10 ok, amiért egyszerre felszabadító és lehangoló egyedül lakni

1. Szabadság

A fő érv a különköltözés mellett a szabadság. Senki nem szól bele, semmivel nem zavarunk semmit, aki egyedül lakik, annak mindent lehet. Akiket megkérdeztünk, olyan előnyöket soroltak első sorban, mint például „nem vitatkozik senki, hogy miért a kanapén zabálok”, „azt vihetek haza, akit akarok”, „felszabadító érzés a családtól külön költözni” vagy „ha akarom, biciklizek hajnalban egyet, ha akarom, leiszom magam a sárga földig, ha akarom, reggel 7-ig bulizom, az sem para, ha büdös-piás-cigis szaggal fekszem le aludni, és ha részegen széjjelhajigálom a ruháimat”.

A 22 éves Ádám így foglalta össze, hogy miért örül annak, hogy nem lakik vele senki: „egyedül élni a világ legjobb dolga. Bármilyen jó arccal él együtt az ember, egyszerűen nem lehet megúszni a kötelező felesleges beszélgetéseket olyan, amúgy tök érdektelen dolgokról, hogy milyen volt a munka/isi, mit fog csinálni hétvégén, mit csinált tegnap este. Az érzés, amikor az ember hazamegy nyilvános helyről, ahol sok emberrel beszélgetett, és ő kapcsolhatja fel a villanyt azzal a tudattal, hogy úgysincs ott senki, akit zavarna, és még akár elkezdhet olajban sütni az éjszaka közepén is, na az megfizethetetlen.”

2. Kényelem

A szabadsággal szorosan összefügg a kényelem kérdése. Akármennyire is szeretjük azokat, akikkel együtt élünk, hacsak nem egy palota áll a család rendelkezésére, elkerülhetetlen, hogy néha útban legyen a másik. Edina (23) így emlékszik vissza lakótársai érkezése előtti korszakra: „én osztottam be az időmet, akkor mentem a fürdőbe és addig maradtam, ameddig csak akartam, a hütő is csak az enyém volt”.

3. Önállóság

Persze olyan szempontból nem kényelmesebb egyedül lakni, hogy ilyenkor az ember kénytelen mindent magának megcsinálni a főzéstől a házimunkán keresztül a barkácsolásig. Ez azonban annyiban egyáltalán nem baj, hogy önállóságra nevel. A 28 éves Niki úgy emlékszik vissza, hogy csak különköltözése után tanult meg rengeteg dolgot, ami a felnőtt élethez kell. „Az ember tök sok mindent megtanul, nő az önbecsülése, és be tudja lőni a saját határait, mint pl. nem szerelünk egyedül kirántott konnektort (nem örül a ház a lecsapott biztosítéknak, a család meg annak, ha meghalsz), de simán felrakunk egyedül csempét. Ezek mind a felnőtté válás részei.”

4. Lakberendezési teljhatalom

Két ember ízlése sosem egyezik meg teljesen, hát még több emberé. Így aztán a többszemélyes háztartásokban a lakberendezés mindig kényszerű kompromisszumok eredménye. A 19 éves Peti arra figyelmeztetett minket, hogy ezt a problémát is megoldja a különköltözés: „az egyedüllakás előnyei, hogy minden tárolóegység, szekrény, polc a tied, és a lakberendezésben is teljhatalmad van”. Kinek mi a kedvence, nagymellű, szopós szájú nők vagy rózsaszín párnára hímzett kiscicák - aki a maga ura, az annyit rakhat ki belőlük a lakásban, amennyit akar.

5. Nyugalom

Gábor 35 éves, és még soha nem lakott huzamosabb ideig teljesen egyedül. Egy ideig azonban testvérével élt közös albérletben, aki azonban gyakran kimaradt éjszakára vagy utazott el hetente. Gábor azt mondja, az egyedüllétben az a legjobb, hogy az ember jobban ki tud kapcsolódni. „Jobban alszom, ha nincs a szomszéd szobában gyüszmékelés, ha reggel senki nem kel fel nálam korábban, ha este senki nem motoszkál azután is, hogy én már aludnék. Bármikor be lehet iktatni egy délutáni alvást is, nem fog szólni a szomszéd szobában a hifi vagy a tévé. Főleg aki gyerekekkel lakik együtt, tudja jól, hogy micsoda áldás tud lenni a csönd.”

6. Magány

És akkor most nézzük az egyedüllét hátrányait, mert ugye az élet külön lakásban sem fenékig tejfel. A legkézenfekvőbb hátulütője a dolognak az egyedüllét maga. Anikó, aki 26 éves, a következőket mondta: „iszonyúan rossz az üresség, hogy nincs egy olyan bögre az asztalon, amit nem én hagytam ott, hogy nincs kire rámosolyogni a film közben. Volt, hogy véletlenül két bögre kakaót csináltam, és csak már amikor a kezemben tartottam - vittem volna valakinek - akkor esett le, hogy baromira egyedül élek.” De Anikó helyett akár a Bibliából is idézhettünk volna, az Úristen ugyebár már az Édenben megmondja, hogy „nem jó az embernek egyedül lennie”.

Különösen fájó tud lenni az egyedüllét az étkezésekkor, hiszen családi körben minden étkezés egy kis ünnep. Magányosan enni azonban kevésbé vidám dolog. „Szar egyedül vacsorázni, és szar egyedül meginni a reggeli kávét” - foglalta össze lakonikusan a témát a 25 éves Máté. Ehhez Éva, aki 33 éves, azt is hozzáteszi, hogy már önmagában a főzés is problémásabb és gazdaságtalanabb egy személyre: „aki nagy családból jön, az nagyon nehezen szokja meg, hogy egy emberre vásároljon/főzzön. Sőt, a főzős rész a mai napig nem megy.” Egy egyszemélyes háztartásban vagy lehetetlenül kis porciókat kell főzni mindenből, vagy több napon át mindig ugyanaz a vacsi, amíg a normális adag főzelék vagy sült hús el nem fogy.

7. Eligénytelenedés

Ha a lakásban ott lakik még valaki, az egy kontrollként is működik arra, hogy az ember nagyjából a normalitás határai között maradjon. Egyedül azonban viszonylag könnyű kicsúszni ezen határok közül. Van, aki elkezd folyamatosan magában beszélni, más befogad húsz macskát, megint más befőttesüvegekben kezdi el tárolni a vizeletét. Vagy egyszerűen csak keveset takarít, mint például a nemrég egyedülállóvá vált Noémi (22). „Egyáltalán nem takarítok annyit, mint kapcsolatban. Feleannyit sem. Igaz, egy ember kisebb kupit csinál, mint kettő, de én nem akadok ki azon, hogy nincs elmosogatva két napja. Akkor takarítok sokat, ha vendégek jönnek, akkor azért kiteszek magamért - bár az is előfordult, hogy nem volt időm például felmosni, és áthúzni a kanapén az ágytakarót, és a barátaim besegítettek.”

8. Félelem

Egy másik ember jelenléte biztonságot nyújt, egyedül az ember hajlamosabb a félelemre, a férfiak is, bár ők ritkán ismerik be. A szintén 22 éves Adrienn azonban bevallotta: „én nagyon félős voltam, kb. 5 hét volt, hogy eljutottam odáig, hogy na jó, aki belép ide, az meghal, nehogy már én parázzak”. Más nem ilyen szerencsés, a 20 éves Kírának például nem volt elég 5 hét: „mindig, minden este parázok elalvás előtt, így minden zárat duplán zárok, csekkolom a riasztót, megnézem a gardróbszobát, érhet-e meglepetés, és igen, van, hogy az ágy alá is benézek - de ez szerintem valamelyik szemét horrorfilmnek köszönhető. Amióta be akartak törni hozzám, egy üres, 2 literes vizesflakont teszek a bejárat elé, ha esetleg valaki bejönne, azonnal felébredjek a zajra - messze van a bejárat a hálótól, még pont van időm hívni a rendőrséget.”

9. Betegség=halál

Betegnek lenni borzasztó, és ha az embernek ott van egy ápolásra kész vagy legalább rávehető személy, az sem feltétlenül jelent nagy könnyebbséget. De az mindenképpen igaz, hogy az egyedül lakók jobban szenvednek, ha annyira lebetegszenek, hogy képtelenné válnak arra, hogy felkeljenek az ágyból - így még gyógyszerért sem tudnak maguk lemenni, nincs, aki teát főzzön, levigye a kutyát sétálni, kicserélje az összeizzadt ágyneműt, stb. Alexa (22) így emlékszik vissza első egyedül átvészelt betegségére: „mindig jönnek a barátnők, hoznak levest, gyógyszert is ha kell, de nyilván nem ugyanaz”, mintha az embert édesanyja vagy szerelme ápolná folyamatosan.

10. Drágaság

A végéről pedig ne hiányozzon a dolog anyagi oldala: az egyedül lakásnál sokkal gazdaságosabb osztozkodni, hiszen kevesebb lakbér és rezsi jut egy személyre. Egyedül lakni drága, vagy legalábbis drágább, mint összeköltözni. Sokan éppen emiatt maradnak ott a családi fészekben: aki nem engedheti meg magának, azt hiába vonzzák az egyedül lakás előnyei, nem fog tudni elköltözni.