Masszázsnak is beillő szivacshengeres bemelegítéssel kezdtünk, és innentől egymást követték az olyan gyakorlatok, amiket leírni tovább tart(ana), mint (újra) megcsinálni. Az egyszerűbbek-közismertebbek között volt a nyugaton most roppant divatos ugrókötelezés, a gumiabroncs letámadása a fent már említett pörölykalapáccsal vagy mondjuk a súlyzókinyomás - igaz, hogy az utóbbit is hanyatt fekve, egy hatalmas labdára támaszkodva kellett abszolválni. "Itt érdekesebb, funkcionálisabb gyakorlatokat szoktunk csinálni, amiket máshol nem csinál az ember" - mondta később Csósza Richárd, amikor az edzés után kérdezgettem, - "kezdetben nem csináltatok senkivel sima fekve nyomást, mert azt egy hagyományos konditeremben is meg tudná csinálni."
Számomra szintén teljesen új dolog volt például a kettlebell, amit egy fogantyús gömbsúlyzónak kell elképzelni. Ha az ember megtanulja ezt úgy lengetni a két lába között, ahogy kell, akkor másnapra olyan izmait is érezni fogja, amikről addig nem is tudta, hogy léteznek. Valamiért különösen élveztem a szánhúzást, pedig a szán egy szimpla vaslap volt csak, amiket súlytárcsákkal pakoltak meg, hogy kinn az udvaron a rekkenő hőségben vonszoljam a földön oda-vissza, előre- és hátramenetben is. Különösen a combjaim voltak hálásak, hogy végre úgy istenigazából megdolgoztattam őket, pedig ez a gyakorlat az ismertető szerint komoly általános kondicionáló hatással bír.
A CrossFit legfőbb vonzereje a változatosság. Az ez alkalommal bő két órás edzés végén úgy láttam, hogy a teremben felhalmozott eszközöknek a felét sem próbáltam ki, pedig semmilyen gyakorlattal nem töltöttem tíz percnél többet. Csak címszavakban még néhány dolog, amiben részem volt az edzés közben: TRX szuszpenziós tréning, ropeworkout (kötélgyakorlatok), gumiszalag, fizio-labda. És néhány dolog, ami az első edzésből kimaradt, pedig lehetőség lett volna rá: farizom-hátsócomb edző pad, kötélmászás, létramászás (függeszkedve természetesen), olimpiai súlyemelés, majomlétra. Mint megtudtam, a CrossFit.com-on minden nap publikálják a nap gyakorlatsorát “Workout of the Day” (WOD) címmel, hogy az ezt követők minden áldott nap másféleképpen dolgoztathassák meg izmaikat.
Erőnlét-menedzsment
Nem véletlen, hogy a dolgozás szó előkerült ebben a cikkben, az edzés közben is rengetegszer elhangzott, olyan szavak mellett, mint munka, funkcionalitás vagy teljesítmény. Le se tagadhatnák, hogy a CrossFit amerikai találmány, hiszen ugyanolyan teljesítmény-orientált, mint egy amerikai topmenedzser. Ide ne az jöjjön, aki pusztán a szórakozást vagy a keleti filozófiákat keresi a mozgásban, az meg pláne ne, aki kikapcsolódni vagy lötyögni szeretne (eleve csak edzői felügyelettel van itt lehetőség a részvételre). Ehhez az edzéshez olyan szlogenek tartoznak, mint például "az eredményekben rejlik a boldogság".
Az első edzés eredménye az én esetemben egy olyan jóleső, de szinte minden porcikámban érezhető izomláz volt másnapra, amilyet elég régen éreztem utoljára. Ez az a fájdalom, amitől az ember úgy érzi, hogy tényleg csinált valamit.