Hétfőn bejelentette a Dior, hogy a zsidózó John Galliano után Raf Simons, a visszafogottságáról híres belga tervező lesz a divatház kreatív igazgatója. Simons első Dior kollekciója júliusra készül el, a párizsi téli haute couture bemutatókra – írja a nytimes.com.
A Dior vezetője, az LVMH cégcsoport vezetője, Bernard Arnault egy éves tárgyalássorozat után egyezett meg Simonsszal. „Amikor először hallottam a Dior pozícióról, azt gondoltam: ez csodás” – mondta a tervező egy interjúban. Az esélyesek között volt még Marc Jacobs, a Louis Vuitton üdvöskéje, és Alber Elbaz, a Lanvin tervezője, aki nem fogadta el az ajánlatot. A divatház a jelek szerint nehezen talált vezetőt tervezőt magának, míg októberben el nem kezdtek tárgyalni Simonsszal, aki a Jil Sandernél dolgozott egész mostanáig, és leginkább letisztult, utcai viselésre tökéletesen alkalmas szettjeiről volt ismert.
Raf Simons utolsó Jil Sander kollekciója, 2012-13 ősz-tél
Honnan jön a Dior?
A II. világháború utáni, lepusztított Európában kezdte meg a munkát Christian Dior, aki a New Look-kal azonnal felbolygatta a divatipart. A vékony derekat hangsúlyozó, A-vonalú szoknyákkal, szűk felsőrészekkel, kis kalapokkal, drága anyagokkal a Dior egyszerre volt bátor újító és visszafogottan elegáns. 1957-ben, Christian Dior halálával Yves Saint Laurent vette át a munkát, aki akkoriban túl rebellisnek számított a visszafogott márka élén, ezért aztán megkapta a vezetést Marc Bohan, majd 1989-ben Gianfranco Ferré.
1996-ban Arnault, a márka többségi tulajdonosa Ferré helyett felvette John Gallianót, a brit punkot, aki hamar egyenlővé tette a Diorral a vad, nehezen emészthető haute couture divatot. 2000-ben például hajléktalanok ruhái alapján tervezte meg a legelegánsabb szetteket, dekonstruált, szakadt ruhái miatt sokat kritizálták a tervezőt, és bár nagy volt a felháborodás, a kritikusok és főnökei is bíztatták Gallianót, míg tavaly februárban nem járatta le magát részegen. A márka Galliano munkássága alatt töretlenül fejlődött, 1996-ban 16 üzletet birtokolt világszerte, 2000-ben 92-t, 2007-ben 160-nál többet.
Miért lehet jó Raf Simons?
Simons kollekcióit nagyban befolyásolja a fiatalok kultúrája, a „live fast, die bohemian” szlogen, a sajtó a férfidivat legnagyobb megújítójaként emlegeti. A 44 éves belga tervező hozta divatba az utcai divatban is elterjedő pasztellszíneket, és 2010-ben már az Yves Saint Laurent is meg akarta őt szerezni, mégis nehéz elképzelni, hogy az ultranőies Diornál mit fognak kezdeni az ő minimalista terveivel. A Jil Sander mellett saját márkáját – Raf Simons néven – is rendületlenül viszi a 90-es évek óta, kis antwerpeni stúdiójában gyakran ő maga veszi a telefont: az olcsó, hordható kreációk és a közvetlen stílus sem nagyon illik a Dior gazdagon díszített, agyoncicomázott haute couture világába, de talán épp az újíthatja meg a márkát, ha ilyan kreatív vezetőt alkalmaz.
Raf Simons John Galliano tökéletes ellentéte, de a márka egyszerűsödése, megkomolyodása – amellett, hogy komoly pálfordulás – visszatérés lehet a kezetekhez: „még nem jártam az archívumban, de rám a legnagyobb hatást a Dior első 10 éve tette, és azt keresem, ezt hogy tehetem érdekessé a XXI. században. Dior úr nagyon innovatív volt akkoriban, pont a XX. század közepén, abban a korban, ami engem különösen érdekel, divat, építészet és művészet szempontjából is. Nagyon érdekes kihívásnak találom a stílus újragondolását” – mondta Simons, aki az elmúlt 6 évben jócskán megújította a Jil Sander férfivonalát, egyre több nőies szabással, 50-es évekbeli megoldásokkal.
A Dior épp Ázsia felé terjeszkedik, és ideje lenne, hogy könnyen felismerhető utcai ruhákat is piacra dobjanak, mint a Chanel, erre Simons pont megfelelő ember lehet. Aztán hogy a hordható, letisztult vonalak eladhatók lesznek-e – a Céline és a Jil Sander mellett –, egyáltalán, tényleg unalmas ruhákat fog-e Simons a Diornak tervezni, majd kiderül.