1. Egyenpláza lett a repterekből
A ’60-as és ’70-es években még önmagában a reptéri környezet is különlegességnek számított. A modern építészet vívmányai azóta azonban elérték, hogy minden nagyobb térben, épületben ugyanaz a törtfehéres csillogás fogadja az embert. A repterek mára az egymástól belülről teljesen megkülönböztethetetlen plázákhoz hasonultak a világ, vagy legalábbis Európa nagy részén, és teljes mértékben nélkülöznek minden személyességet, vagy akár olyan apróságot, amiből az ember következtethetne arra, hogy milyen országban van. Ugyanazok a boltok ugyanúgy egymás mellett, mint egy plázában. Egy reptéren két órát eltölteni ugyanakkora élmény, mint amekkora élmény a Westendben két órát eltölteni. Azaz semekkora.
2. Kötelező órákig ott rostokolni
Persze van rosszabb is annál, mint egy plázában lenni valameddig: feltéve, hogy az ember azért ment oda, mert valami dolga van ott. A reptérplázába azonban kötelező a gép indulása előtt egy, de inkább két órával korábban kimenni, akkor, amikor az ember utazni szeretne, nem plázázni. Nem elég a személytelen környezet, az embert ráadásul még be is zárják oda.
3. Idegesítőek a biztonsági intézkedések
És az ürügy, amiért olyan sokkal korábban ki kell érkezni a reptérre: a biztonsági ellenőrzés. Ez a gyakorlatban általában csak negyed-fél óra kellemetlenséget jelent, ami persze csak ahhoz képest tűnik rövidnek, hogy a légitársaságok azt ajánlják, hogy a 20-30 perces sorban állás kedvéért minden utas érkezzen ki a biztonság kedvéért két órával korábban. A repülőkre kivetett és a reptereken kikényszerített, idegesítő folyadéktilalomról pedig nagyjából már rég bebizonyosodott, hogy semmi értelme, nincs rá szükség, az utasok szívatásán kívül nincs sok hatása. Úgy is volt, hogy megszüntetik, de valami rejtélyes okból az eltörlés időpontját kitolták egy pár évvel.
4. Agresszív vásárlásösztönzés
Korábban a vámmentes vásárlás egy kedvező lehetőség volt a reptereken. Ez a lehetőség mára szinte átváltozott kötelezettséggé: a frissen épített vagy átépített reptereket most már úgy alakítják ki, hogy az út a beszállási kapuhoz egy hatalmas üzleten keresztül vezessen. A boltot kikerülni tehát már nincs lehetőség, sőt, azon kívül is gyakran hoszteszek akasztják meg az embert, hogy megkérdezzék, hogy biztos-e abban, hogy nem akar semmit vásárolni. Arcátlanabb repterek nagyképernyős kijelzőin a járatinformációk között jó idegesítő reklámok ismétlődnek.
5. Duty free viszont nincs
Annak idején a reptéri vásárlási mánia alapja a „vámmentes” kulcsszó volt, és a duty free (ejtsd: dutyi frí) shopokban a lényeget (értsd: cigaretta, alkohol) olcsóbban lehetett beszerezni. Ennek ugye az Európai Unió beköszöntével lőttek a kontinensen belüli utak zöme tekintetében, így pedig a reptéren vásárolni egyáltalán nem olcsóbb, mint máshol, főleg Ferihegy meglepően drága a megszokott magyar árakhoz képest.
6. Lehetetlen pihenni
Mivel a modern reptereken a folyamatos vásárlás-fogyasztás a kötelező, a létesítmények tervezői kedvesen megpróbálnak minden egyéb tevékenységet ellehetetleníteni. Elsősorban aludni tilos. Érdekes megfigyelni, hogy a repterek többségén alacsony háttámlás székek vannak, hogy hátradőlve nehogy el lehessen bennük szenderedni, és az egyes üléseket magas karfa választja el egymástól, hogy ne lehessen keresztben végigdőlni rajtuk. Különösen kellemetlen a repterek támadása az alvás ellen átszálláskor, amikor gyakran több órát kell várni a két járat között, vagy ha az embernek korán kell kelnie, hogy hajnali gépéhez kiérjen, aztán egy nagyobb késés miatt kénytelen a fél napot a reptéren tölteni.
7. Lehetetlen dolgozni
Ha már az embert elaludni nem hagyják, nincs más hátra, elő kell venni valami hordozható kütyüt filmnézés vagy dolgozás céljából. Ha ezt teljesen meg tudnák akadályozni a repterek, nyilván már megtették volna, de az utasok szerencséjére a lehetőségek csak azt engedik meg, hogy ne legyenek sehol konnektorok, így mindenki csak addig élvezhesse laptopja-táblagépe társaságát, amíg az akku bírja. Egy meglepően barátságos húzással néhány európai reptér (pl. a düsseldorfi) ingyen wifit biztosít az utasoknak, de Európában a normális nem ez: mindenhol van internet, de a legtöbb helyen fizetni kell érte. Ha már nem hajlandó vásárolni az az utas, legalább az internetért fizessen. Egy laikus számára megfejthetetlen talány, hogy miként lehetséges, hogy egy belvárosi romkocsma ki tudja gazdálkodni, hogy ingyen wifit biztosítson a vendégeinek, egy reptér meg nem.
8. És még fizetni is kell az egészért
Már csak azért is kérdés ez, mert a látogatás a reptérplázában egyáltalán nem ingyenes: nem szoktunk rá gondolni, de a légikikötők szolgáltatásaiért fizetni kell minden egyes jeggyel. Ez a reptéri illeték, ami a fapados légitársaságok esetében általában jóval magasabb összeg, mint amit az ember magára az utazásra fizet ki. Innen nézve kicsit dühítő belegondolni, hogy a jegyemhez képest kissé drága reptéri illetékemért azt kapom, hogy egy kifejezetten deprimáló környezetben kell rostokolnom, ahol mindenféle üzletek reklámokkal bombáznak és húzogatják az orrom előtt a mézesmadzagot legjobb esetben egy óráig, ha pechem van, tovább. Persze aki hagyja magát még több pénzre levágni, annak minden lehetséges: mehet az általában „VIP Lounge”-nak nevezett elitváróba, ahol csönd van, nyugi és internet.
Ön is utál reptéren várakozni?
Nem kizárt, hogy a fenti listán nincs is rajta az a dolog, ami önt a legjobban idegesíti a repterekben. Vagy az is lehet, hogy egy különösen rosszul sikerült utazás után egy reptéri horrorsztoriját szeretné ön megosztani velünk, mert mi mindig szívesen vesszük az ilyen történeteket. Amennyiben így van, kérjük, írjon a Velvet email-címére!