A legundorítóbb, legabszurdabb viszályok az ön munkahelyéről

2012.09.18. 14:25
Múlt héten felsoroltunk 8 állandó konfliktusforrást, ami minden munkahelyen parázs vitákat szokott okozni. A cikk egy felhívást is tartalmazott olvasóink számára, akik közül rengetegen eleget tettek a kérésnek, és megírták, hogy az ő munkahelyükön miből van a legtöbb vita. Alább ezekből a levelekből szemlézünk, persze a legviccesebb, legundorítóbb és legabszurdabb történeteket kimazsolázva, 5 témakör köré csoportosítva. Vegyen egy nagy levegőt, az eleje lesz a legdurvább!

1. WC

Nagy mulasztás volt, hogy az előző cikkből kimaradtak a mellékhelyiséggel kapcsolatos viszályok. Rengeteg olvasónk figyelmeztetett arra, hogy a munkahelyi mosdók mennyi veszélyforrást rejtegetnek. „Nem értem, hogy képesek felnőtt, diplomás emberek úgy elhagyni a mellékhelyiséget, hogy a WC még szaros” - írta valaki kollégáiról. Más rövid bevezetés után egy jó szaftos sztorival emlékezett meg a témáról: „WC-papír guriga: van néhány kollégám, akinél a kicserélése komoly gondokat okoz. És ha már WC, akkor ide tartozik az, hogy a többiek a korábbi munkahelyeimen néha a vért vagy a székletet elfelejtették letakarítani a WC-csészéről. De olyan is volt már régebben, hogy egy karácsonyi partit követő szombaton (ami munkanap volt) a vezetés megkérte azt a férfi kollégát, aki összehányta a férfimosdót, hogy bárki is legyen az, menjen inkább haza, még szabit se kell neki kivennie, csak már nem győzi a többi férfikolléga takarítani utána a mosdót.

2. Konyha/étkezés

Érkeztek remek példák arra is, hogy a konyhahasználat, illetve az irodai étkezés témaköre milyen konfliktusokat tud produkálni egy munkahelyen. „Nálunk, amióta én ott vagyok, a legnagyobb összeugrást egy konzervnyitó okozta két kolléganő között. Utána összetartozás-meetinget is kellett tartani” - írta valaki, minket pedig rögtön emészteni kezdett a kíváncsiság, hogy milyen lehetett ez a meeting. Máshol az ásványvíz márkájától függ a dolgozók lelki békéje: „a cég biztosít egy bizonyos márkájú ásványvizet a dolgozóknak. Egy kicsit zsémbesebb kollegina egy másik márkájú ásványvizet hozott magának, betette a hűtőbe. Valaki megitta (gondolom, azt hitte, hogy az is céges)… Azt az ordítozást amit levágott!

De ez semmi ahhoz képest, hogy milyen lehet, ha az ember egyik munkatársa komolyan gyúrni kezd: „kifejezett átok, ha az ember kollégája egy amatőr testépítő” - írta egy olvasónk. „Egyrészt állandóan eszik valamit, de ez a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy vedeli a fehérjeturmixokat, ami lehet, hogy használ az izmoknak, de az emésztésnek nem. A belek folyamatos fingással tiltakoznak a fehérjetúladagolás ellen, és ez zárt irodában komoly konfliktusforrás. Mégsem lehet azt kérni, hogy minden fingás előtt menjen ki, mert akkor leáll a munka.

3. Tárgyaló

A legtöbb nagy iroda a mosdón és a konyhán kívül egyéb helyiségeket is tartalmaz. Szokott lenni például külön tárgyaló, amit általában előre le lehet foglalni, ha az embernek szüksége van rá egy megbeszéléshez. Hogy ez milyen problémákat okozhat, arra Robi álnevű olvasónk figyelmeztetett minket a következő sorokkal. „Meeting roomok befoglalása, majd a meeting törlése anélkül, hogy az exchange-ből törölnék. Képtelenség meetingre szobát foglalni egy (hó)nappal korábban, holott elég sok üres lenne.” Krónikus probléma továbbá „a tárgyalókban levő eszközök elállítgatása, a következő meetingre érkező szerencsétlen prezentáló legnagyobb megdöbbenésére (meeting elején 10 perc elcseszése azzal, hogy vajh mi lett elcseszve).

4. Zene

A munkahelyi zeneterrorral kapcsolatos témára reagálva küldte Kati álnevű olvasónk a következő üzenetet. „Egy hipermarketben dolgozom, ahol a nyár alatt annyira pofátlanul szar zenék szóltak, hogy azzal az áruház már durván átlépte a jó ízlés határát, ki merem jelenteni, hogy Magyarország legdemoralizálóbb helye voltunk ilyen tekintetben, és sokszor már azon se csodálkoztam volna, ha egyik nap megjelenik a Guinness bizottság, hogy hitelesítse ugyanezt. Lehet, hogy másnak lelki sérülést okoztak Michael Bublé, Halász Judit vagy a TNT számai, mi egyszerűen csak sírva könyörögtünk volna ugyanezekért a zenékért, ahelyett a lecsúszott jazzorgia helyett, ami nekünk jutott. Nincs költői túlzás, egy olyan helyen, ahol a legjobb zenének ez a nóta számított, amit volt is lehetőségünk minden nap kb. 8-10-szer meghallgatni, ott szerintem nincs mit magyarázni. Az érzést talán ahhoz tudom hasonlítani, mint mikor az ember először megpróbál sajtreszelővel rejszolni fogadásból. Én minden nap szívesen megtettem volna, ha azzal a munkaidő alatt el tudom némítani a zenedobozt. Hála istennek a vezetők közül valakinek ilyen körülmények között is volt egy józan pillanata, és elintézte a rádiócserét, azóta már tényleg jó zene szól.

5. Kollégák megjelenése, viselkedése

Parfüm kontra testszag naponta háromszor” - foglalta össze valaki lakonikus rövidséggel ennek a problémakörnek ez egyik fő vetületét, majd ezt a tanácsot tette hozzá azoknak, akik folyton ugyanabban a ruhában jönnek az irodába: „vegyél több nadrágot, kettő nem elég! (Amikor hétfőn kiszúr magának a kolléga egy nadrágot aztán...)

De a munkatársaknak nemcsak a megjelenése, a viselkedése is sok viszályra adhat okot. Van, akiknél az egyik fő konfliktusforrás az „ajtó nyitva vagy zárva tartása ügyfélszolgálati időn kívül”, máshol viszont a „viccesnek ítélt levelezések” a legidegesítőbbek, persze „cc-zve a fél céget (hál'istennek egy ideje már ott az a remek ignore feature az Outlookban)”.

Megint más így foglalta össze, hogy mivel bosszantják folyamatosan kollégái: „kéretlen információk megosztása (lásd csúszik az ékszíj, avagy hogy juthatsz el 30 percen belül a diagramoktól a szürke Orsay szoknyán át a kalocsai mintás körömlakkig úgy, hogy erről mind csak egy ember beszél)”.

Még rosszabb, ha a többiek nem csak úgy általában csacsognak, hanem folyamatosan panaszkodnak: „ami viszi a mi irodánkban a prímet, az a rinyálás. Nem vagyunk sokan, 10 alatti létszámmal (bár azt megjegyezném, hogy csak nők vagyunk, női főnökasszonnyal), de eszméletlen. Valaki elkezdi, és erre a másik mond egy szerinte még rosszabb dolgot, hogy ne az előzőt sajnáljuk, hanem őt, erre megszólal a harmadik is, aki mondani akar egy még rosszabbat. Néha beszúrok egy együttérző bólintást, de könyörgöm, amikor nyakig vagyok a munkában, akkor nem vagyok kíváncsi arra, hogy éppen megint milyen pasiügyei vannak. Amikor 16-odszor ecseteli el éppen a 16. barátnőjének ugyanazt a sztorit, kinyílik a bicska a zsebemben.

És végül Imrét is rengeteg mindennel zavarják a többiek, de alábbi üzenetét egy hatalmas szmájlival zárta: „állandóan csörgő mobilok, a ki-bemászkálás, rosszabb esetben a privát telefonálások végighallgatása. Ja, a hangosan kopogó billentyűzet is kb. kiidegel.