Miután a Red Bullon kívüli energiaital-univerzum mindent kihozott az árversenyből, és a korábban 300-400 forintos ár környékén mozgó termékek közül már az a ritka, ami 200 forintnál drágább, elkezdődött a szokásos tutti frutti ízesítés módosítása. A Hell már nagyon korán bedobta a piros szőlőt, a Burn pedig azóta már abbahagyta a gyümölcstartalommal is dobott Juiced Energy gyártását, de az igazi áradat csak most indult be. Szerkesztőségünk tagjai az infarktus veszélyét vállalva tesztelték végig a legnépszerűbb verziókat, de az emberkísérlet végül nem követelt áldozatot. Az objektív értékelés érdekében a tesztcsapatban helyet kapott egy energiaital-függő, egy koca-energiaitalos, két energiaital-ellenes, illetve egy személy, aki szinte csak alkohollal fogyaszt ilyeneket.
Hell alma
Szín: A nemrég megjelent almás ízesítésű Hell színe energiaitalhoz méltó módon ijesztő. Az értékelés során leginkább a pisi merült fel, a legextrémebb vélemény szerint a húgyúti fertőzés utáni vizelethez hasonlít, világlátott kollégánk pedig akkor produkált ilyet utoljára, amikor egész délután a sivatagban zötyögtek, és nem ittak eleget. A lazább vélemények szerint tipikus energiaital-szín ez, csak hát olyan ritkán látjuk dobozon kívül.
Íz: A savanyúságot mindenki érezte, mivel tényleg leginkább ez a domináns. Egy energiaital-szűz tesztelő szerint sütivel kevert gömbrágóra hasonlít, viszont az almát nyomokban érezni rajta. A szaga viszont ijesztő, alkoholrajongó alanyunk szerint a gagyi almalevekhez hasonlít. Abban sikerült megegyezni, hogy az íze sokkal jobb, mint a szaga, illetve a függő alany szerint a savanyúsága miatt csodálatos a másnapos gyomorra.
XL Lime
Szín: A zöld színű vegyületen mindenki meglepődött, atomszín, Mountain Dew, akkumulátorsav, és egy egyszerű “aztakurva” is elhangzott az eredmények közt, illetve koca-energiaitalos tesztalanyunk pontosan ilyen színű körömlakkra vágyik.
Íz: A lime-mal kísérletezni veszélyes, az XL-ről jöttek talán a legmarkánsabban eltérő vélemények. Két embernek sikerült megegyezni a vécéillatosítóban, de akadt olyan vélemény is, mely szerint kifejezetten emlékeztet a lime-ra, finom és frissítő. Valakit zavar a végén lévő műanyag íz, alkoholbarát szakértőnk szerint viszont egyszerűen semmihez nem hasonlítható, mégis nagyon jó.
Bomba meggy
Szín: A meggytől mindenki sötétebb színt várt, de ebben az iparban igazán nem meglepő némi eltérés, tehát a meggyes Bombának sem rójuk fel, hogy az ital színe világosabb a gyümölcsénél, amihez hasonlítani akar, de nevezhetjük meggyszörpnek is.
Íz: Az ízek mindenki fiatalkorából visszahoztak valamit, a régi túrókrém, az előző rendszerbeli joghurthab, a meggyes fogkrém, és a Márka meggyital jöttek elő viszonyítási alapként. Hogy mennyire emlékeztet ez a meggyre, azt egy laikusnak sikerült a legszemléletesebben megfogalmaznia: mint a műpina a dugásra.
XL Áfonya
Szín: Az XL áfonyás ízesítése sem ért el átütő sikert. Alkoholbarát teszterünk szerint ez a tökéletes pink szín, sőt, ha a rózsaszínnek lenne állandó szaga, az is ilyen lenne. Az áfonyát senki sem ismerte fel benne.
Íz: Az ízben viszont már található némi kapcsolódási pont: az erdei gyümölcsöt felismertük, de itt is előkerült az áfonyaszörp, illetve az összetevőket nézve a talán legközelebb álló gyümölcszselé is.
Watt cseresznye
Szín: Még az eddig történtek után is meglepődött rajta mindenki, mennyire nincs semmi köze a cseresznyéhez, helyette sárga színt kapott a vegyület, ami mellett külön ijesztő, mennyire marcipánszaga van.
Íz: Valakit a szőlőre emlékeztetett, és az aroma mellett leginkább a szaggal együtt érkező marcipán kap hangsúlyt. A meggyes Bomba rosszabb verziójának tűnik, és bár rá lehet fogni, hogy ez itt cseresznyés, valójában inkább kellemetlen.
Hell szőlő
Szín: A halványpiros szín miatt kicsit a kölyökpezsgőre asszociáltak elnézőbb kollégáink, de a teszt előrehaladtával az egyik laikusunk már csak a hányásra tudott gondolni.
Íz: Kicsit olyan, mint a már erjedésnek indult must szénsavval dúsítva, de az íz ezúttal is kevésbé rossz, mint a szag, igaz a hideg zsíroldó is bekerült a beszélgetésbe, alkoholbarát alanyunk pedig ismét fiatalkorát idézte fel, mivel hasonló íze volt a ‘80-as években kapható piros szőlőleveknek.
Rise bodza
Szín: A tesztelt energiaitalok közül ehhez lehet a legnehezebben hozzáférni, ami azért szomorú, mert már a színe láttán is ez váltotta ki a legnagyobb ovációt. A pezsgő mellett meglepően sokan ismerték fel benne a bodzaszörpöt, ennél nagyobb elismerést pedig nehezen lehet szerezni a szcénában.
Íz: Ebben a kategóriában is elégedett volt mindenki, érezni a bodzát, frissítő, és bár a hagyományokhoz méltón kicsit talán túl cukros, simán fel lehet ismerni, hogy milyen gyümölcsre akar hasonlítani. Energiaitalt egyébként nem fogyasztó kolléganőnk is elismerését fejezte ki, amiért végre nincs annyira ipari hatása, mint a többinek.
Az eredmény
A versenyt tehát a Rise bodzás változata nyerte meg, amit többen is fogyasztani terveznek civilben is. A tesztben szerepelt az is, ki milyen alkoholtartalmú itallal öntené fel a termékeket, de itt igazából a szokásos vodkán, esetleg whiskyn túl nem nagyon merültek fel a klasszikus tutti-fruttin túli újdonságok, ráadásul egészségtelen is összeönteni. Akiket eddig nem győztek meg az energiaitalok, azokat a gyümölcsös ízek sem fogják, kollégánk külön hangot adott értetlenségének: “Eddig sem értettem, hogy az emberek miért isznak energiaitalt, ha létezik kávé, most még kevésbé értem. A kávétól jól érzem magam, és finom, ettől rosszul lettem és szar” – hangzott el a lezáró kritika, miközben függő kollégánk vidáman böfögte fel a szivárvány ízt, amit a keverés összehozott.