A múlt hétvégén megjelent, a költözködés előnyeit és hátrányait soroló cikkünkre jónéhány olvasói levél érkezett, ráadásul szerkesztőségünkből is megírták többen, hogy náluk mi sült el rosszul a lakásváltás során. Az így összegyűlt sztorimennyiség javát, hét történetet tárunk most olvasóink elé annak illusztrálására, hogy a költözés milyen sokféle problémát és bosszúságot tud okozni. Ha ön már költözött, valószínűleg különös érdeklődéssel olvassa majd, hogy mások mit rontottak el a művelet közben, ha viszont még nem, akkor meg főként hasznos lesz a következő néhány bekezdés, hiszen ha egyszer arra kerül majd a sor, tudni fogja, milyen típushibákat kell majd kerülnie.

Dobozok, dobozok és dobozok

A költözés alapvetően dobozolásból és kipakolásból áll, de ez az egyszerűnek tűnő művelet rengeteg csapdát rejteget. Nefelejcs a következőt mesélte a bepakolás buktatóiról: „Én voltam olyan hülye, hogy a kidobandó dolgokat ugyanolyan színű zacskóba gyűjtöttem, mint a nem kidobandó cuccokat, így aztán csodálkoztam, hogy az új lakásba két zsák szemetet is sikerült elhoznom, míg két zsák gyerekruha a kukába került még a kiköltözéskor”.

Janinak külföldre költözéskor gyűlt meg a baja a dobozokkal. „Nem autóval mentem ki, hanem repülővel, ahova ugye csak egy bizonyos mennyiségű holmit lehet felvinni. Gondoltam, a maradékot feladom csomagban postán. Össze is jött egy szép, 25 kilós csomag, amire a Keletiben a Nagypostán rögtön azt mondták, hogy szedjem szét ketté, mert így nehezebb a legfelsőbb határnál. Ehhez készségesen adtak is plusz dobozt, így kettő darab, hajszálra ugyanolyan nehéz csomagot adtam fel ugyanarra a címre. Két hét múlva az egyik megérkezett a célországba, a másiknak viszont se híre, se hamva.

Ez novemberben volt, utánaérdeklődtem az eltűnésnek a Magyar Postánál, semmi. Az eltűnt dobozban csak ruhák voltak, nem különösebben értékesek, de az bosszantó volt, hogy véletlenül pont az összes pizsamám az eltűnt dobozban volt. Így aztán karácsonyra pizsamát kértem és kaptam mindenkitől, jól kistafíroztak. Ezek után januárban egyszer csak szólt a Posta, hogy meglett a csomagom, átvehetem a Keletiben. Mivel külföldön éltem akkor már, erre csak hónapokkal később kerülhetett sor, de sor került rá, úgyhogy nem olyan tragikus a sztori vége, mert a csomag feladásának a díját is szó nélkül visszafizették, ráadásul most annyira sok pizsamám van, hogy az szerintem rekord.”

Vörös Szonja álnéven bemutatkozó olvasónk azonban saját maga kavart el valamit az egyik költözése alkalmával. „Egy vasárnap alatt letudtam az összes cuccom áthordását, hazafelé még vettem egy üveg bort, gondoltam, tojok mindenre, számítógép összerakva, én ugyan nem pakolok semmit, hanem megszabadítom az üveget a tartalmától, és jól elsiratom az előző életem a dobozaim között. Igen ám, de a bornyitó sehol nem volt. Annyi emlékem volt csupán, hogy 'valamelyik dobozba' egy utolsó pillanatban lazán bedobtam. Széttúrtam az összes dobozt, nem lett meg. Már este 10 volt, felhívtam tesómat, milyen alternatív eszközökkel lehetne kinyitni a palackot. A fakanál már előkerült a nagy szétpakolásban, de ahhoz meg nem voltam jó erőben, hogy betoljam vele a dugót, és sehogy nem bírtam megoldani a feladatot – elmaradt a jóleső elégedettség-érzés. Később egyébként meglett a dugóhúzó, de elajándékoztam az exemnek, egyrészt mert elkérte, másrészt húgomtól másnap kaptam egyet ajándékba.”

Mellesleg Vörös Szonja többször is költözött, és tapasztalatai szerint már önmagában a dobozszerzés is hatalmas kihívás. „Nagyonnagyonnagyon nehéz dolog megfelelő mennyiségű és méretű dobozt szerezni a költözködéshez. A közértek már régesrég nem adják oda, nem tudom, mit csinálnak velük, de nem adják oda. Nekem szerencsém volt, nagy cégnél dolgozom, ahol az IT-s srác az összes műszaki cucc dobozát gyűjtögeti, onnan bőven tudtam kölcsönkérni, és később visszaadni, hogy más is egyszerűbben tudjon költözködni. 'Hullazsákból' célszerűbb a kétszer drágábbat megvenni, azok jó esetben ki is bírják a költözést. És soha többé nem költöztetem a könyveim, inkább eladom őket, vagy leadom egy könyvtárba. A legrohadtabb dolog a sok kicsi, és még így is dögnehéz doboz.”

Régebben minden jobb volt - a lakás is

A költözésben Andris szerint az is egy rossz dolog, hogy az ember mindig úgy érzi utána, hogy az előző helyen jobb volt. „Előjönnek az új lakás rejtett hibái (nem férsz el, nem süt be a nap, beázol, hangos a szomszéd, pocsék a környék), plusz van mindig pár dolog, ami az új lakásból hiányzik, és a régiben de tök jó volt. Persze ez csalóka, mert dehogy volt jó összességében (mert nem fértél el, nem sütött be a nap, beáztál, hangos volt a szomszéd, pocsék volt a környék), de az érzéseidet megszépíti a nosztalgia és a költözéssel járó egyéb nyavalya.”

Ez a témakör Vörös Szonja már említett levelében is felmerül. Ő egy kész listát küldött arról, hogy mi tud kiderülni az új lakásról beköltözés után. „Elég meghökkentő dolgok szoktak kiderülni, főleg a technikai részről. A legfontosabb konnektorok valamiért sosem működnek, vagy elég rapszodikusan. A lefolyó fullosan eldugult. Szivárog a WC. Vagy kiderül, hogy diliflepnis a szomszédod. Vagy osztatlan közös telkeknél nincs letisztázva, ki hova merre hány lépést, illetve ha mégis megbeszéltétek, kiderül, hogy a szomszéd tojik rá, mert „ő régebb óta lakik ott".

Amikor saját lakásba költöztünk, és felszedtük a ronda laminált parkettát az egyik szobában, alóla előkerült egy rakás grafika, a küszöb alól meg rengeteg ilyen falapocska, amivel a dokinéni nézegette a torkunkat gyerekkorunkban. Valószínűleg azért volt ott, hogy kitömje a lebegő küszöb alatti részt. A párhuzamos a legritkább esetben az, a merőleges szintén nem létező fogalom. A legdurvább az az albérlet volt, ahol semmit, de semmit nem tudtunk a falba-falra rögzíteni, mert már fúrásnál szétmállott a lyuk, és hatalmas kráterként tátongott, s mondjuk azért jó lett volna a négyméteres belmagasság csupasz falait feldobni ezzel-azzal, de még a szög is kiesett belőle.”

Költözni tudni kell

Dunkelheit soraiból ezzel szemben azt tudjuk meg, hogy elővigyázatos költözésszervezéssel a legkeményebb környéken is be tudjuk biztosítani magunkat. Csak megfelelő ismerősök kellenek hozzá. „Amikor a nyolcadik kerület egyik legveszélyesebb utcájába költöztem, akkor néhány tagbaszakadt, szőrös rockzenész-barátomat kértem fel, hogy segítsenek. Vettem két liter Jägermeistert, az egyiket költözés előtt, a másikat költözés közben ittuk meg, december volt (karácsony és szilveszter között), este kilenc-tíz körül kezdtünk neki az egésznek. Több tucatnyi nagy doboz könyvem van, a negyedikre költöztem, nincs lift, innentől elképzelhető, hogy hogy nézett ki, ahogy a budapesti Brooklynban csúnya és részeg emberek a negyedikre hórukkolnak több mázsa cuccot üvöltve, káromkodva, stb. Újdonsült szomszédaim nagyon sokáig nem mertek hozzám szólni.”

És végül ne feledkezzünk meg Biostar leveléről, aki a költözésnek egy olyan kétségtelen hátrányára figyelmeztetett bennünket, ami a múlt heti cikkből valóban szégyen, hogy kimaradt. „300 helyre kell bevezetni a címváltozást. Nem Svédország ez, hogy a központi lakcímnyilvántartóval legyen összekötve a bank, biztosító, mindenki. A 300-ból 24 nem vezeti át, 32-t én felejtek el. Még öt év után is gondokat okoz.”

És ez még mind semmi!

Ha az ön költözésénél ezeknél hajmeresztőbb jelenetekre is sor került, kérjük, írja meg a sztorit erre az e-mail címre. Nagyon szívesen összeállítunk ugyanis még egy ilyen cikket, amennyiben kiderül, hogy a költözés a néha még a fentieknél nagyobb kalamajkákkal is tud járni.