horoszkóp

Használt koton a liszt mellett - még 7 költözős horrorsztori

2012.02.19. 09:19
Egy összeállítást már közöltünk költözős horrorsztorikból, azóta szép lassan érkeztek még emailek, ezért most közöljük a második ilyen összeállítást. A levélírók beszámolóit olvasgatva úgy tűnik, szinte lehetetlen megúszni egy költözést incidens nélkül, akár maga pakol az ember, akár költöztetőket hív. A legtöbben dolgok eltűnéséről számoltak be, a legmegdöbbentőbb sztoriban viszont éppen, hogy valamit hozzátettek a küldeményhez. Ezzel a történettel kezdjük.

Felháborítóan gusztustalan meglepetés

Egy női levélírónk, aki Bedeco névvel írta alá üzenetét, képet is csatolt a sztorihoz. A lényeg a cikk címe és a fotó alapján már sejthető, nézzük, hogy mi is történt egészen pontosan: „Most költöztünk új lakásba, és költöztetőket fizettünk a rengeteg cuccunk csomagolásáért, dobozolásáért, raktározásáért és szállításáért. Most sajnos egy magyar céget (külföldre történő költözéseimkor profi multik csinálták ugyanezt, fantasztikus munkával) bíztunk meg, hogy spóroljunk egy kicsit, valószínűleg rossz döntés volt.

Az még hagyján, hogy zsidóztak (minősítve a környéket, ahová költöztünk), és vicceskedni akaró, de pikáns megjegyzéseket tettek rám folyamatosan, de amikor elkezdtem kipakolni a dobozokat, felháborítóan gusztustalan meglepetés várt. Épp a konyhai élelmiszereket és fűszereket rejtő dobozt pakoltam ki, amikor a liszt mellett, a doboz alján használt óvszert találtam. Azt, gondolom, mondani sem kell, hogy nem a miénk volt, és mivel nem mi csomagoltunk, csak bizonyos emberek tehették oda. Biztos nagyon jó poénnak szánták, én már kevésbé voltam lelkes. Amikor felhívtam a költöztető cég vezetőjét, ő persze mindent tagadott, és bár valamit dünnyögött az orra alá, nem törte magát a megbocsátásomért.”

Egy öreg mama felkapott egy vasalódeszkát

Mindössze D. aláírással levelet küldő olvasónk nem a saját költözéséről írt, szerencséjére. „Budapesten dolgozom egy irodában, és dolgozott itt egy dán fiú, akinek a barátnője az orvosira járt, és a fiú is ideköltözött vele Budapestre. A lánynak végül nem tetszett az orvosi, és úgy döntöttek, hogy egy év után hazaköltöznek. Jött is a dán apuka kisbusszal egyenesen Dániából. Csak arra nem számítottak, hogy Magyarországon vannak. Ugyanis miután már mindent bepakoltak a kisbuszba, TV-t, számítógépet, stb., a két fiatal egész életét, felszaladtak még valamiért a lakásba. Mire visszajöttek, hogy indulnak haza, az összes cucc eltűnt buszostul. Ismét jó hírünket vitte valaki külföldre.”

Krisztián rövid leveléből is az a tanulság, hogy nagyon kell vigyázni, miközben kipakolunk a régi lakásból. „Békásmegyeri panelből költöztettem el az akkor még barátnőmet, és a bepakolásra váró cuccok közül egyszer csak egy öreg mama felkapott egy vasalódeszkát, majd elinalt vele. Nem mentem utána, gondoltam, legyenek boldogok.”

Frengiéktől is loptak már költözés közben, ő ezt a sztorit írta meg nekünk: „ egy dunántúli faluból Miskolcra [költözéskor] a bepakolt vasúti kocsit feltörték, és vittek amit tudtak. Nem tudom mihez kezdtek a takarítógéppel az alkatrészei nélkül, a gyerekek legójával, tévével. Fizetett a MÁV, de nem sokat, még később is hiányzott egy és más, amire nem emlékeztem. De az összes szerszám azonnal kellett volna, mert egyetlen csavarhúzónk sem maradt.”

Hengerfej és éjjeliszekrény

Frengi még két további epizódról számol be, azzal a tanáccsal, ami talán a kotonos sztori ellenére is megszívlelendő: érdemes költöztetőcéget megbízni. „A bepakolt kamion után mentünk autóval, a maradék cuccal meg a kutyával, Miskolcról egy nógrádi faluba, amikor menet közben elszállt a hűtés, később kiderült, hogy hengerfejes az autó. Vontatást kértünk, a kamion már ott várt ránk, hogy kipakoljuk, az autót egyenesen a szerelőhöz vittük. A holmit csak bepakoltuk, mert a ház még nem volt kifizetve. Busszal mentünk tovább Érdre, majd onnan már a megjavított autóval pár hét múlva egy rákoshegyi albérletbe.

Fotó: Caro / Hechtenberg

Csak tavasszal költöztünk ki végleg a házba, én csak épp behajigáltam a holmit, mert másnap ment a gépem Dortmundba. A rákoshegyi költözésnél már szerencsére nem közreműködtem, a maradék holmi egy tranzittal eljött, plusz autó és kutya.

Egy jó tanács: érdemes profikra bízni a költözést, azok tudnak pakolni, van hozzá mindenük, dobozt is adnak. Amivel többe kerül bőven megtérül azon hogy nem megy tönkre a holmi, garantáltan minden befér.”

És ezek után még egy figyelmeztetés azzal kapcsolatban, hogy mi mindenre kell figyelni a bepakoláskor. „A legfontosabb dolgokat egy kézitáskába kell pakolni és azt mindig szemmel tartani, hogy ne járjatok úgy, hogy már a lezárt konténerből bányásztam elő az éjjeliszekrényt, hogy annak a leragasztott fiókjából kivegyem a család összes készpénzét, beleértve ebbe a fuvarosok munkadíját is.”

Totális csőd

Aki külföldre költözik, azt is választhatja, hogy autózás helyett repülővel megy, miután a holmiját feladta. Az alábbi történetet Koritól kaptuk, aki Madridba költözött most a hónap elején, és a Spanair egyik járatára volt jegye. Szerencséje, hogy nem a Malévval akart menni - ha ön most ezt gondolta, meg fog lepődni.

„Az új munkahelyemen február elsejével kellett kint kezdenem, úgy tudtam csak megszervezni a dolgokat, hogy csak előző nap érkezem meg Madridba, január 31-én. Bútort nem nagyon vittem, hanem amit tudtam, eladtam-elajándékoztam, csak a többit adtam fel egy költöztetőcéggel, méregdrágán. Az utolsó éjszakára készültünk otthon a barátommal az üres lakásban, amikor egyszercsak telefonál apukám, hogy nem Spanairrel akartam-e menni. Mondtam, hogy de, amire ő azt mondta, hogy akkor menjek fel az internetre, mert csődbe ment a cég.

Másnap indultam volna, ez a Malév csődje előtt pár nappal volt egyébként. Az ezután következő egy órát nem kívánom senkinek, szívroham, infarktus, idegzsába, stb., mindketten rohangáltunk fel-alá a barátommal, mint a mérgezett egér, kattintgattunk, telefonálgattunk párhuzamosan. Aztán ahhoz képest, hogy mennyire bepánikoltam, végül viszonylag könnyen megoldódott a dolog, mert kiderült, hogy egy másik légitársaság ajánl kedvezményes jegyet azoknak, akik hoppon maradtak, és bár ötvenezer forintom bánta, de legalább aznap mentem, amikor kellett volna, és nem volt semmi további probléma.”

És ez még mind semmi!

Ha az ön költözésénél ezeknél hajmeresztőbb jelenetekre is sor került, kérjük, írja meg a sztorit erre az e-mail címre! Várjuk továbbra is a költözős sztorikat, hogy kiderüljön, a téma valóban kimeríthetetlen-e.